Beaconsfield

Teljes szövegű keresés

Beaconsfield (Disraeli Benjámin) lord, hires angol államférfiú és író, szül. Londonban 1804. december 21. megh. 1881. ápr. 18-án. Spanyol zsidó családból származott, mely a XV. sz. végén az üldözés elől Velencébe menekült, innét pedig 1748-ban Angliába költözött. B. mindig büszke Volt családjára, mely az első spanyol főnemesi családokkal állott rokonságban; sokat foglalkozott elődjei történetével, és mint életirója Froude megjegyzi, zsidó maradt mindvégig. Atyja, Izsák, előkelő helyet foglalt el az angol irodalomban; lemondott a kereskedésről, birtokot vett, és 1817. családjával együtt áttért. Fiát a jogi pályára szánta, de az inkább a társas életnek és az irodalomnak szentelte magát. Első regénye «Vivian Grey» (1826), mely Anglia előkelő társaságát rajzolja, és melynek hőse, egy szegényebb sorsu ifju, abban ügyessége, és a főemberek felhasználása által igyekszik előre törni, nagy feltünést keltett. B. e korban nemcsak irói érdemei, hanem tán még inkább személyisége, élcei, feltünően keresett ruházata által iparkodott a figyelmet magára vonni, ugy hogy, fiatalsága dacára egyike volt már a társaság legismertebb alakjainak. Keleti utazásai Jeruzsálembe és Egyiptomba bő táplálékot nyujtottak képzelődésének, és ezen időben irt regényei tulajdonképen mind azt a vágyát mutatják, hogy mint költő, még pedig a nagy forradalom költője, vivja ki magának az első polcot. «Contarini Fleming» cimű regénye Goethe dicséretével is büszkélkedhetett.
Hazatérve, parlamenti szék után nézett. Mint radikális lépett fel, de elbukott, és csak 1837-ben választatott meg konzervativ programmal. Első szónoklatát nem akarták meghallgatni, de ő kijelentette, hogy majd eljő az idő, a midőn szivesen meghallgatják, és szavát be is váltotta. Pártjában mely nemsokára kormányra jutott, és magában a parlamentben lassankint nagy tekintélyre jutott. Mint vitatkozót már akkor is páratlannak tartották; támadása, élce kiméletlen volt, de csak méltó ellenfelek ellen irányozta. Midőn Peel, a kormány elnöke, a gabonavám kezelésében a liberálisokhoz közeledett, B. a régí torykkal különvált a pártvezértől, ki a leglényegesebb kérdésben elhagyta, elárulta pártját. A gabonavámot eltörölték ugyan, a toryk kissebbségbe jutottak, de azért elég erősek voltak nemsokára Peelt megbuktatni. Ez időben Bentinck György lord volt vezérök, és ennek halála után B. ismertetett el a konzervativ párt fejéül. E fényes állást nemcsak parlamenti sikereinek köszönhette, hanem elsősorban a műveiben kifejezett eszméknek. Ekkori regényeiben, «Sybil»-ben és «Coningsby»-ben már egészen a politikai célzat uralkodik. Azon szabadelvü áramlattal szemben, mely a forradalom óta ellenállhatatlanul tört előre és magában Angliában is 1832 óta egyre nagyobb változtatásokat tett az ősi alkotmányon, B. Angliát csak ugy látta biztosítva, ha a konzervativ elemek, a trón, az egyház, a nemesség, kilépve eddigi tétlenségökből, magok munkálják a nemzet elnyomott, inséges osztályainak javát. Régi radikalizmusa ily módon egyesült a történeti tényezők tiszteletével. A főnemesség, melynek ő fényes jövőt jósolt, az állami egyház, melynek hivatását a materializmussal és a szektákkal szemben annyira kiemelte, nagyon hálásak voltak iránta, bár származása és elvei miatt soha. sem szűntek meg benne idegent látni.
a parlamenti vita «vörös indiánusa» először 1852 elején küzdte ki magának a miniszteri polcot. De mint pénzügyminiszter nem volt szerencsés és nagy ellenfelének, Gladstone-nak támadása már az év végén megbuktatta a kormányt. Másodszor 1858-ban jutott kormányra a konzervativ párt és vele B. is, de csak rövid időre. Legnevezetesebb intézkedése akkor Indiának a koronával való egyesítése volt. Midőn 1866-ban megbukott a liberális kormány, B. maga vitte keresztül a választási reformot, mely számos városi és vidéki lakosnak adta meg a választási jogosultságot. A történeti alkotmány hívei annyira rettegtek e választástól, hogy a kormány eljárását «a sötétbe való ugrásnak» nevezték. Mind a három esetben B. Derby gróf alatt szolgált; midőn ez 1868 elején visszalépett, maga állott a kormány élére, s ezt úgy az ország, mint a parlament, mint törekvéseinek természetes betetőzését, megelégedéssel fogadta. Legfőbb tette az abissziniai háborunak gyors és győzelmes elintézése volt. Gladstone indítványa az ir állami egyház kérdésében többséget nyert. A parlamentet feloszlatták, az ujban oly határozott többsége volt Gladstonenak, hogy B, még annak összeülése előtt visszalépett. Mint az oppozició vezére sem szünt meg a nagy politikai kérdésekkel foglalkozni, de s mellett időt nyert régóta elhagyott irodalmi tevékenysé ének folytatására. Ez időben (1870) jelent meg Lothair regénye, mely ugy az előkelő társadalom művészi rajzánál, mint a benne fejtegetett eszméknél fogva B. legkiválóbb műve. Hőse, egy éppen nagykoruságra jutó ifju főúr, a katolikus világnézet és a forradalmi elvek küzdelmei közt hánykolódik, mig lelke az angol hitben nem talál megnyugvást.
