Bertalan kigyója.
Bertalan kigyója. Régi, jelképes népmonda, mely Bars vmegye némely vidékén maig él a nép ajkán, hogy azok a kigyók, melyek a nyár folytán senkit meg nem martak, a kánikulát berekesztő szent Bertalan napján (aug. 24.) túl nem maradnak többé a föld szinén, hanem lyukaikba bujnak téli szállásra; amely kigyó azonban valakit megmart, ezt büntetésül az anyaföld többé be nem veszi. Az ilyen kigyó szt. Bertalan napja után is nyugtalanul csuszik-mászik a föld porában, tarlón, mezőn, egyik helyről a másikra. Többnyire oly helyen tekergőznek ez elátkozott kigyók, hol sok ember és állat jár: örömest tartózkodnak a kerékvágásban, az ösvényeken. Ekkép kocsi kereke, lópatkó vagy csizmasark töri össze nyugtot sehol nem lelő fejeiket. A monda régi; Thaly említi, hogy már Bercsényi egy alkalommal így példázódott: «Ha vesztemet kell is, mint az Bertalan kigyójának várnom».
