Bertalan-éj
Bertalan-éj vagy párisi vérmenyekzőnek nevezik a hugenottáknak Párisban 1572 aug. 23. és 24. közötti éjjel történt tömeges lemészároltatását. Már régóta folyt a francia kálvinisták elleni üldözés és a II. Ferenc trónralépte óta egymást követő vallásháboruk vérig elkeserítették a pártokat. Az 1570 aug. St.Germain-en-Laye-ban kötött vallásbéke biztosítá ugyan a hugenottáknak vallásuk szabad gyakorlatát, de a felekezetek között bizalmatlanság és a hatalomért való versengés most sem szünt meg. IX. Károyl király nagyravágyó anyja, Medici Katalin (l. o.) nem tudta elviselni, hogy a fia a hugenották hirneves és vitéz vezérét, Coligny tengernagyot szivesen látta környezetében, sőt egyik-másik dologban tanácsát is kikérte. Úgy látszott, hogy Károly király, engedve Coligny sürgető szavának, hadat fog indítani a németalföldi protestánsok érdekében Spanyolország ellen. A hatalmat féltő Katalin nem türte e beavatkozást és a Guise-prát vezéreivel, nevezetetsen Anjou Henrik (a király öcscsével), Guise és Aumale herceggel, továbbá Guise Ferenc özvegyével egyetértve, Coligny megöletését határozta el. Az általuk bérelt orgyilkos (Maurevel) Coligny-nek csakugyan életére tört, de golyója annak csak jobb karját sebesíté meg. Katalin ekkor hihető tanuvallomások szerint (Baguenault de Puchesse a Revue des questions historiques 1880, 278. l. Ramée: Les noces vermeilles 1877, 94. l. és Anjou Henrik, Discours, a Petitot-féle gyüjteményében, 44. köt.) hajlandónak látszott ezzel beérni, ámde arról értesült, hogy a király szigoru vizsgálatot indított ez ügyben és Colignynek fényes elégtételt igért. Erre Katalin, ki most a hugenották bosszujától tartott, arra a borzasztó gondolatra vetemedett, hogy valamennyi hugenottát megöleti.
Az alkalom kedvezett szándékának: augusztus végére volt kitüzve Valois Margit hercegnő és Bourbon henrik herceg (a későbbi IV. Henrik) közötti esküvő, melytől sokan a pártok kibékítését remélték. Katalinnak sietni kellett tehát: aug. 23. este felé a céhek főnökét (prkupevot des marchands) hivatta magához és a nevezett hercegek beleegyezésével azt parancsolta meg neki, hogy a fanatikus céheket fegyverre hivja és Páris kapuit az éjjel elzárja. Aztán a beteges királytól csalta ki beleegyezését, kit azzal rémítgetett, hogy a hugenották élete ellen összeesküvést szőttek. Ezen előkészületek után megkezdődött az éjji harangszóra a fővárosban gyülekezett hugenották tömeges lemészárlása. Először Coligny házában termettek a gyilkosok, kik az ősz admirált megrohanták és félholtan az emeletről az utcára dobták, hol mások Guise, Aumale és Angoulkupeme hercegek jelenlétében az admirált lefejezték. Aztán a többi hugenottára került a sor, kik közül Párisban legalább is 2000 öletett meg. Másnap a vidéken kezdődött a hajsza, hol sok ezer esett áldozatul. (Az adatok 30 és 90 ezer közt ingadoznak.). Mindamellett Katalin nem érte el célját, mert a sok hugenottának La-Rochelle-ben és már várakba sikerült menekülnie, ahol aztán életük és vallásszabadság védelmére fegyvert fogtak. Ismeretes, hogy Károly király lelki bajára e borzasztó éjben történt dolgok oly rettentő hatással voltak, hogy a megtorlástól való rémület őt nemsokára sirba vitte; ismeretes az is, hogy csak kevés fejedelem helyeselte e céltalan és kegyetlen üldözést, sőt hogy még Alba hercegnek sem tetszett ez ügyetlen taktika. Ura ellenben, II. Fülöp spanyol király hahotában tört ki a hír hallatára. Erzsébet angol királyné a tett vészthozó következményeire figyelmeztette a francia udvart, II. Miksa német császár és magyar király pedig (IX. Károly ipja) szégyenlette, hogy az ő rokonai oly haramiák. Rómában fényes istentiszteletet tartottak, XII. Gergely pápa pedig érmet veretett e fölirattal: Ugonottorum strages. 1572 (Ez éremből a berlini éremtani muzeumban is megvan egy példány, ábrája pedig többi között Philippsonnak West-Europa im XVI. Jahrhundert c. művének 271. lapján látható.) A hirneves Dubois d' Armiens pedig képben örökítette meg a B.-t (1854), festményét a lausanne-i Arlaud-muzeumban őrzik.