Lassankint elapadt az a reformáló áramlat, mely Gladstonet uralomra segítette és abban megtartotta. A szabadelvü kormányt B. e stádiumban, kiégett vulkánok hegysorozatához hasonlította. Nagyon jól belátta, hogy a llberálisok annyira el vannak foglalva a belügyek rendezésével, hogy a mellett a birodalom külső hatalmának és tekintélyének megóvását elhanyagolják, és igy ellentétbe jutnak az egyik legerősebb történeti és nemzeti hagyománynyal. Midőn az 1874. választások többsége ismét őt juttatta uralomra, ügyességének és erejének egész teljét a külügyekre fordította. Célja az «Imperial policy» volt, vagyis a világ minden részében, ahol csak angol zászlók lebegnek, az angol politikai érdekek teljes érvényesítése. E célnak szolgált 1874. a Fidzsi szigetcsoport elfoglalása az ausztrállal szigettengerben és első sorban az indiai viszonyoknak erős kézben tartása. Mint keleti ember jól tudta, minő hatást gyakorol a képzelet, a fény és a ragyogás az ottani népekre. A walesi herceg utazása Indiában 1875-ben, s még inkább az, hogy Viktoria királynő az indiai császárnői cimet 1876-ban felvette, megmutatták, hogy a brit birodalom valóban világbirodalom akar lenni, és nem szorítkozik csupán a szigetekre. Rendkivül ügyesen használta fel az egyiptomi alkirály pénzügyi zavarát a szuezi csatorna részvényeinek (40,000) megvásárlására, és a brit befolyásnak megszilárdítására a világforgalom ezen első rangu pontján (1875 végén). Még belügyi kérdésekben is a hatalmi szempont volt a fő: az angol katonaság reformja akkor 1896. ment végbe. Még nagyobb tevékenységet fejtett ki Disraeli, kit királynője 1876. felruházott a B. grófi (earl) cimmel, a keleti kérdés megoldása körül. Határozottan törökpárti volt, és minden előkészületet megtett az orosz háborura, mire azonban szövetségest nem talált. E politikájával még kormányának több tagja is ellenszenvezett, de azért, Gladstone minden agitációja dacára sem tért el tőle. Midőn az oroszok Konstantinápolyhoz közeledtek, indiai csapatokat indított Maltába, az angol flottát Konstantinápoly elé küldte, és igy nagy része volt abban, hogy az orosz sereg nem vonult be Bizáncba hogy az orosz kormány kénytelen volt a san-stefánói békében kivívott föltételeket Európa szentesítése elé terjeszteni. A berlini kongresszuson is részt vett; ő indítványozta Bosznia megszállását Ausztria-Magyarország által, és Andrássyval legtöbbet tett az orosz követelések visszaszorítására. Már a kongresszus előtt (jun. 4.) külön szerződésre birta a szultánt, melyben az Ciprus szigetének uralmát átengedte Angliának, mely viszont Kis-Ázsiát biztosította részére. B, ekkor állott tekintélyének és népszerüségének tetőpontján, hazájában ünnepélyesen fogadták, s London városa diszpolgárrá választotta. Ekkor mondta ki büszkén a nagy római történetíróra hivatkozva, hogy Anglia föladata, mint a világbiró Rómáé, az uralmat és a szabadságot egyesíteni. A következő év eseményei, az afgán háborunak, és a zuluk elleni harcnak szerencsés befejezése. még inkább megerősítették tekintélyét, De midőn népszerüségében bizva, 1880 márciusban feloszlatta a parlamentet, a választásoknál pártja kisebbségbe jutott. Mint az ellenzék vezére is erélyesen küzdött politikája érdekében, utolsó regényét ez időben bocsátotta közre, az Endymion-t, melyben egy szegény ifjunak nagy carriere-jét rajzolja, nem annyira érdemei; mint társadalmi összeköttetései révén. Bár ebben már nagyon csekély az invenció, a főnemesi és politikai élet rajza itt is figyelemre méltó. E folytonos tevékenysége közepett rövid betegség után érte őt utól a. halál. Birtokán, Hughenden Manor-ban van eltemetve; a parlament emléket állíttatott neki a westminsteri apátságban, és a konzervativ párt mai napig is nagy tiszteletben tartja ujjászervezőjének emlékét, s évenkint halála napján megkoszorúzza szobrát. Kedvenc virága, a tavaszi; kankalin, pártjelvényül szolgál.
B. kétségtelenül egyike volt korunk legérdekesebb alakjainak. Sem mint államférfiú, sem mint író nem tartozott a legelsőkhöz, de alig volt korunkban más, ki mind a két téren egyaránt annyira kivált volna. Sikereiben kitartásának, erős akaratának, jellemének volt legnagyobb része. Egy teljesen praktikus korszakban és nemzetben ugy lépett föl, mint a történeti ideálok előharcosa, ki tért akar nekik szerezni a modern élet nehéz, bonyodalmas küzdelmeiben. Még eszméinek, lényének idegenszerüsége is, mely eleinte természetesen ártalmára volt, hozzájárult hatalmához. Egyénísége elég erős volt ahhoz, hogy a maga képe szerint alakítsa át a világ legbüszkébb, hagyományaihoz legjobban ragaszkodó pártját, és maradandó emléket biztosítson magának egy nagy nemzet történetében. V. ö. J. A. Fronde, The earl of Beaconsfield. Brandes, Lord B.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages