Benedek-rendiek

Teljes szövegű keresés

Benedek-rendiek (benediktinusok, bencések), általában azon szerzetes férfiak neveztetnek igy, akik nursiai Szent Benedek (Bence) szabályai szerint élnek. A remeteéletből kifejlődött szerzetes élet ugyanis keletről csakhamar nyugatra is átszármazott, ugy hogy már a IV. század második felében és még inkább az V. század folyamán Európának majd minden országában elterjedt. Nagy hátrányuk volt azonban ez idő szerint a nyugategyházi kolostoroknak, hogy szorosan megállapított közös szabályzattal nem birtak s egymás közt semmi összeköttetésben sem állottak. E bajt szt. Benedek, monte-cassinói apát (l. o.) a nyugat-egyházi szerzetesek patriárkája szüntette meg, ki a hanyatlásnak indult szerzetesintézményt ujjászervezte s az egymástól független szerzetes társulatokat bölcs szabályok által egy közös alapon egyesítette.
Szent Benedek 73 fejezetből álló s lényegükben máig is érvényben levő szabályai, amelyek nagy emberismerettel vannak megirva, az engedelmességet és minden magántulajdontól való lemondást követelnek a szerzetesektől, e mellett még azt, hogy vigyázzanak nyelvökre, legyenek alázatosak és folytonos foglalkozás között töltsék idejöket. Foglalkozásul a kar-imán kivül, mely részletesen meg van határozva («septies in die lauden dixi Tibi») s nagy ünnepélyességgel szokott végeztetni - leginkább a kézi munka, az olvasás s az ifjuság oktatása van előirva. A ruházat az éghajlat szerint lehet különböző; szorosabb meghatározása az apát belátására van bizva; rendesen mégis csuklyával s egy a vállakat fedő szövetdarabból (scapulare, jelen alakját csak később adták neki) ellátott öltözet legyen. Közös háló- és étteremmel birjanak. A bor élvezése meg van engedve. Az apát, nevének megfelelőleg, viseljen állandóan gondot alattvalóira; őket szavával és példájával oktassa, intse, vezesse.

Pannonhalmi Benedekrend címere.
Viszont alárendeltjei ugy tekintsék őt, mint isten helyettesét s neki mindenben szót fogadjanak. Fontosabb ügyekben társai nézetét is köteles kikérni, bár azt követni nem tartozik. Az apát után a perjel következik; minden 10 szerzetes fölé egy dékán volt helyezve. A felvétetni kivánkozók egy évi próbaidőnek (noviciatus) vettetnek alá, azután ünnepélyesen fogadalmat tesznek, melyben megigérik, hogy állandóan a kolostorban maradnak (stabilitas loci); hogy minden tulajdonról lemondva, tisztaságban élenk (conversio morum) s az előljáróknak feltétlenül engedelmeskednek (obedientia). A szabályok áthágói fokonkint szigoruan, ha kell, testi büntetésekkel is fenyítendők s végre a kolostorból kiutasítandók. A kiutasítottakat mindazonáltal, ha őszinte bűnbánatot tanusítottak, szabad (három izben) ismét visszafogadni.
E szabályok szerint először is a monte-cassinói kolostor szerzetesei, kiknek élén szt. Benedek mint apát állott, kezdtek élni s azért e kolostor lőn anyakolostorává a messze elágazó, világhirü Benedek-rendnek. Szt. Benedek e szabályait csakhamar tanítványai: Placidus Sziciliába (1534) és szt. Mór (Maurus) Galliába (543) vitték át. Ez utóbbinak, valamint a nagynevü államférfiuból szerzetessé lett Cassiodorusnak (szül. 470., megh. 575., vagy mások szerint 565.) érdemük az is, hogy a B. mindjárt kezdetben a tudományok ápolása körül is nagy tevékenységet fejtettek ki. A népvándorlás lezajlása után, melynek tartama alatt a longobárdok a monte-cassinói kolostort is lerombolták (580), szt. Benedek szabályai mind nagyobbmérvü elterjedést és elfogadtatást nyertek. Nagy szt. Gergely pápa (590-604), - ki szt. Benedek életét is megirta - intézményét is mindenféle lángbuzgalommal terjeszté. Igy 586. Ágoston római szt. Benedek-rendi apátot 39 szerzetes társával Angolországba küldé, kik az angolszászokat megtérítették és idővel Irhonba is elterjedtek. A VII. században Spanyolországban is több Benedek-rendi kolostor alakult. Németországban a VIII. század folyamán különösen Winfried (szt. Bonifác) alapított nagy számban bencés kolostorokat (köztük a nagyhirü fuldait), amelyek körül azután a szerzetesek művelés alá vetették meg és kolostori úgy belső, mint külső iskoláikból mindenfelé a keresztény polgárosodás, művelődés és tudományosság sugarait ragyogtatták. Különösen a fuldai, st.-galleni, korveii, st.-blasieni, reichenaui stb. kolostorok tüntek ki nagyszerü könyvtárak létesítése, a klasszikus irók termékeinek megőrzése és másolása, nemkülönben az akkortájt űzött művészetek és tudományágak ápolása által.
Idők folytával azonban a Benedek-rendi szerzetesek sem maradhattak érintetlenül a zavaros idők mostoha viszonyaitól. A Merovingiek uralkodásának végső éveiben lábrakapott egyetemes féktelenség és erkölcsi lazultság a bencés kolostorok falai közé is beszivárgott és a szerzetesek fegyelmét nagy mértékben meglazította. Ehhez járult, hogy a frank fejedelmek a gazdagabb apátságokat egyes, magasabb egyháziaknak, vagy, ami még rosszabb volt, világiaknak - rend szerint kiérdemült katonáknak - adományozták (Abba-comites, világi apátok), kik az a családjaikkal együtt a kolostorba vonultak s ott bajtársaikkal és vadászcimboráikkal hónapokon át mulattak. De ettől eltekintve is, maga azon körülmény, hogy a nagyobb földbirtokkal ellátott kolostorok apátjai, az akkori idők szokásai szerint, személyes katonai szolgálatokra és katonaállításra köteleztettek, elég magyarázatul szolgálhat azon erkölcsi elfajulásnak, mely a kolostori életet e korban rozsdaként ellepte s melyről a «tiszteletreméltó» (Venerabilis) Péter, valamint az akkori zsinatok szomoru képet nyujtanak.
Lassankint azonban a viszonyok jobbra kezdtek fordulni. A szt. Bonifác alatt tartott zsinatok és Nagy Károlynak intézkedései nagy erélylyel fáradoztak azon, hogy a meglazult fegyelmet a kolostorokban ujra helyreállítsák. A VIII. sz. végén, magától a szt. Benedek-rend kebeléből hatalmas reformátor támadt anianei szt. Benedek személyében, ki miután az általa alapított anianei kolostorban (Dél-Franciarszágban) szt. Benedek szabályait eredeti szigorban életbeléptette, lankadatlan buzgalommal azon fáradozott, hogy az üdvös reformot valamennyi bencés kolostorra kiterjeszsze. E reformtörekvések Benedek halálával feledésbe mentek.
Mindazonáltal a reformra és ujjászervezésre irányuló törekvések ezután is örömmel és készséggel fogadtattak a Benedek-rendi kolostorokban. E készségnek tulajdonítandók a mind nagyobb számban létesült kongregációk, melyek által egyes anyakolostorok a körülöttük fekvő kisebb-nagyobb számu kolostorokkal szorosabb viszonyba és összeköttetésben léptek, velük együtt szt. Benedek ugyanazon szabályainak engedelmeskedtek és felettük a felügyeletet gyakorolták. Igy keletkeztek: Franciaországban a clugny-i kongregáció (910); Olaszországban a camaldolii (1018), valombrosai (1036) és monte-olivetói (1319), amely utóbbival 1582. az Oltáriszentségről nevezett kongregáció egyesült; Németországban a kirschaui (11069) stb. Sőt uj szerzetesrendek is támadtak a Benedek-rend életerős faján; igy (1073) a grammontiak, (1119) a ciszterciek, fontévraudiak, guilbertinek, humiliátok, cölesztiniek, feuillantok, trappisták rendje stb. A Benedek-rend ez elágazásai sokban elütöttek a törzstől, amelyből kihajtottak és többen közülök az által, hogy magokat a B.-től eltérő foglalkozásnemekre adták, sőt más ruházatot is vettek fel; oly sajátságosan szervezkedtek, hogy eredetöket is mintegy tagadni látszottak (p. a ciszterciek és kartauziak).
Ez uj szerzetesrendeknek, különösen a cisztercieknek elterjedése, nemkülönben a kolduló szerzetek keletkezése folytán (a VIII. században a Benedek-rend mindinkább vesztett régi tekintélyéből s befolyásából és igy mindinkább hanyatlani is kezdett. Sikerteleneknek bizonyultak a viennei (1311) és valenciai (1322) zsinatoknak a Benedek-rend reformálására irányuló határozatai és a XII. Benedek pápa által (1366) kiadott «Benedictina constitutio» sem volt foganatosítható, amely a B. összes kolostorait 36 provinciára osztotta s elrendelte, hogy az egyes tartományok minden esztendőben tartományi rendgyülést tartsanak. A konstanci és baseli zsinatok is sürgették a Benedek-rend reformját, a fegyelem helyreállítása mellett, és elhatározták azt is, hogy ama régi szokással, mely szerint a Benedek-rendbe csakis nemes ifjakat vettek föl, felhagynak. Mindezeknél azonban több eredménynyel működtek a rendnek javításán egyes lelkes férfiak; igy Olaszországban Barbo Lajos, pádovai apát (a XV. század elején) és különösen Rode János trieszti és Mindeni János clusi és bursfeldi apátok (1433 körül) Németországban. Az ezen utóbbiak által kezdeményezett reformot számos szász, rajnai és vesztfáliai kolostor fogadta el (bursfeldi kongregáció). Hatalmas lendületet adott e reformtörekvéseknek a trienti zsinat azon határozata, amely elrendeli, hogy az eddig elszigetelten álló kolostorok egymás közt kongregációkká alakuljanak. Igy keletkezett a VIII. Kelemen pápa által 1604-ben megerősített szt. Vanne és Hidulf-féle kongregáció, melyből nemsokára (1618) a még tekintélyesebb és hiresebb szt. Mór-féle kongregáció (dongragetio S. Mauri) fejlődött ki. Ez uj kongregációt XV. Gergely pápa erősítette meg 1621., mire az nemsokára 180 franciaországi apátságot és perjelséget vont körébe, és főnökül a Páris mellett St.-Germain des Prés-kolostorban székelő főapátot ismerte el.
A maurinusok főleg papneve előintézetek és nemesi iskolák vezetésében, ugyszintén a magasabb egyházi tudományosság művelésében tüntek ki. Egyes tudományágak, minők a paleografia, kronologia, patrologia egyenesen nekik köszönik tudományrangra való emeltetésöket. Mabillon, Montfaucon, Martene, Ruinart, Bouquet stb. e nagyhirü rendnek voltak tagjai. A jansenizmus ugyan némi árnyékot vetett reájok, de egészben véve a kongregáció állandóan hű maradt azon szellemhez, amely őt létrehozta, mit a mult század forradalmi vihara e jeles intézményt is elsöpörte. Bevégezetlenül maradt munkáik folytatását az «academie des inscriptions» vette fel. 1880. 239 Benedek-rendi szerzetes számüzve lőn Franciaországból.
Fessler történész számítása szerint a Benedek-rendből 12 évszázados fenállása óta kikerült: 15 700 iró, 4000 püspök, 1600 érsek, 200 biboros 24 pápa, 1560 kanonizált és 5000 kanonizációra méltó szent; továbbá ez idő alatt 43 császári és 44 királyi vérből származott tagja volt a rendnek. Jóllehet pedig a szt. Benedek szabályai szerint élő bencés kolostorok soha nem tettek egymás közt alkotmányosan szervezett és egyeduralmilag kormányzott egységes rendet, mégis a monte-cassinói őskolostorban anyaházukat és apátjában legfőbb apátjukat és elnöküket tisztlik mindnyájan. Ausztriában a Benedek-rend ez idő szerint mintegy 1600 rendtagot számlál; legnevezetesebb kolostoruk pedig a kremsmünsteri, mariazelli, a bécsi ugynevezett skót kolostor stb. 1834 óta Bajorországban és 1875. Poroszországban is ujra feléledtek.
Magyarországba a B. működése és megalapítása nemzetünk keresztény hitre térésével és polgáriasultságával áll kapcsolatban. A Németországban virágzó és áldásosan működő Benedek-rendi szerzetesekből többen már Géza fejedelem alatt is jöttek hazánkba. Különösen az I. Ottó császár és Géza között, 973. kötött béke alkalmából, melynek egyik pontjában az is ki volt kötve, miszerint az evangéliumot hirdető papoknak szabad legyen Magyarországba jönniök. Ezek azonban, mint hittérítők szétszórtan éltek és kolostori testületet nem alkotta. A rend szervezésére alkalmul szolgált Adalbert prágai püspöknek hazánkban való megjelenése és apostolkodása. Midőn ugyanis Adalbert püspök, ki elhagyván prágai püspöki székét, Rómában szt. Benedek rendjébe lépett, a pápa óhaja folytán a püspöki széket ismét elfoglalandó, Rómából Prága felé utazott, utja közben Esztergomban megállapodott, a Rómából magával hozott nehány Benedek-rendi szerzetessel együtt Adalbert Esztergomban Géza fejedelemnek volt vendége, kit családjával együtt meg is keresztelt. A távozó főpap kérte Gézát, hogy vegye pártfogásába az országban szétszórtan működő benedek-rendi szerzeteseket. A fejedelem teljesíté kérését, mert az említett szerzeteseket összegyüjtvén számukra Pannonhalma szt. Márton tiszteletére 996. kolostort és kápolnát építtetett. Ez volt hazánkban az első szerzetes testület. A pannonhalmi kolostor első apátja Asztrik vagy másként Anasztáz volt a libici nemzetségből. Géza halála után fia, István még szilárdabb alapokra fektette a pannonhalmi apátságot, amennyiben 1002. kiadott adománylevelében a pannonhalmi kolostornak megadta mindazon jogokat, melyekkel a hires monte-cassinói kolostor birt s melyeknek egyik kiváló pontját az is teszi, hogy a monostor apátja jóllehet nem püspök, saját területén mégis püspöki joghatalmat gyakorol és közvetetlenül a római pápának nincsen alávetve. Ugyanezen adománylevélben kapta a pannonhalmi monostor Somogymegyének tizedét is, melyet szt. István Kupa legyőzése alkalmából fogadalomként az említett monostornak felajánlott. Ezenkivül szent István még négy benedekrendi apátságot alapított; a pécsváradit, bakonybélit, szalavárit és a szt. Ipolyról nevezett zobor-hegyit.
Az érdemeket, melyeket a Benedek-rendiek hazánkban a kereszténység terjesztése, megszilárdítása és az állami élet alapjainak lerakása körül szereztek, méltányolták nemcsak későbbi királyaink, de a nemzet egyes főbbjei is, kik részint jogok adományozására, részint uj apátságok felállítása által siettek terjeszteni szt. Benedeknek rendjét. A XI. század folyamán az említetteken kivül még a következő benedekrendi apátságok keletkeztek hazánkban: a dömölki, tatai, csanádi, saármonstori, visegrádi, tihanyi, a szt. Dömötörről nevezett szászmelléki, szegszárdi, kolosmonostori, graabi, silisi, zártyi, pécsi, grón-melletti, pogrányi, mogyoródi, szt. jobbi, sümegi és bathai. A XII. században alapították; a földvári, csatári, apornaki, bánmonostori, németujvári, jáki és széplaki apátságot; a XIII. század elején: a lébenyi, almádi, nemes-szentjakabi, bistriai és szkalkai apátságokat. Ezeken kivül volt még több is, melyeknek keletkezési évök azonban bizonytalan. Ami az apátságok jogállását és viszonyát egymással szemben illeti, ezek mindegyike teljesen független volt a másiktól; növendékeit mindegyik külön vette fel és képezte ki, valamint függetlenül választotta apátját is. Kivételt e tekintetben csupán a németujvári apátság tett, melyet alapítója a pannonhalmi apát alá rendelt.
A kereszténységnek hazánkban való megszilárdulása után, szt. Benedek fiai nemzetünknek a tudomány, művészet, ipar és észszerü földmívelés terén lettek mestereivé. Mig őseink karddal kezökben a nemzet birtokát és életét védelmezték, a bencés szerzetesek maguk köré gyüjtvén a nemzet reményeit, az ifjuságot, vallást és tudományt csepegtettek ennek fogékony keblébe; iskolákat nyitottak kolostoraikban, hol kiki a jövő pályájára szükséges ismeretekre szert tehetett. Királyainknak a nemzet kormányzásában támaszul szolgáltak s nagyfontosságu országos ügyek elintézésénél is többször kaptak alkalmazást. A tatárjáráskor a benedekrendi kolostorokat is gyászos sors érte; csupán három erősség dacolt sikerrel a tatárok ellen: Esztergom, Fehérvár és Szt.-Márton, melynek apátja Oros, erélyesen védelmezte a várrá alakított kolostorát. IV. Béla alatt azonban a nemzettel a benedekrendi szerzet is csakhamar uj életre támadt. A gyakori harcok és a kolostorok növekvő gazdagsága azonban meglazította a szerzetesi fegyelmet a magyar B.-rél is. Ennem meggátlására már a IV. lateráni zsinat (1215) többi között azon határozatot hozta, miszerint a benedekrendi kolostorai a ciszterciták példájára, kongregációkká alakuljanak s apátjaik három évenkint káptalant tartsanak, melyre minden kolostor főnöke megjelenni tartozik. Minden ily káptalan alkalmával választottak egy elnököt, kinek más két alárendelt apát kiséretében joga sőt kötelessége volt az egyes kolostorokat a fegyelem pontos megtartása céljából meglátogatni. A káptalanokon való elnökösködésre, a lateráni zsinat határozata folytán, majd egyik, majd a másik kolostor apátját kérték fel, mely szokás egész a XV. századig tartott. Veszélyes és jogtalan szokás kezdett elharapózni a benedekrendi apátságok betöltésénél a XV. században, mely abban állott, hogy bencés apátságokra részint világi papokat, részint más szerzeteseket neveztek ki (az u. n. kommendatár-apátok), II. Ulászló király azonban 1500. e visszás és jogtalan eljárást megszüntette és B. apátságokra magából a rend kebeléből léptetett elő arra alkalmas férfiakat. Egyuttal megbizta Tolnai Máté pannonhalmi apátot a benedekrendbeli kolostorban meglazult szerzetesi fegyelem helyreállításával, meghagyta neki, hogy a 200 év óta szünetelő általános káptalanokat ismét megtartassa és mindazokat az apátokat, kik az ujonnan életbe lépő szabályoknak engedelmeskedni nem akarnának, letehesse és helyökbe ujakat választhasson. Ulászló ez intézkedéseit II. Gyula pápa is helybehagyta s egyszersmind megerősítette a király azon felterjesztését is, mely szerint Tolnai Mátét, - ki rendje reformálásának ügyében a pápa és a király várakozásának teljesen megfelelőleg járt el - szentmártoni főapáttá és a magyarországi B. általános káptalanok örökös elnökévé tette s ezen kitüntetést utódjaira is kiterjesztette. Ekként a magyar koronához tartozó bencés apátságok, számra mintegy hetven, mint a pannonhalmi apátság hatósága alá kerültek s ennek főnöksége alatt az eddig elszigetelt kolostorok egy egészszé olvadtak össze. Megemlítendő körülmény II. Ulászlónak 1516. kiállított azon adománylevele, melyben a Szlavoniában levő bélai, bakonybéli és a szt. Keresztről címzett telki apátságok feletti kegyuri jogot Tolnai Máté pannonhalmi főapátnak és utódainak adományozta, miáltal az apátságok a szt.-mártoninak fiókapátságaivá lettek (Abbatiae affiliatae).
A Tolnai Máté főapát által kezdeményezett üdvös reformok azonban nem termették meg a remélt gyümölcsöket. A mohácsi vész szomoru következményeiben a Benedekrendre is sulyosan nehezedett. A török hadak elől menekülő szerzetesek kolostoraikat elhagyva, részint a védelmi harcban estek el, részint pedig a külföldön kerestek biztonságot. Az elhagyott apátságok és kolostorok birtokait pedig majd egyesek foglalták le, majd pedig a nemzet vagyonába olvasztották ugy, hogy a szerzet mintegy önmagától szünt meg; mert tagjai elhunytak, uj nemzedék pedig nem lépett helyükbe. Amely apátságot pedig, mint p. a szentmártonit még le nem foglalták, ez sem birt többé szerzetesi jelleggel; javadalmasa rendesen valamely magasabb állásu egyházi férfiu volt, ki néhány világi papot tartott a kolostorban. A magyarhoni B. e szomoru haldoklása egész 1638-ig tartott. Az ezen évben tartott pozsonyi országgyülésen főpapjaink mindent elkövettek III. Ferdinándnál, hogy őt a Benedek-rend visszaállítására birják. A király hajolván kérésükre, a rend felállítását a szentmártoni apátsággal meg is kezdette s ezt Pálffy Mátyás előbb ausztriai cisztercita kormányzására bizta. A törökök kiüzetése után 1687. Pozsonyban tartott országgyülésen, Simoncsics Gellért, akkori főapátnak sikerült az ország rendeinél kieszközölni, hogy az elidegenített benedekrendi apátságok a rendnek visszaadassanak. I. Lipót hajlandó volt erre azon föltétel mellett, ha a főapát a visszaadandó apátságokért bizonyos összeget tesz le ama hadi költségek fejében, melyek ezen javadalmaknak a törökök ellen való megvédésére igényeltettek. Minthogy azonban a főapát képtelen volt a kivánt összeget letenni, csakhogy minél több bencés apátság helyreállíttassék késznek nyilatkozott a kérdéses apátságokat az örökös tartományok benedekrendi apátjainak kiválthatás végett átengedni azon reményben s egyuttal kikötéssel, hogy kedvezőbb körülmények között azokat lassankint vissza fogja váltani. Igy jutott volt Szalavár a göttweihi, a telki és bécsi skót és Tihany az alsenburgi apátság ideiglenes birtokába, melyek azonban immár most vissza vannak váltva és fiókapátságait teszik a pannonhalmi főapátságnak. Midőn ekként a B. szerzet a mohácsi vész ütötte sebekből felépült és különösen buzgólkodni kezdett: jött II. József 1786 nov. 14. kelt rendelete, melylyel a többi hazai szerzetes rendekhez hasonlóan, a Benedek-rendet is feloszlatta és birtokait a vallásalaphoz csatolni rendelte; a rend tagjait pedig részint egyes püspöki megyékben lelkipásztoroknak, részint az ifjuság tanítására alkalmazta. Ferenc király azonban 1802. ismét visszaállítá a rendet, és a szerzetet arra kötelezte, hogy 10 gimnáziumot tanárokkal lásson el.
Ez idő szerint három fő- (Esztergom, Győr, Sopron) és három algimnáziumot (Kőszeg, Pápa és Révkomárom) tart fenn és ezenkivül 23 helységben lelkipásztori tisztet végeztet tagjai által a B. hazánkban. Ami jogait illeti, az 1802-iki visszaállító oklevél alapján a szerzet mindazon jogok birtokába jutott, melyekkel eltöröltetése előtt birt; igy a pannonhalmi főapát elkülönzött területén most is püspöki joghatóságot gyakorol; három javadalmas fiókapátsággal, u. m. a tihanyi, bakonybéli és dömölkivel bir, melyeknek apátjait ő nevezi ki és csupán megerősítés végett terjeszti fel ő felsége elé. A főapáti méltóságra a rend tagjai hármat jelölnek ki, kik közül a felség egyet kinevez. A Benedek-rend hazánkban mindenkor nagy érdemeket szerzett magának az egyházias és hazafias nevelés, nemkülönben a tudományosság terén. Primásokat is adott az országnak. A jelenlegi primás Vaszary Kolos is b. r. szerzetes. V. ö. Studien u. Mittheilungen aus d. Benedictiner- u. Cist.-Orden. Tudományos folyóirat; Schmieder: Aphorismen zur Gesch. des Münchthums nach der Regel des h. Benedikt (1890-1892); Janauschek: Bibliographia Bernardina és Xenia Bernardina (Bécs, 6 köt. 1891).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages