Bolgárország
Bolgárország (térképmelléklettel). Balkán-félszigeti fejedelemség. Az 1885. bekebelezett autonom tartománynyal, Kelet-Ruméliával együtt a Balkán-félsziget K-i részének legnagyobb országa, Románia, Szerbia, Törökország s a Fekete-tenger közt. A berlini szerződésben 1878. megállapított határok 1886. annyiban változást szenvedtek, amennyiben Batak város s az Arda-források közt fekvő, mohammedánus bolgárok által lakott kerületet. továbbá Kirdsali rumeliai okoliját (kerületet) Törökországnak átadták. E vidékek leszámítása után B. ter. (Karakasev számitása szerint) 99.276 km2, ebből a tulajdonképi Bolgárországra esik 63.972, Kelet-Ruméliára 35.900 km2.
){kind=small}
Bolgárország és Kelet-Rumélia
Területe.
B.-ot a hosszu, csaknem ívalakban elhúzódó Balkán-lánc két részre osztja. Ennek előhegyeitől É-ra a Dunáig 10-50 km. széles, meglehetősen egyhangu síkság terül el, a bolgár mészkő-síkság, amely 3 részre oszlik. A Ny-i, a Timoktól a Santráig nyuló rész 150-200 m. magas: a folyóvölgyektől és alacsony dombsoroktól eltekintve, pusztai jellegü, helyenkint (p. Rachovonál) kietlen. A Santrától K-re a föld 300-500 méterre emelkedik; erdős, de vizben szegény, Sumen és Szilisztria közti részét Deli-Ormannak (bolond erdőnek) hivják. K-i határa Szilisztriától kanyargós vonalat ir a tengerpartig a Batova torkolatáig. K-re tőle a Dobrudsa, a tenger felé lejtősödő (200-70 m.) erdőtelen és dombok nélkül szűkölködő síkság terül el számos tumulussal és meredek partokkal. A Balkántól D-re a Tráciai síkság van, amelyet a Szakar-planina oszt két részre. A felső 200-130 m. magas; termékeny föld borítja; a Szredna Gora felé emelkedettebbé (150-215 m.) válik, itt Zagorszke pole a neve. A D-i Tráciai-síkság szintén igen termékeny; számos domb takarja; legalacsonyabb a Marica mellett (40 m.). B. hegyei nem érik el az Alpok v. Kárpátok magasságát. A legnagyobb a Rila planina, a Marica, Meszta és Iszker forrásai körül; Ny.-ról K-nek hozódik mintegy 40 km-re és B. legmagasabb hegycsúcsában, a Muszallában (2930 m.) éri el legnagyobb magasságát. Ny-re tőle emelkedik az ország határán az Oszogov planina, Rujen csúcsával (2253 m. ). Tőlük É-re Szófia mellett áll az elszigetelt, mindenfelől messziről látható Vitosa (2291 m.), amelytől ÉNy-nak terjed a gazdagon tagolt Trn-hegyvidék, a szerb határon levő Lyubacka planinával (1932 m.). E hegyek között számos termékeny medence fekszik, amelyeket egymással magas hágók kötnek össze; ezek a Szamalovi-medence, a Znepolje v. Trni-medence (770 m.), a Grachovo v. Brezniki-medence (750 m.), a Radomiri (630), a Dupnicai (550), a Szófiai (500) és a Küsztendili (470 m.). A Timok völgyétől, azaz a szerb határtól a Fekete-tengerig hozódik a régiek Haimosa (Hémusz), a bolgárok Sztara planina-ja vagyis a Balkán-hegylánc (l. o.)
Balkán D-i oldalával egyközüen vonul a Szredna Gora, a törökök Orta-dagja, az Iszker és Marica forrásától a Tundsa azon hajlásáig, amelyet Jambolnál tesz meg. D. felé hosszu ágakat bocsát ki. 3 részt különböztetnek meg benne: 1. A Ny-i Szrednát a Rilától a Topolnicáig; ezen megy keresztül a vasuti vonal, átszelvén az Ichtimani medencét is; 2. a középső Szrednát a Topolnicától a Sztrjamáig; ebben van a hegylánc legmagasabb csúcsa a Bogdan (1572 m.) és ebből ágazik ki D. felé a Kojun-tépe vulkáni kúpsor; 3. a keleti Szrednát, amelyet a törökök Karadsa-dagnak hivnak s amelynek keleti vége alacsony dombokká sülyed. A Szredna Gora és Balkán közt termékeny medencék terülnek el: a Zlaticai (700 m.), a Gjopsza (500 m.) és a Tulovszko Pole vagyis Kazanliki-medence (400 m.), a Szliveri (250 m.) és legmesszebb K-re a Karnobadi mocsaras medencéje, amelyet D-ről a Sztrandsa előtt elterülő vulkáni hegysor határol. Az utóbbi két medence választja el a Balkántól az alacsony erdős Sztrandsát, amely átnyulik Törökországba és ott éri el a Magiadában (1035 m.) a legnagyobb magasságát. A Szredna Gora K-i végétől D-re, a síkságban messziről láthatók a Monasztir (604 m.) s a Tekebair (418 m.) vulkáni kúpjai. Ezektől D-re a Marica és Tundsa összefolyásától kezdve ÉNy-ról DK. felé vonul a 12 km-nyi hosszu, erdős hegyhát, a Szakar-planina. Legdélibb hegysége B.-nak a Rodope. A Rilától DK-re húzódva, az Arda forrásánál két láncra oszlik, amelyek egyike a határt követi, a másika pedig az Égei-tenger felé tart. Meredek É-i oldala hatalmas látványt nyujt; legmagasabb csúcsai Ny-on a Szutke (2188 m.) és a Karlik (2081 m.). Medencéi közül csak a Csepinoi s a Rupcsoszinak egy része esik B.-ba. A legfontosabb átjárók is csak ösvények: ezek: 1. Csepinon át Razlogba; 2. Batakon, Doszpadon és Nevrokopon át Szereszbe v. Kavalába és 3. Filippopolyból Rupcsoszon és Akhir-Cselebin keresztül a Lagoni öbölhöz v. Gümürdsinába visznek.
Geologiai vázlat.
A bolgármészkő-sikság miocen üledékekkel takart, mészkő és homokkövekből áll, amelynek Ny-i részén kristályos kőzetek is kerülnek felszinre. É-i részét, a Duna mellékét pedig sok helyen lösz takarja. A Balkán (l. o.) Ny-i részében vannak a legtömegesebben a kristályos kőzetek, mig K-i részében kréta-képződmények a túlnyomók. A Balkántól D-re fekvő részekben nagyobbára kristályos kőzetek (gránit, gnájsz, diorit stb.) alkotják a Sztrandsa hegységet, a Tundsa melletti hegytömeget s a Rodopét, ezeket hasonlóan kristályos palahidak kötik össze egyrészt a Vitosával, másrészt a Szredna Gora kristályos tagjaival; ez utóbbi a Balkán D-i lejtőinek őskőzeteivel áll összeköttetésben. E részeket együtt véve nevezik a geologusok ruméliai ősszárazföldnek. E kristályos hegytömegeket sok helyütt törési vonalak szaggatják meg; ilyen a Balkán D-i lábánál elhuzódó meleg források vonala: a Szófia-Bali Effenditől kezdve ÉNy-ról DK-nek huzódó sor; továbbá a Dsumaja, Küsztendil, Vranja melletti meleg források vonala. Ugyanily áttörésekre vall a számos és terjedelmes trachit-kúp, amely a kristályos kőzeteken nyugszik. Ilyenek a Rodopéban a Feredsik hegység, az Arda forrása körüli hegyek, az Arda és Meszta, a Meszta és Kricsimszka Reka közti kupok stb. A Szófiai-, Zlaticai-medencéket, a Gjopszát stb. a tercier korszakból való diluviális, sok helyen pedig alluviális rétegek takarják. Némelyek közülök, különösen a Szófiai és Kazanliki az egykori tengerfenék jellegét viselik magukon.
Vizei.
B. egyedüli hajózható folyója É-i határán a Duna, a Timok torkolatától Szilisztriáig. Többi vizei mind csekélyek. Ny-on vannak a Morava vizterületéhez tartozó Nisa forráspatakjai: a Dragoman-hágón eredő Jezsevica és a Ginci mellett fakadó Godecska Reha. Ezektől K-re van a Balkán D-i lejtőjén a Pirot alatt a Nisavába torkolló Viszocsnica. A Duna közvetetlen mellékvizei közül a kanyargós Timok határvonalul szolgál Szerbia felől; nem jelentéktelen a Lompalánkánál torkolló Lom. Ettől K-re folynak a kis Cibrica és az Ogoszt; mind a három a Balkánban ered, mig a Szkit a Vráca melléki dombokon fakad. Nagyobb ezeknél a Rilában eredő Iszker. Egymás közelében torkollanak a Vid és Oszem. A Trnovai-Balkánban több forrásból ered a Jantra, amelyet felső folyásában Jerrnek hivnak. Ruscsuk fölött torkollik a keleti Lom. A Fekete-tengerbe folyik a kis Batova; Várnánál torkollik a Devnánál bővült Provadija; továbbá D-nek pedig a Kamcsija, amelynek E-i forrásfolyóját Ticsa-nak (törökül: Akiki Kamcsik), a D-it pedig Luda-nak (törökül Deli K.) hivják. Az Égei-tenger vizkörnyékéhez tartozó Sztruma bolgár területen ered; itt veszi föl a Brezniska, a Pesterszka Rekát és a Dragovisticát s több kisebb mellékfolyót, Kocserinovónál azután elhagyja a bolgár területet. A Marica a Rilában ered: bolgár mellékfolyói: a Topolnica, a Sztrema, a Szazlijka és a jóval nagyobb Tundsa, amely a Balkán legmagasabb részein fakad, de már török területen torkollik; jobboldali mellékfolyói az Elidere. a Vcsa s az Oludere. Nagyobb tavak hiányzanak. Parti lagunák: Várna mellett a Devnai, az Ankialoszi és a három Burgaszi. A Rila-hegységben mintegy 70 kis hegyi tó van; a Balkánban legnagyobb a Kajabas. Mocsarak a Duna, a Kamcsija, a Közép-Tundsa mellett, továbbá a Szófiai, Radomiri és Karnobadi medencékben találhatók. Nagyobb tőzegtelepek az Eszilijszko, a nagy kiterjedésü Sztraldsanszko Blato Szliventől K-re, továbbá a Batasko Blato a Rodopéban.
Az éghajlat
aránylag zord; kellő megfigyelések hiányában a flórából következtetve, 4-féle éghajlatot lehet megkülönböztetni; ezek a tenger melléke, a Duna völgye, a Tráciai-síkság és a hegyes vidék Jellemző sajátságai B. klimájának a rövid, forró és esőben szegény nyár, a rövid, száraz tél, bő tavaszi és őszi esők, végül gyors átmenetek és erős különbség a teli hideg és nyári meleg közt (Szófiában X 30° és - 19° C.). Az esőmennyiség Ruscsukban 685 mm., Szófiában tavaszszal 187, nyáron 91, őszszel 138, télen 70-85 mm. Az éghajlat egyébként egészséges; malária uralkodik a Duna mentén. különösen Vidinben, Filippopolyban. Burgaszban, sőt néha Szófia környékén is.
A flóra és a födmívelés.
B. magasnövésü fákból álló erdőkben meglehetősen szegény. (A Balkántól É-ra az egész terület 15-20%-a, K. Ruméliában 60% erdő.) A Deli Ormánon kivül csak a hegyekben vannak: a Balkán É-i lejtőjén (Teteven j.-ban; Kotel és a tenger közt) a Sztrandsán és a Ny-i Szredna Gorán; igazi őserdők pedig a Rilán és Rodopén. Legnagyobb területeket foglalnak el a tölgyerdők. A lombhullató fák 1000-1300-ig nyúlnak föl; körülbelül 200 m. magasságban van az erdőhatár. A bolgár flóra első tanulmányozója hazánkfia Janka Viktor volt (1871), őt követte Velenovsky Prágából. Szerintök B. flórájában az É-i és D-i síkföld, továbbá a hegyes vidék flórája különböztetendő meg. Az É-i síkföldet Várnátol s Szilisztriától kezdve Viddinig a steppék növényzete takarja; Várnától D-re a tenger mellett a pontuszi flóra található; nagy területeket lep itt el a vad szőllő (Vitis vinifera L.). Sokkal bujább a D-i síkföld flórája: nevezetes itt a Prunus Laurocerasus. B. flóráját jellemzi rendkivüli gazdagsága a következő génuszoknak: Centaurea, Cirsium, Linarla, Scrophularia, Verbascum (sehol Európában oly gazdagon képviselve nincs mint itt), Dianthus, Silene, Trifolium, Euphorbia, Cytisus, Astragalus, Ornithogalum, Allium, Crrocus, Iris, Thymus, az Umbilliferák, Sedum, Hypericum, Seabiosa, Ranunculus, Orchis, Ophris.
A földbirtok B.-ban a török uralom megszünése óta rendkivül feldarabolódott. Mindenki, még a szolgák is igyekeztek földbirtokra szert tenni. A latifundiumok (csiflikek) 24 és 240 ha. terület közt váltakoznak; számuk alig éri el a 200-at. A kis és nagy birtokokon egyaránt, a föld mívelése a legegyszerübb módon történik; a nagy birtokokat nagyobbára bérbe adják; a bérösszeg nagyon különböző; a bérlő leginkább a terményt felezni szokta a tulajdonossal. A Balkán D-i lejtőjén a munkás kézben hiány van; a mezei munkát a hegyi lakókkal, különösen nőkkel végeztetik. 1888. az összes megmívelt földből a szántóföldekre jutott 2.900.000, rétekre 515.000, legelőkre 318.000, kertekre 21.144, zöldséges kertekre 3436, rózsakertekre 3268, rizsföldekre 1484 és pamutföldekre 7,3 ha. terület. Az 1889-iki gabonatermés eredménye volt quintalokban 9.6 millió buza, 2,4 millió árpa, 1,9 millió rozs, 1,3 millió zab, 4,5 millió kukorica, 134.950 köles és 8690 szezám. Első helyet foglalja el a buza; legtöbbet termel Rumélia és pedig Sztara Zagora, Filippopoly, Szliven, Kaszköi, Tatar-Bazardsik és Burgasz kerületek; kukoricát Vidin, Lom, Pleven és Razgrad kerületek. A zöldségtermesztés B.-ban nagyon virágzó. A vándorkertészek főképen Ljaszkovec környékéről kerülnek ki. Az e fajta kertészet kiválóképen a síkságon virágzik; leginkább termesztik a nagy zöld paprikát (Capsicum annum), a vörös- és foghagymát meg a kelt. A burgonya csak ujabban kezd meghonosodni a zordabb hegyes vidékeken. Kendert mindenütt, de különösen Szófia és Vranja közt, lent leginkább a Rodopéban, pamutot Kaszköi kerületben és Szliven meg Sztara Zagora némely helységében, szezámot a Marica völgyében, dohányt számos helyen, de főképen Kaszköi (kiválóképen Uzundsovánál) és Dupnica (leginkább Kocserinovonál) körül termesztenek (1887. az ország termése 1.432.644 okka volt). A rózsatermelés B. specialitása: kiterjed a Balkán és a Szredna Gora D-i lejtőjén Szliventől Zlaticaig és Panagjuristeig, Kazanlik és Karlovo középpontokkal, továbbá a Rodope É-i lejtőjén Pesteratól Sztanimakáig; a termés 1881. 1422 okka, 1888. pedig 1687 okka volt. (V. ö. Erődi B. A rózsatermelés a Balkán-félszigeten. Földrajzi közlemények 1878. 125. lap.) Nagy jövője van a szőllőmívelésnek, amelyet különösen Ruméliában az alacsonyabb hegyek lejtőin mindenfelé találhatni; (1888) a szőllők 119.000 ha. területet foglalnak el; rajtuk 3.621.282 hl. bor termett; legtöbb Sztara Zagora és Trnovo kerületekben. A borkivitelnek leginkább a rossz kezelés állja útját. A gyümölcstermesztésre B. nagyon alkalmas; mindeddig azonban annak emelésére nem sok történt: Küsztendil, Lovecs és Trjavna környéke e tekintetben a leggazdagabb.
Fauna és állattenyésztés.
Házi állatokat mindenütt találni nagyobb számmal, kivéve Haszkovo kerületet, 1887-ben a bolgár fejedelemségben 8.871.949 juhot, 1.203.985 kecskét és 394.843 sertést számláltak össze. A nagyobb házi állatokról csak K.-Rumélia adott kimutatást: e szerint ott (1883) volt 311.998 szarvasmarha, 58.864 bivaly, 43.601 ló, 28.913 szamár és 4502 öszvér; a legnagyobb állatvásárokat Plevenben tartják. Juhokat főképen Szlivno, Sumla, Küsztendil és Pleven, sertéseket Burgasz és Várna, bivalyokat Trnovo, Szilisztria, szarvasmarhákat pedig Pleven kerületekben tenyésztenek. A selyemhernyótenyésztés Trnovo, Sztara-Zagora és Szliven körül, méhészet pedig van Várna, Ruscsuk, Szliven és Dupnica körül; mindkét ága az állattenyésztésnek azonban hanyatlóban van. A vadállatok között legnagyobb kárt a farkasok okoznak; ez állatok még most is, különösen télen át csapatosan barangolnak egyik helyről a másikra; a medvék száma már fogyatékban van; sakált csak a tenger mellékén, rókát, borzot és vadmacskát mindenütt találhatni az erdőkben; a hiuz már nagyon gyér. A vaddisznó csapatosan jár a sűrü erdőkben; a zerge a magasabb hegyeken él. Számos a ragadozó madár: az Aquila fulva és imperialis, a Vultur monachus, Gyps fulvus és a különböző sólyom; az éneklők gyérebbek; a Pastor roseus 1889-ben nagy tömegekben mutatkozott Szófia környékén. A teknősbéka Ruméliában bőven található. A kigyók közt a leggyakoriabbak a Coluber natrix, a Vipera berus és a Vipera ammodytes. Halakban és rákokban a folyók gazdagok.
A lakosság.
Egész B.-ban az 1888-iki népszámlálás szerint a lakosság száma 3.154.375 (1,6 millió férfi, 1,5 millió nő); egy km2-re jut 31,7. Nemzetiség szerint: 73,7% bolgár, 19,25% török, 1,8%; ó-görög, 1,6% cigány, 0,7% spanyol zsidó, 0,1%, egyéb szláv, 2,6% német, francia és egyéb nemzetiségü. Legsűrübb a lakosság Szevlievo, Razgrad, Trnovo, Ruscsuk és Szilisztria kerületekben; leggyérebb Várna, Tatár-Bazardsik és Burgaszban. A lakosság szaporodása jelentékeny. Várna kerületben 7 év alatt 22,2%, Küsztendilben 13,8 % stb. A bolgárok legtömegesebben a középen és nyugaton laknak (Izvor járásban 99,9%, Gabrovo és Trjavnában 99,7 %, Breznikben 99,3% stb.), leggyérebben keleten a Jantra és a Fekete-tenger közt. A törökök, akik B. függetlenítése után tömegesen, de most is, bár lassabban, folytonosan kivándorolnak, legsűrűbben Sumen (113.706), Várna (92.817) és Szilisztria kerületekben, Rumeliában pedig Aitosz (64,8%), Karnobad (34,7%) és Ankialosz járásokban laknak. A görögök legsűrübben találhatók a Fekete-tenger mellett és pedig a Burgaszi-öböl körül (Szozopolisz, Ankialosz, Mezembria városokban) 13.656-an, továbbá Várna körül, 9371-en; ez utóbbiak azonban nagyobbára gagaucok, akik otthon törökül beszélnek. A cigányok a Balkán D-i lejtőin vannak legtöbben és pedig Szliven járásban (2242, a lakosság 5,6%); elszórtan élnek azonban mindenfelé és pedig részint vándorolgatva, részint állandó lakóhelyeken. A spanyol zsidóközségek legerősebbek Szófiában (5102), Szamokovban (962), Dupnicában (688) és Küsztendilben (940). Az oláhokról az 1881-iki népszámlálás nem ad felvilágosítást; az 1888-iki népszámlálás szerint a Románia lakóival rokonok a dunamenti keskeny szegélyben, a makedooláhok vagyis kucooláhok pedig a fejedelemségek egyes városaiban elszórtan éltek, vagy pedig mint vándor pásztorok csak időnkint keresték föl az országot.
Bányászat és ipar.
Az egykor jelentékenyebb bányászat nagyon aláhanyatlott. A Rodopéban az aranymosással fölhagytak; vasat már csak nagyon csekély mennyiségben és mindig kevesebbet Szamokovnál nyernek; legtöbb szenet (évenkint 9-11.000 tonna barnaszenet) a felső Sztruma-völgyben, Mosino körül bányásznak, jóval kevesebbet Trjavnánál a Balkánban. Kősóban B. teljes hiányt szenved; tengeri sót Ankialosznál (10-15 millió kg.) és Balcsiknál (3-500.000 kg) főznek. Meleg ásványvizforrásokban B. gazdag; fürdők, miként Nyugat- és Közép-Európában azonban nincsenek. Az ásványvizek, amelyeket leginkább használnak: Lödsa-Kjoiban Burgasz környékén, Küsztendilben, Bersecnél (Bekovac kerületben), Hiszárnál, Banjánál és Krasznovonál (Filippopolg közelében) vannak. Az 1888-iki népszámlálás szerint, a férfi lakosságból, beleszámítva a segédmunkásokat és napszámosokat is, mintegy 156.000 ember foglalkozik iparral; legtöbben vannak a ruházati, fém- és fatárgyak készítésével foglalkozók és a kőművesek. Az ipar azonban majdnem kizárólag kézi ipar; csak ujabb időben állítottak fel nehány gyárat. Az iparosok nagyobbára szövetséggé egyesülve üzik mesterségöket. A legfontosabb iparágak a posztó-, szőnyegszövés és zsinórkészítés. A vastag (aba) és könnyebb (sajak) posztót a Balkán helységeiben, főképen pedib Szamokovban és Szlivenben készítik, ez utóbbi városban már posztógyár is működik (140 munkással). A zsinórok fonásával foglalkozik Gabrovo, Trjavna, Kalofer, Karlovo. A szőnyegkészítés Csiporovciban, Razgradban, Kaszköiban és Kotelben virágzik. A bőripar a török uralom idejében jelentékenyebb volt. Ujabban azonban Ruscsukban és Gabrovoban egy-egy bőrgyárt nyitottak meg. A mezőgazdasági termékek értékestésére ujabban 7 (Filippopolyban, Ruscsukban, Szlivnoban, Szófiában, Sumlában és Trnovoban) szeszgyár, 18 sörgyár (a legnagyobb a szófiai) keletkezett. Nagy számmal vannak elszórva mindenfelé a dohánygyárak. A malmok száma: 17.291, amelyek azonban nagyon primitiv vizi- és szélmalmok; gőzmalom van (1888) Burgasz kerületben (2), Vidinben (3), Razgradban (4), Ruscsukban (4), Svistovban (1), Szilisztriában (18). Trnovoban működik egy selyemfonógyár. Egyknron igen jelentékeny volt a rézművesség, most aláhanyatlott; középpontja Sztara-Zagora. Karikákat, kereszteket, hajtűket és más kis fémtárgyakat a Rila és Rodope völgyeiben csinálnak. Ezüstfiligrán tárgyakat Vidinben állítanak elő. Kazanlikban van egy üveggyár (évenkint 5-6000 üvegecskét produkál). Faipart leginkább Gabrovoban, Lovecsben, Szevlijevoban űznek. Szamokovban egy gyujtófagyár működik. Az agyagiparnak székhelye Ruscsuk, Szilisztria, a Trn mellett fekvő falvak; nagyobbára korsókat, zöld vázákat és kályhákat készít.
Kereskedelem.
Az ujabb politikai átalakulások és még inkább az ujonnan épített vasuti vonalak B. kereskedelmére nagy hatással voltak. Az egykori országos vásárok, amelyek ezelőtt Trnovóban, Eszki-Dsumajában stb. a forgalom középpontjai voltak, lassankint elvesztik minden jelentőségüket és a forgalom a vasuti vonalak és a tengerpart mellé pontosul össze, 1892. 806 km. volt a forgalomban levő vasutak hossza, 31 km. pedig épülőben van. A külfölddel való forgalmat a legutóbbi években a következő táblázat mutatja:
A bevitet legfontosabb tárgyainak értéke 1000 frankban: (1891) szövetek 20.061, gépek és eszközök 8789, fémek és fémáruk 7017, gyarmatáruk 6649, italok 3275. Az Osztrák-Magyar monarkiából B. legnagyobb mennyiségben visz be papirost és papirostirukat (az összes ilynemü áruk 93%), gépeket (70,9%), fát és faárukat (70,4%), üveg- és agyagárukat (58%), kémiai szereket (46,4%), élelmi szereket és gyarmatárukat (41,7%), fém- és fémárukat (28,2%), pamutcikkeket (25,6%), bőrárukat 22,4%).
Az egyes országok prcentuális részvétele. L. táblázat.
A kivitel legfontosabb tárgyainak értéke 1000 frankban: gabona 53.430, fonalak és szövetek 4204, állatok és állati termékek 3611, bőrök 2097, illatszerek 1665. A bevitel tárgyait B. legnagyobb részben a Dunán, azután a tenger felől és végül a déli határról kapja. A legfontosabb vámhivatalok: Várna, Ruscsuk, Filippopoly és Szófia. Az 1888-iki népszámlálás szerint volt 328 bevitellel foglalkozó kereskedő (importeur), 2869 exporteur, 62 nagykereskedő sóval, 217 gyarmat- és kézműárukkal, 500 vegyeskereskedő, 13.502 szatocs, 88 aranyműves és 89 papiroskereskedő. A kereskedelem fejlődésének nagy akadálya a tőkehiány; az országnak egyetlen nagyobb pénzintézeté a bolgár nemzeti bank Szófiában (8 millió frank alaptőkével, Ruscsukban és Várnában egy-egy fiókkal). Mezőgazdasági előlegező pénztár 74 van, több mint 20 millió frank tőkével. A Banque Ottomane-nak Filippopolyban fiókja van. A táviró vonalak hossza 8484 km.
Szellemi műveltség.
A török uralom idejében csaknem teljesen elhanyagolt népnevelés emelésére a fiatal bolgár fejedelemség nagy erőmegfeszítéseket tesz; fáradozásait már is jelentékeny siker koronázza. Különösen az épületek és a tanító erök hiánya okozott nagy nehézségeket. Most már csaknem minden nagyobb faluban találni eléggé megfelelő iskolákat. 1888/9-ben 4386 tanitó és 537 tanitónő 172.183 gyermeket tanított; a tankötelesek száma pedig 537.724 volt; az 1000 lakosra eső 170 tanköteles gyermek közül tehát 54 látogatta a népiskolát. A mi polgári iskoláinknak megfelelő 3 osztályu glavno-k (v. klaszno) száma 124. Mig a népiskolákat leginkább a felekezetek, a középiskolákat nagyobbára az állam tartja fenn; ezek 7 osztályuak és kétfélék: klasszikus irányuak latin nyelvvel, és reális irányvak francia v. német nyelvvel; számuk: 2 teljes gimnázium mind klasszikus, mind reális ággal, 4 reáliskola, 2 ötosztályu reáliskola, 6 alreáliskola. Leány-középiskola van 5. Főiskolája B.-nak még nincs; a felsőbb tanulmányok elsajátítása végett a bolgárok Odesszába, Kievbe, Moszkvába, Zágrábba, Prágába, Münchenbe, Heidelberbába, Lipcsébe, Párisba, Montpellierbe vagy Aixba szoktak menni; ezek száma 250-400. Kereskedelmi iskola van Szvistovban, földmives-iskola Szadovoban és Ruscsukban; állami ipariskola Knjazsevoban. Szófiában az első lépést megtették az egyetem fölállítására, de ennek 1892. csak filozofiai fakultása állott fenn. Az 1892-iki budgetben a közoktatás költségei 6.756.402 frankot tettek ki (az összes kiadásoknak több mint 7%-a). Az irodalom még meg lehetősen kezdeties, de elég gyorsan fejlődik; a kormány is erősen támogatja. Van egy irodalmi, jogi, orvosi és gyorsirási egyesület Szófiában; ugyanitt vetették meg alapját legujabban a nemzeti könyvtárnak (20.000 kötetből áll) és egy nemzeti muzeumnak is, melynek természetrajzi és régiségtani osztályait már meg is nyitották. 1890. 41 lap és folyóirat jelent meg; (38 bolgár nyelven); köztük 16 bolgár politikai lap, 1 francia, 1 görög, 1 török ujság, 1 élclap, 18 tudományos és szépirodalmi, 1 hivatalos és községi ujság.
Alkotmány és közigazgatás.
B. alkotmányos monárkia, hűbéri viszonyban Törökországhoz; a fejedelmi hatalom a férfiágban azon fejedelem családjában, akit a nagy nemzetgyülés megválasztott és a szultán a berlini kongresszusban részt vett hatalmak megegyezésével megerősített, az elsőszülöttség rendje szerint örökös. Cimere: sötétvörös mezőben aranyos, koronás oroszlán; a nemzeti zászló fehér, zöld és vörös, vizszintes vonalban. Az állami alaptörvény az 1879-iki trnovoi alkotmány. E szerint a lakosok közt rendi különbség nincs. A nemzetgyülés (narodno szbránie) egy kamarából áll; minden 10.000 lakos közvetlen választás utján egy képviselőt választ; évenként őszszel, okt. 15-től dec. 15-ig, két havi ülést tart Szófiában. A fejedelemválasztás, alkotmányrevizió, regensségválasztás stb. joga a nagy nemzet-. gyülést (veliko naradno sz.) illeti meg, amely kétszer annyi képviselőböl áll és Trnovoban tartja üléseit. A végrehajtó hatalmat a fejedelem felelős miniszterei által gyakorolja: ezek 1. kül-, kultusz-, posta- és táviróügyi, 2. pénz-, közlekedés-, földmivelés- és kereskedelemügyi, 3. igazságügyi, 4. oktatásügyi, 5. belügyi és 6. hadügyi miniszterium. Közigazgatás szempontjából B. 23 kerületre van felosztva. A kerületek járásokra (okolija) vannak beosztva. A kerületek és járások a következők: 1. Szófia (5587 km2, 182.247 lak.); járásai: Szófia, Novoszelci, Iszkrec, Zlatica, Szamakov. 2. Trn (2183 km2, 76.051 lak.); járásai: Trn, Caribrod, Breznik. 3. Küsztendil (5319 km2, 162.939 lak.); járásai: Küsztendil, Radomir, Dupnica, Izvor. 4. Vidin (3122 km2, 115.699 lak.); járásai: Vidin, Kula, Belogradcsik. 5. Lom (3550 km2, 114.223 lak.); járásai: Lom. (törökül Lompalanka Kutlovica, Berkovica. 6. Rachovo (2908 km2. 86.781 lak.); járásai: Rachovo, Bela Szlatina. 7. Vraca (2610 km2, 87.462 lak.); járásai: Vraca, Orchanie. 8. Pleven (2694 km2, 92.040 lak.); járásai: Pleven, Lukovit. 9. Lovecs (4191 km2, 119.010 lak.); járásai: Lovecs, Teteven, Trojan. 10. Szevlijevo (1898 km2, 93.948 lak.); járásai; Szevlijevo törökül: Szelvi), Gabrovo. 11. Szvistov (2729 km2, 90.876 lak.); járásai: Szvistov, Nikopol. 12. Trnovo (4879 km2, 205.344 lak.); járásai: Trnovo, Gornya Rjachovica, Eléna, Drjanovo, Trjavana, Keszarovo. 13. Ruscsuk vagy Rusze (3906 km2, 154.434 lak.); járásai: Ruszé, Bjala, Balbunár, Tntrakán. 14. Razgrad (2860 km2, 122.370 lak.); járásai: Razgrad, Kemanlár, Popovo. 15. Szilisztria (2783 km2, 107.637 lak.); járásai; Szilisztria, Ak-Kadinlar, Kurtbunar. 16. Sumeri (4896 km2, 175.709 lak.); járásai: Sumen, Eszki-Dsumaja, Ozmanbazar, Preszlav, Novibazár (törökül: Jenipazar). 17. Várna (8378 km2, 200.664 lak.); járásai: Várna, Balcsik Dobrics, Provadija, Novoszelo (törökül: Jeniköi). A kerületek élén kinevezett előljáró az upravitel, a járások élén pedig a nacsalnik áll. Az upravitel mellé van rendelve a kerületi tanács, amely választott tagokból áll s a francia conseils généraux mintájára van szervezve.
Igazságszolgáltatás.
Törvénykönyvül a török törvények szolgálnak, amelyek nagyobbára a Code Napoleonból vétettek és Sztoil Popov meg Arnaudov fordításában bolgár nyelven is megvannak. A perrendtartás az orosz okkupácionális kormányzat műve. A törvények elégtelen voltát a bolgárok érzik és Sztoilov miniszterelnöksége alatt egy bizottság a hollandi, olasz, magyar és orosz büntető kódexek mintájára egy törvénykönyvet ki is dolgozott; ezt azonban a nemzetgyülés a politikai bűnökre kiszabott kemény büntetések miatt nem fogadta el. Az igazságügyi hatóságok szervezete az 1880 máj. 25-iki törvényen alapszik. Szófiában a 12 tagból álló «legfőbb semmítő szék» az igazságszolgáltatás egyöntetüsége fölött őrködik. Fölebbviteli törvényszékek (apelativno szdiliste) vannak Szófiában, Filippopolyban és Ruscsukban, 10-10 biróval; a kerületi biróságok (okrzsno szdiliste) száma 23, 3-10 biróval. Egészen 1000 frank értekről szóló magánjogi perekben a békebirák (mirovij szdija) itélnek; számuk: 93. Az ügyvédek és ügyvédjelöltek száma (1890) 422. Képzett jogászokban B. felszabadításakor nagy volt a hiány; magában az igazságügyminiszteriumban is csak maga a miniszter volt jogász, főtisztviselőinek egyike azelőtt orvos, a másik pedig nyelvmester volt. A haladás azonban e téren is gyors és folytonos.
Egyházi ügyek.
A bolgár alkotmány szerint minden vallás, amennyiben az állam törvényeibe nem ütközik, szabadon gyakorolható. A bolgárortodox egyház az állami egyház. Az 1870 febr. 27 . Abdul Aziz által kiadott fermán szerint a konstantinápolyi patriárka hatásköre alól kivonatott, amiért ez azt elátkozta. Az exarkia statutumát a nemzetgyülés is elfogadta. E szerint az egyház élén, amelybe nemcsak a 12 bolgár, hanem több Törökországban levő püspökség is tartozik, az Ortaköiban székelő és komplikált módon, élethoszsziglan választott exarka áll; melléje van rendelve a 4 püspökből álló, 4 évre választott szt. szinodus. A püspököket a püspökség választói által kijelölt két kandidátusból a szinodus nevezi ki. A püspököket, valamint a papokat is, az állam tartoznék fizetni, de mindeddig ezen ügy véglegesen rendezve nincs. A kolostorok közül (79) a legtekintélyesebb és leggazdagabb a rilai szt. János-kolostor, 78 baráttal. A görögöknek 5 eparkiájuk, az örményeknek 1, a róm. katolikusoknak 2 püspökségük van. A mohammedánusok muftijait szintén az állam fizeti, valamint a zsidók főrabbiját is.
Az 1892-iki költségvetés tételei.
Bevételek: 88.248.070. frank (egyenes adók 43,7, vámok és fogyasztási adó 16, taksák és büntetéspénzek 3,9, tőkekamat és egyéb bevételek 4,9, esetleges bevételek 7,5, hátralékok 5,6 millió frank). Kiadások: 88.248.070 frank (felsőbb közigazgatás 1,7, államadósság 13,8 mil., számvevőszék 250 ezer frk., pénz ügy 13,1, közmunkák 11,3. belügy 9,2, kül- és kultuszügy 3 posta és táviró 2,6, közoktatás 6,7. igazságügy 4,4, hadügy 21,8 millió frank). A hadsereg békelétszáma: 1949 tiszt és tisztviselő, 34.381 legény és 4848 ló; a hadi létszám: 2834 tiszt és 188.926 legény. A katonakötelesség a betöltött 20. évvel kezdődik; a gyalogságnál a tettleges szolgálat 2, egyéb fegyvernemeknél 3, a tengerészetnél 4 év; tartalékban 8,7, illetőleg 6 év; az első opolcsenieben 4, a másodikban szintén 4 év. A mohammedánusok 500 frankon megválthatják magukat a katonáskodás alól. A tengerészeti katonaság 23 tisztből és 334 tengerészkatonából áll.
Története
A legrégibb korban B.-ban tráciai népek laktak, a rómaiak alatt az egész terület a Hémusz és az alsó Duna között a Maesia nevet viselte. Ebben a IV. század óta gótok és Héraklios császár (610-641) óta szlávok laktak. A VII. század végén Moesiát elfoglalták a bolgárok, eredetileg finn-ugor nép, mely előbb a Don és Dnjepr folyók mentén lakott. A számra kevés finn-ugor bolgárok csakhamar összeolvadtak a már előbb Moesiában lakott szlávokkal és fölvették azoknak nyelvét is, s csak eredeti nevük maradt meg. A IX. században a bolgárok már tiszta szlávok voltak. Krum khán (körülbelül 800-815) ellen elvesztette I. Niképhoros császár 811. a Balkánon egy ütközetét és életét de már 814. Krum megveretett V. León császár által Mezembriánál. Krum utódja Omortag 827-829. Jámbor Lajos császár ellen harcolt, aki a bolgárok elterjedésének az alsó Szávánál utjában állott. Mikor Boris khán, aki a macedóniai szlávokat is birodalma fanhatóságának alávetette és a keresztségben 864. a Mihály nevet fölvette, Bolgárországban a kereszténységet behozta és Róma és Konstantinápoly között való hosszabb ingadozó politika után 870-ben a bolgár egyházat a konstantinápolyi patriárkánák alávetette, a bolgároknak megengedték az egyházban a szláv nyelv használatát Boris fia Simon (888-927) kétszer ostromolta VII. Konstantinos Porphyrogennétos alatt Konstantinápolyt; az ő uralma alatt nyerte B. legnagyobb kiterjedését a Dunától É-on a Rodopéig és a Pindusig délen, hozzá tartozott az egész dunai B., a Morva völgyének alsó része, Trácia nagyobb fele, Macedonia hegyvidéke, Teszszália ÉNy -i része, Épirusz és a mai Albánia; a bizanci császárság és Szerbia neki adót fizettek; Simon székhelye Preszlava volt ( Persthlaba magna ma Eszki Stambul). Ettől a Bizáncban fölnevelkedett fejedelemtől kezdve, aki alatt az ó-szláv irodalom fényének tetőpontjára jutott. B. uralkodói az ország elestéig (1393) a cár címét viselték. A bolgár érsekség Simon alatt a konstantinápolyi patriarkától független lett. A bogomil vallásfelekezet hivei által okozott belső viszályok alatt Péter cár (927-969). Simon békeszerető fia, uralkodása korában a birodalom macedoniai és epiruszi része elszakadt és külön bolgár birodalmat képezett. II. Niképhoros Phókas biz. császár rábeszélte Szvjatoszlav orosz fejedelmet keleti B. (Dunai B.) elfoglalására 868., de már 871. elvette azt Zimisces János császár az oroszoktól és bekeblezte Paristrium néven a bizanci birodalomba. Bizánc ellen negyven évig tartó (különösen Sámuel cár idejében 977-1014) harcok után és Vladiszláv János cárnak (Dyrrhachiumnál 1018) történt halála után Ny. B. is (fővárosa Achris, ma Ochrida) 1019. II. Basilios Bulgaroktonos császár által alávettetett a görög birodalomnak, de a bolgár egyháznak és nemességnek megmaradt a szabadalmas állása.
1186. Péter és Asjen testvérek a súlyosan elnyomott népet lázadásra ingerelték és megalapították az Asjen dinasztia alatt az uj bolgár királyságot (1186-1393), melynek Trnovo volt a székhelye, de melyhez egyelőre csak a dunai B. tartozott. Péter és Asjen első cárok legifjabb testvére Kaloján ( 1196-1207) 1205. Drinápolynál legyőzte és elfogta I. Balduin latin császárt és elfoglalta É-i Macedoniát és Tráciát Drinápolyig és a Rodope hegységig, de Szalonik ostrománál 1207. megöletett. II. Asjen cár (1218-1241) az országnak ismét majdnem azon kiterjedését szerezte meg, melyet a hatalmas Simon cár idejében birt, elfoglalván Albánia hegyvidékét és a felső Morava völgyét. A latin császárság, a bizanciak, szerbek és különösen a magyarok ellen viselt folytonos háborúk, a birodalom fölosztása, a cárok és a nemesség között duló gyakori viszályok folytán B. nagyon hanyatlott. Az ország egész nyugati részét (Macedóniát stb.) a XIII. század közepe táján Dusan István szerb cár foglalta el; 1285-96. egész B. tatár fenhatóság alatt állott. Az e hosszu harcok által népességében megfogyatkozott B.-ban az előre haladó törökök támadása csekély ellenállásra talált. III. Sisman cár kénytélen volt 1366. I. Murt szultánnak adót fizetni; egyesült ugyan a szerbekkel közös védelmük céljából, de miután ezek 1389. a Rigómezőn borzasztó veszteséget szenvedtek, I. Bajazid az önálló B.-t megsemmisítette s 1393. elfoglalta Trnovo fővárost; III. Sisman fogságba halt meg; testvére Sztracimir, vidini fejedelem, a magyarok szövetségese, a szerencsétlen nikápolyi ütközet után letétetett és B. azóta török tartomány volt és az maradt 41/4 századon keresztül. Ez időben Bolgárországnak egész 1875-ig nincs története; ez esztendőben azonban a bolgárok egy része Törökország ellen föllázadt, mely lázadás 1876. borzasztó kegyetlenséggel leveretett. Egyedül Filippopoly és Trnovo tartományokban elpusztult akkor 85 helység és 12.00 bolgárt ölte meg. Az angol ellenzék vezére, Gladstone, és az orosz kormány a legerélyesebb szavakkal bélyegezték meg a török vezérek eljárását és a porta tehetetlenségét, és a Bulgarian atrocities vagy massacres (l. o.) fölötti megbotránkozás európaszerte nagy fokra hágott. Anglia indítványára 1876. Konstantinápolyban konferencia gyült egybe, melyen a nagyhatalmak képviselői két autonom bolgár tartomány alakítását hozták javaslatba; a porta azonban e javaslatot elvetette, úgy hogy a konferencia 1877 jan. eredménytelenül oszlott szét.
A porta vonakodása csak a pánszláv irány medrébe terelte a mozgalmat és most Oroszország vállalta magára a bolgárok felszabadítását, kiknek érdekében megindítá az 1877-78. véres háborut, melynek csatateréül B. szolgált és mely elvégül a san-stefanói békére vezetett (1878 márc. 3.). A berlini kongresszus e békekötést ugyan több lényeges pontban enyhítette, de B.-t mindkét szerződés egyetértőleg 485 évi szolgaság után halottaiból feltámasztotta. A kongresszus azonban csak a Balkántól északra elterülő bolgár földet és Szófia környékét szabadította fel a török iga alól, a a Balkántól Délre fekvő K.-Ruméliában lakó bolgárokat ellenben továbbra is adófizető török alattvalók sorsára kárhoztatta, noha ez utóbbiak számára is némi közigazgatási autonomiát és keresztény vallásu kormányzót eszközölt ki a portánál. (L. Berlini kongresszus.) Mindamellett a bolgár nemzetnek részben való fölszabadítása nem elégíté ki a hazafiak vérmes reményeit. A B. élén álló ideiglenes orosz kormányzó, Dondukov-Korzakov herceg, bár rokonszenvvel viseltetett a bolgár unió terve iránt, hivatalból ellenszegült az uniónak. 1879 febr. 23. nyilt meg Trnovóban a 233 képviselőből álló első bolgár szervező nemzetgyülés, melynek a bolgár alkotmány kidolgozása jutott feladatául. Dondukov egy 170 cikkből álló alkotmánytervezetet terjesztett a képviselők elé, melynek értelmében B. az alkotmányos örökös monarkiák sorába lépett; maga az alkotmány a lakosság csekély művelődési fokához mérten túlságos szabadelvü szellemben volt szerkesztve. (L. Bolgár alkotmány.) A nemzetgyülés egyideig még a Kelet-Ruméliával való uniót vitatta, de tapasztalván, hogy még Oroszország is a berlini kongreszszus határozataihoz ragaszkodik, az alkotmányt csekély módosítással elfogadta és azután feloszlott (ápr. 28.). Helyét az időközben megválasztott rendes képviselői kamara foglalta el, mely szintén Trnovóba gyülekezett és mely az első bolgár fejedelmet választotta. A jelöltek között volt Dondukov herceg, Vogorides Sándor herceg (Aleko pasa), Reguss bécsi nagykövet és Battenberg Sándor herceg. Miután Sándor cár is B. Sándor mellett nyilatkozott, a képviselők a második választás alkalmával egyhangulag Battenberg herceget emelték a fejedelmi székbe. Ünnepélyes követség indult Livádiába, az orosz cár nyaralójába, hol a herceg a neki felajánlott trónt I. Sándor néven elfogadta.
Az uj fejedelem előbb az európai udvaroknál tisztelgett, hol mindenhol rokonszenvvel fogadták és csak azután foglalta el trónját. Junius 8-án vonult be Trnovóba, a következő nap pedig megesküdött az alkotmányra. Azután megalakította első miniszteriumát, konzervativ s orosz érzelmü politikusok köréből. Burmov vállalta el az elnökséget, a belügyet és az igazságszolgáltatást, Balabanov a külügyet, Parenzov orosz tábornok a hadügyet. Az alkotmányos mézeshetek eltünte után B. egén sötét pontok jelentkezték. Oroszország, mely igaz hogy B.-t felszabadította, azt szerette volna, ha B. mindörökké az oroszok járszalagán haladna; de megütközéssel kellett tapasztalnia, hogy B. népe függetleníteni szeretné magát mindennemü külföldi befolyástól. Az orosz hadak hazatérését a nép közönyösen nézte, sőt több helyt meg is ünnepelte. A hivatalos barátság kötelékei is meglazultak; a miniszterium ugyanis kényszerítve látta magát, több, bolgár szolgálatba szegődött kapzsi orosz tisztviselőt és erőszakos orosz tisztet elbocsátani. Ily viszonyok között gyült egybe 1879 nov. 2. az első, az uj alkotmány alapján választott képviselőház, mely elé Sándor fejedelem trónbeszédében 17 törvényjavaslatot terjesztett. De a többség, radikális érzelmü pórok, nem hallgattak a fejedelem mérsékletre intő beszédére, hanem a «nagy bolgár-párt» izgató főnökét, Karavelovot ültették az elnöki székbe, a miniszteriumnak pedig alkotmányellenes intézkedései miatt, nemkülönben a pénzügyi helyzetaggasztó volta miatt, bizalmatlanságot szavaztak, minek folytán a miniszterium leköszönt. Most Karavelov tett kisérletet radikális miniszterium alakítására, de a nagyobb részt pór-képviselőkből álló gyűlésen nem birt e feladatával elkészülni. Sándor ekkor a gyülést feloszlatta és ujra konzervativ miniszteriumot nevezett ki, melynek élén Kliment trnovói püspök (a későbbi patriárka) állott, ki később a közoktatást is elvállalta, míg a külügyet Nacsovics, a belügyet Ikonomov, a pénzügyet Grekov, a hadügyet pedig Parenzov gondjaira bizták. Az uj, 1880 jan. 13. megejtett választásokból megint radikális többség került a kamrába, (136 radikális és csak 36 konzervativ), úgyhogy lehetetlennek látszott a radikálisok nélkül kormányozni. Sándor cár és tanácsosai ezért szükségesnek tartották, hogy a szabadelvü alkotmányt megnyirbálják és ez ügyben Sándor (1880 jan.) Szt.-Pétervárra is utazott. De a cár lebeszélte Sándort az abszolutisztikus tervekről. Hazatérte után tehát a Kliment-miniszteriumot elbocsátotta és a mérsékelt radikális Cankov elnöklete alatt nevezett ki koalició-miniszteriumot; de még ez évben (december hó 29-én) Cankov miniszterelnököt, amiért ez az Al-Duna szabályozását vitató bizottságnak egyik tagját, Khevenhüller osztrák-magyar követet a diplomácia történetében hallatlan módon rászedte, állásától elmozdította, két nappal később pedig a kamarát feloszlatta, 1881 ápril 27. pedig nyilatkozatot tett közzé, melyben elmondja, hogy idáig minden fáradozása dacára sem volt képes a békés haladás utját biztosítani, amiért is az alkotmánynak módosítását és a fejedelmi hatalom öregbítését tartja szükségesnek. Azon esetben, ha a nagy nemzetgyülés javaslatát elvetné, kénytelen volna a trónról lemondani. Kivánja nevezetesen, hogy a nemzetgyülés őt 7 évre renkívüli hatalommal felruházza, mely hatalom alapján a szükséges reformokat megalkothassa; a hét év leforgása előtt egybehivandó ujabb gyülést pedig arra fogja felszólítani hogy az alkotmányt kivánságához képest változtassa meg.
A fejedelem manifesztuma óriási meglepetést és izgatottságot szült. A jun. 4. kiirt választások olyannyira felzaklatták a szenvedélyeket, hogy ostrom-állapotot kellett kihirdetnie. Az ország mindössze 9 ellenzéki képviselőt választott, ezek a városokból kerültek ki; a többi 315 képviselő (köztük 59 török) az alkotmány-reviziót helyeselte és Sándort a kért rendkívüli hatalommal felruházta. Csak most foghatott a fejedelem a szükséges reformok kidolgozásához, ámde a bolgár tisztviselők és politikusok örökös pártoskodását és önző fondorlatait nem tudta leküzdeni melyek uj miniszteriumának állását is megingatták és az állami tanácsban is elharapództak. E fondorlatok pedig a radikálisok és emigránsok malmára hajtották a vizet. A fejedelem saját parancsára internált Cankov és pártja az orosz főkonzulban, a cselszövényes Hitrovo-ban hatalmas pártfogóra akadt, kinek legfőbb törekvése oda irányult, hogy az orosz politika B.-ban vakon engedelmeskedő eszközt nyerjen. A Moszkvából vendégszereplésre érkezett Sztepanov-Popov ezredes pedig nyiltan Sándor fejedelem megbuktatására izgatta a radikálisokat. Midőn a bolgár kormány Popov-ot az országból kiutasította, Hitrovo és társai búcsu-bankettet rendeztek tiszteletére melyre számos bolgár tisztet is meghívtak. Sándor fejedelem megtiltotta a tiszteknek, hogy politikai lakomákon megjelenjenek, Krilov hadügyminiszter azonban Hitrovo honfitársa vonakodott e rendeletet kihirdetni. Sándor erre Szt. Pétervárra sietett a cárhoz, ki a nyert felvilágositás alapján Krilovot visszahívta, Hitrovo-t két hónapra szabadságolta, B. ügyeinek megvizsgálásával pedig Szobolev és Kaulbarsz Sándor tábornokokat bizta meg azon titkos feltétellel, hogy e két tiszt legalább is két évig maradjon bolgár szolgálatban.
Sándor visszatérése után 1882 junius hó 23. uj miniszteriumot alakított, miniszterelnökké és belügyminiszterré megtette Szobolev tábornokot, Kaulbarszt hadügyminiszterré, mig Nacsevics a pénzügyi, Vulkovics a közmunkák, Grekov az igazságügyi és Teocharov a közokt. tárcát kapta. Azután uj, közvetett választásokat rendelt el. Az 1882 dec. 10. megejtett választások konzervativ többséget eredményeztek (46 konzervativ és 10 liberális). Dec. 22. az uj miniszterium számos reformot terjesztett a kamara elé és önérzettel emlegette, hogy a porta beleegyezésével a bolgár diplomáciai ügynök Konstantinápolyban közvetlenül fog ezentul a török miniszterekkel értekezni. De a kamara még le sem tárgyalta a fontos pénzügyi reformokat, midőn a tábornokok és a civil-miniszterek, különösen Szobolev és Vulkovics, annyira összevesztek, hogy Sándor kénytelen volt az utóbbit, és valamivel később a másik két civil-minisztert is elbocsátani. Ezek már most bosszuból francia emlékiratban közhirré tették, hogy a két orosz tábornok Bolgárországot orosz tartománynyá akarja átalakítani, hogy a hadsereg magasabb állásait kizárólag oroszoknak juttatják, hőt hogy ezentul csak azon bolgár tisztek számíthatnak előléptetésre, kik legalább két évig az orosz seregben szolgáltak. E vádak csakugyan igazak voltak, és maga Sándor fejedelem is rosszalta az orosz tábornokok erőszakos eljárását, de az elbizakodott miniszterek nem hallgattak reá, sőt III. Sándor orosz cár koronázásakor saját felelősségükre küldöttek bolgár követséget Moszkvába, mely a cárt B. föltétlen engedelmességéről és határtalan hálájáról biztosította. A koronázási ünnepélyre ugyan Sándor fejedelem is Moszkvába sietett, de kérelme, hogy a két tábornoktól megszabadíttassék, nem teljesült; ehelyett az orosz kormány egy uj diplomáciai ügynököt küldött Szófiába, Jonin ezredest, Hitrovónak szakasztott mását és az Ignatyev-féle hirhedt diplomáciai iskola egyik legvakmerőbb képviselőjét, ki nyiltan agitált Sándor ellen. Ugyanezt tettek az orosz miniszterek és tábornokok, a hadügy miniszter pedig roppant költséggel szervezte a hadsereget, hogy az a közelgő háboruban, mint nyiltan beszélték, az orosz hadseregnek elővédjeül szolgálhasson. A tartalékos csapatokat pedig Szófia környékére rendelte. Minden jel arra mutatott hogy Sándor fejedelem vagy föltétlenül engedni lesz kénytelen az oroszoknak, vagy leteszik. Országszerte hiresztélték, hogy Karageorgevics Péter, a montenegrófi fejedelem veje, Oroszország bérence, van kiszemelve Sándor utódának.
Szobelev határozott engedetlensége és illetlen magaviselete végre arra birta Sándort, hogy őt hivatalából elbocsássa (1883 aug.). Meghagyta az orosz tábornoknak, hogy B.-ból távozzanak. Sándor meglepetésére azonban Szobolev bemutatta az orosz kormány rendeletét, melynek értelmében mindadddig B.-ban tartozik maradni, mig az orosz kormány vissza nem hívja. Kaulbarsz tábornok ugyanekkor a neki felajánlott hadügyi tárcát visszautasította. Néhány pillanattal később pedig Jonin tolakodott be Sándor lakosztályába, aki a következő ultimátumot adta át a felháborodás következtében megbetegedett fejedelemnek: 1. Sándor köteles az 1881. elnyert rendkívüli hatalomról lemondani; 2. köteles hat hónap alatt a nagy nemzetgyülést egybehívni, mely az alkotmány módosítására lesz hivatva; 3. átengedi a kormányt és a kinevezési jogot Szobolev és Kaulbarsz tábornokoknak; 4. azon esetben, ha Sándor e föltételeket elfogadni vonakodnék, Szobolev lép fel a cár parancsára mint ideiglenes kormányzó és feloldja majd a bolgárokat a Sándornak tett hűségi esküje alól. Sándor néhány napig vonakodott e hallatlan feltételeket elfogadni, de midőn látta hogy a konzervativok és a radikálisok között tetvezett kibékülés és szövetkezés Cankov szószegése következtében nem jön létre: Ausztria és Németország nógatására, kik vonakodása esetén egy ujabb keleti háboru kitörésétől tartottak, engedett. Az aug. 30. közzétett nyilatkozatban arról értesíté az országot, hogy az alkotmány átdolgozására bizottságot és rendkívüli szobranjet fog egybehívni, az orosz érzelmü miniszteriumot pedig meghagyta állásában. Az orosz politika tehát diadalt ült, de a diadal korai volt, mert a szept. 4. egybegyült szobranje, ahelyett hogy a kitüzött javaslatokkal t. i. több rendbeli vasuti szerződés szentesitésével és az orosz megszállás okozta költség elintetésével foglalkozott volna, Grekov felszólítására az orosz beavatkozás sérelmes és nyomasztó voltáról panaszkodott és a közösen érzett sérelmek arra birták a képviselőket, hogy elfelejtvén versengéseiket, egymással az oroszokkal szemben kibékültek. Néhány órai tanácskozás után a radikális, liberális és konzervativ párt vezérférfiai a következő tartalmu feliratot itták alá: «Az ország egyhangulag kivánja, hogy a régi (trnovoi) alkotmány a Sándor fejedelem által szükségesnek tartott módosításokkal ismét életbe lépjen és hogy az ország teljes függetlensége megint helyreállíttassék.» A szobranje ezen indítványt egyetlen egy (Szobolev) szavazat ellenében elfogadta és arról Sándor fejedelmet értesítette. A kijátszott orosz tábornokok erre beadták lemondásaikat és hazájukba tértek vissza. Sándor fejedelem pedig még ugyanazon napon, szeptemb. 6. koaliciós minisztériumot alkotott: Cankov (elnökség s belügy), Nacsevics (pénzügy), Balabanov (külügy), Sztoilov (igazságügy), Ikonomov (közmunkák), és Moilov (közoktatás); a hadügyi tárcát egyelőre betöltetlenül hagyták. Szept. 6. a fejedelem a trnovói alkotmányt megint helyreállította, és felszólította a szobranjet, hogy a szükséges módosításokat eszközölje. Az orosz kormányt e váratlan események annyira meglepték, hogy egy ideig még csak nem is tiltakozott a történtek ellen. De midőn Sándor saját szárnysegédét, Leszovoj orosz tábornokot szemelte ki bolgár hadügyminiszternek, Jonin konzul e kinevezés ellen az orosz kormány nevében protestált. E kihivásra a szobranje okt. 2. azzal válaszolt, hogy a fővezérletet magára Sándor fejedelemre ruházta, a jövendőbeli hadügyminiszter hatáskörét pedig kizárólag a pénzügyi kérdésekre szorította. Miután az Oroszországnak fizetendő hadiköltség megfizetését illetőleg is hozott határozatot, okt. 9. elnapolta üléseit, hogy a miniszriumnak a rendes költségvetés kidolgozására időt engedjen.
1885 szept. 18-án Keleti Ruméliában felkelés tört ki, melynek vezérei, Sztojanov Zakariás és dr. Stranszky az agg Gavril pasát, a tartomány kormányzóját, letartóztatták és Ruméliának B.-gal való egyesítését irták zászlajukra. A bolgár nemzet egy szivvel lélekkel rokonszenvezett a felkelőkkel, úgyhogy Sándor fejedelem, kénytelenségből, a hadsereg mozgósítását elrendelte, és szept. 21. Filippopolyba indult. A nagyhatalmak azonban, (Anglia kivételével), amint azt Sándor sejtette, a berlini szerződés ezen megszegése ellen erélyesen tiltakoztak, az orosz cár pedig Sándor fejedelmet összes orosz méltóságától és orosz tábornoki rangjától megfosztotta, a bolgár seregben szolgáló tiszteket pedig hazarendelte. A porta közönynye1 nézte az események fejlődését, míg Szerbia- és Görögországban a szélső elemek háborut és területi nagyobbodást emlegettek. Milán szerb király, ki ingadozó trónját szerencsés háboru révén tervezte megszilárdítani, a hadsereget mozgósította és a határra rendelte. Magok a szerbek is abban a hitben éltek, hogy a törökökkel lesz dolguk, midőn Milán nov. 13. egészen megokolatlanul B.-nak izent háborut. Ezen szerb-bolgár háboru 1885 nov. 13-28-ig, vagyis két hétig tartott. Sándor fejedelem el sem tudta képzelni, hogy a szerbek meg akarják támadni, de törzskara mégis rávette, hogy a határszéli régi erődítvényeket jó karba helyezze. Az igazságtalan háborunak egyébiránt Szerbia adta meg az árát. A szerb sereg zömét nov. 16-19. a szlivnicai sáncok mögé rejtőző bolgárok csufosan megverték, mire azután a bolgár sereg a meghátráló ellenfél sarkában Szerbiába hatolt és ujabb diadal után Pirot városát szállotta meg. A szerbek csakis Khevenhüller magyar és osztrák követ közbenjárásának köszönhették, hogy Sándor fejedelem velük nov. 28. fegyverszünetet kötött. A végleges békét 1886 márc. 3. itták alá a harcfelek, Bukarestben, még pedig a status ante quo alapján. A bolgár hadseregből 1000 katona maradt halva a csatatéren, 4000 megsebesült; a hadi költség pedig kitett 25 millió frankot. Időközben a bolgár kormány a portával is kiegyezkedett; az április 5. szerződés értelmében a szultán ugyanis megigérte, hogy a mindenkori bolgár fejedelmet 5-5 évre keleti Rumélia kormányzójává fogja kinevezni. Ezzel tehát a két szomszéd ország egyik leghőbb óhaja, a bolgár unió, testet öltött. Bolgár tisztviselők vették kezükbe a ruméliai közigazgatást, míg a ruméliai képviselők (számra 91) a bolgár nemzetgyülésben foglaltak helyet. A bolgár nép túlnyomó többsége hálás szivvel emlegette Sándor; a «szlivnicai hős» és «Rumélia békés hódító»-jának nevét.
Az orosz zsoldban álló forradalmi és a radikális elemek mindamellett most sem hagytak fel aknamunkáikkal. Amazokat Sándor növekvő népszerüsége és független állása bántotta, emezek a ruméliai-bolgár unió laza alakjával nem voltak megelégedve és azt sürgették, hogy Sándor a bolgár király cimét felvegye és az országot teljesen függetlenítse. A hadseregben is mutatkozott némi elégületlenség a háboru befejezése után történt előléptetések miatt. Ez áramlatok Cankov és pártjának malmára hajtották a vizet. Összeesküvés támadt, melyben nehány tiszt is résztvett. 1886 aug. 8. éjjel az összeesküvők, kiknek élén Grujev őrnagy és Benderev kapitány állottak, a fejedelem hálószobájába hatoltak és pisztolyaikat mellének szegezve, lemondásra kényszerítették. Aztán mint valami gonosztevőt, katonai fedezet alatt az éj homályában az orosz határra, Remi-be vitték, hol szabadon bocsátották. A teljesen védtelen Sándor innen az orosz kormány beleegyezésével Németországba utazott. Mindez nehány óra alatt, keveseknek tudtával történt. Mihelyest az ország a merényletről értesült, ellenforradalom támadt; melynek vezérei, Stambulov, a kamara elnöke és Mutkurov vezérőrnagy, Sándor fejedelmet Lembergből visszahivták és a bolgár nemzet ragaszkodásáról biztosították. Sándor erre Ruszcsukon át, szept. 3. diadalmenetben visszatért és a nép örömrivalgásától kisérve, vonult be Szófiába. Mindazonáltal diadala korai volt. Néhány héttel azelőtt, számítván a cár nagylelküségére, trónját rendelkezésére bocsátotta; annyiban is hiba, mert a bolgár fejedelemnek szuverénje a szultán, nem pedig a cár. A cár ezt az ajánlatot nemcsak hogy visszautasította, hanem a levelezést most nyilvánosságra is hozta, miáltal Sándor fejedelmet a saját népe szemében kompromittálta. E tény idézte elő azt, ami bekövetkezett: Sándor levonván a helyzet konzequenciáját, szept. 26-án a bolgár trónról véglegesen lemondott.
A kormányt egyelőre Sztambulov-, Mutkurov- és Karavelovból alakított kormányzóságra bizta, mely mellé Radoszlavov elnökleté alatt átmeneti minisztériumot nevezett ki. A régensekre sulyos feladat nehezedett: uj fejedelmet kellett kiszemelniök, és amellett az orosz kormány beavatkozásait és az orosz zsoldba szegődő bolgár emigránsoknak üzelmeit ellenőrizniök. Kaulbarsz Miklós tábornok, az orosz ügynök éppen oly cinikus mint vakmerő modorban izgatta a népet a régensek ellen és megmozdított minden követ, csakhogy az orosz trónjelöltnek egyengesse utját. Az október 29-ére kitüzött nagy nemzetgyülésnek kellett döntenie a trón betöltését illetőleg. Az orosz kormány titokban Leuchtenberg herceg érdekében fáradozott, nyiltan azonban Dadian mingreliai herceget jelölte, kinek az élclapok olvasóköre sok vidám percet köszönhetett. A nemzetgyülés azonban mind a két jelölt mellőztével, Waldemár dán herceget (a cár sógorát) választotta fejedelemnek. Csakhogy ez a választást elutasította. Ezzel az orosz és B. közötti barátságnak vége szakadt. A cár neheztelt, az emigránsok pedig ujabb ármányt szőttek. 1887 márc. 3. Ruscsukban és Szilisztriában felkelés tört ki, szintugy Burgaszban. Sztambulov régens azonban leverte a pártütőket és a pronunciamento-ban résztvett tiszteket sorra főbelövette. Sőt az oroszokkal rokonszenvező Karavelovot is megfosztotta kormányzói rangjától. De éppen e gyakori összeesküvések siettették a fejedelmi trón végleges betöltését. Sztambulov jul. elejére hivta meg Trnovóba a nemzet képviselőit és ezek 1887 jun 25. Koburg-Koháry Ferdinánd herceget, a magyar honvédlovasságban szolgáló tisztet választották nagy többséggel bolgár fejedelemnek. Ez a választást Ebenhöchben elfogadta és aug. 14 Trnovóban az alkotmányra megesküdött.
A bolgárok többsége szivesen látta az uj feledelmet, de Oroszország ellenzése következtében sem a szultán, sem a nagyhatalmak el nem ismerték Ferdinándot törvényes fejedelemnek. Mindamellett tagadhatatlan, hogy uralma a sokat zaklatott országban rövid idő alatt szilárd gyökeret vert, és hogy B. uralma alatt békés fejlődésnek indult. Ferdinánd leghivebb és legerélyesebb támasza Sztambulov miniszterelnök, ki orosz ármányokkal és még orgyilkosokkal szemben is rettenthetetlenül és szilárdan vezeti az államhajót. Oroszország hivatalosan két okból ellenzi Ferdinánd uralmát, mert szerinte a választó-szobranje egybehivása és eljárása nem felelt meg az alkotmánynak, és másodszor, mert Ferdinánd kat. vallásu, noha az alkotmány csak az első fejedelemre nézve tette ezt az engedményt, a második és minden következő fejedelemtől pedig azt követeli, hogy a görög-ortodox egyház hive legyen és mint ilyen a cárt ismerje el egyházi fejének. Ezeken kivül azonban az orosz kormány azért ellensége Ferdinándnak, mert úgy ő, mint miniszterei az orosz befolyást teljesen megszüntették, a pánszláv ügynököket, izgatókat s összeesküvőket a legerélyesebben szemmel tartják, esetleg megfenyítik, és szennyes ügyeiket ország-világ előtt feltárják. Igy p. megvették Jacobson-tól, a bukaresti orosz követ, Hitrovo volt segédjétől ugyancsak Hitrovo-nak titkos jelentéseit, melyek az orosz külügyi minisztérium ármányait a legkirivóbb világitásba helyezik. Ezen több nyelvre lefordított publikációból kitünik mint kétségtelen tény, hogy Oroszország eleitől áskálódott B. függetlenségre való törekvése ellen; hogy az orosz kormány izgatta Milánt oktalan támadására; hogy Grujev és Benderev merénylete az. orosz kormány tudtával történt; hogy Cankov orosz zsoldban álló bérenc stb. Hitrovo volt lelke annak az összeesküvésnek is, melynek Panica őrnagy volt a végrehajtó eszköze; csakhogy Sztambulov erről az összeesküvésről is jókor értesült, Panicát és társait elfogatta és 1890 jun. 16. Szófiában agyonlövette, mely szigoru, de igazságos eljárás az orosz sajtót az őrültségig felbőszítette. Midőn a bosszus orosz kormány a vasutépítésre felvett bolgár kölcsön ellen tiltakozott, Sztambulov e tiltakozást visszautasította, másrészt azonban az oroszok hadi költségének hátralevő részének azonnal való törlesztésére késznek nyilatkozott. Az európai pénzpiacok több bizalommal viselkedtek B. jövője iránt és hatszorosan felüljegyezték a bolgár kölcsönt. És hogy az ország nagy többsége is bizalommal van a kormány iránt, mutatja az a körülmény, hogy a szept. 5. megválasztott 295 képviselő közül 260 kormánypárti volt és csak 35 ellenzéki.
1892 jan. 7. a szobranje a hadsereg költségvetesét 3 millió frankkal alább szállította, úgy hogy az most csak 20 millióra rug. Az orosz kormánynyal való viszály február havában ujból kitört. Bérelt orgyilkosok ugyanis Vulkovics-ot, a Konstantinápolyban működő bolgár diplomáciai ügynököt febr. 23. meggyilkolták és azután Oroszországba futottak. Dacára annak, hogy Sztambulov neveik és tartózkodási helyök pontos felemlítése mellett kiadatásukat követelte, az orosz kormány kérelmét visszautasította és még panaszt emelt, amiért Sztambulov orosz emigránsoknak és politikai menekülteknek bolgár földön menhelyet nyitott. A porta ellenben két, Konstantinápolyban elfogott gyilkost halálra itéltetett (ez itéletet azonban a mai napig végre nem hajtatta). Alig hogy a kedélyek kissé lecsillapodtak, már is új merénylet történt. Márc. 28. orgyilkosok öreg este Sztambulov és Belcsev miniszterek életére törtek és utóbbit csakugyan agyonlőtték. Maguk a gyilkosok ez izben is orosz területre menekültek és ki nem adattak, de négy, a gyilkosság tervébe beavatott cinkos Szófiában jul. 26. felakasztatott (l. Belcsev). E kivégzés még jobban elkeseríté az orosz világot, de a francia sajtó és nehány képviselő-kamara is tiltakozott ezen - szerintük igazságtalan s tömeges kivégzés ellen. Ekkor tette közzé a bolgár kormány a Jacobsontól megvásárolt okleveleket és ezekkel oly nagy hatást ért el, hogy Girsz orosz külügyminiszter helyettese, Siskin tanácsos az oklevelek hitelességét letagadni tartotta szükségesnek (aug.). Aug. 12. Sztambulov Konstantinápolyba utazott s az orosz követ ellenzése dacára kivitte, hogy a szultán őt kihallgatáson fogadta. Aug. 15. nyitották meg Filippopolyban rendezett első bolgár kiállítást, mely egészben véve sikerültnek mondható. A szobranje, mely okt. 27. kezdette volt tárgyalásait, Battenberg Sándor volt fejedelemnek hála jeléül 50.000 frank évi dijat szavazott meg, a Chicagoba készülő bolgár iparosok segélyezésére pedig 500.000 frankot. Nov. 19. leleplezték a szlivnicai csatatéren emelt diadalemléket. Nov. 29. Nacsovics miniszter a gyár-bélyegekről szóló törvényjavaslat tárgyalása közben lemondott és dec. 20. Szlavkov, a szobranje elnöke foglalta el helyét. Ennél fontosabb a Sztambulov által tervezett alkotmányrevizió. Ferdinánd fejedelem, ki már régebben kat. hercegnőt keresett hitvestársul, azt sürgette, hogy az alkotmány 38. pontja megváltoztattassék, vagyis: mondja ki a szobranje hogy a bolgár fejedelemnek ne kelljen ortodox hitünek lenni. A szobranje dec. 16. és 19. tárgyalás alá vette a javaslatot. A 246 megjelent képviselő között csak 13 képviselő (köztük Sztoljov, Toncsev és Stranszki volt miniszter) szavazott arra, hogy más mint görög hitü ne lehessen bolgár fejedelem, a nagy többség ellenben a 38. t.-c.-et oda módosította, hogy a fejedelem bármely egyháznak lehet hive. A szobranje egyúttal azt is megengedte, hogy a bolgár fejedelem ezentul címeket és rendjeleket adományozhasson, hogy két uj miniszterium (kereskedelemre s mezőgazdaságra) alakíttassék s hogy a képviselők száma csökkentessék, ugy hogy ezentul minden 30.000 lakos válaszszon 1 képviselőt.
E módosítások közül a fejedelem vallására vonatkozó a legfontosabb. Az orosz ügynököktől felizgatott görög klérus természetesen nem szivesen fogadta e módosítást. Kliment metropolita 1893 febr. 26. a fejedelem születésnapján oly lázító beszédet mondott a szófiai templomban, hogy Sztambulov őt a lakosság sürgetésére elfogatta s Trnovóban kolostorba záratta. Az orosz kormány, mely az alkotmány változásában Ferdinánd fejedelemnek egy ujabb törvényszegését látja, hivatalosan is tiltakozott az ortodox egyház és vallás e megsértése ellen. Ferdinánd fejedelem pedig alig hogy elérte célját, nagyobb utra indult és febr. 12. Firenzében megtalálta végre a keresett menyasszonyt Bourbon Mária Lujza hercegnőben, Róbert pármai ex-herceg leányában (szül. 1870 jan. 17.), kit azután Bécsujhely melletti lakóhelyén, Schwarzauban is meglátogatott. Az ország örömmel fogadta az eljegyzés hirét, a dinasztia megszilárdításának zálogát látván benne. A pápa becses ajándékkal tüntette ki a menyasszonyt, Ferenc József királyunk pedig a Bécsen át az esküvőre siető fejedelmet kegyesen fogadta, sőt ápr. 11. Sztambulov miniszterelnököt is kihallgatáson fogadta. Ugyancsak Sztambulov egy interview alkalmával úgy nyilatkozott, hogy Európa saját érdekében cselekszik, ha Bolgárországot, a béke és művelődés védbástyáját támogatja, és hogy bizton reméli, hogy Ferdinánd fejedelem elismerése már nem fog soká késni. Ferdinánd és Mária Lujza esküvője Pianoreban volt.
Innen a fejedelmi pár hajón szándékozott B.-ba utazni, utközben pedig, Konstantinápolyban, a szultán előtt tisztelegni; de mivel Abdul Hamid az orosz diplomácia pressziója alatt vonakodott a fejedelmi párt fogadni, Ferdinánd fejedelem felhagyott a tervvel visszatért Fiumébe s innen Szegeden át tért vissza Szófiába. Utközben arról is értesült hogy a fentebb említett alkotmányrevizió végleges jóváhagyása végett összehivott nagy szobranje-választásokban (ápr. 28.) a kormány óriási többséggel győzött. Még Cankov is kormánypárti programmal választatta meg magát, csakhogy mandátumhoz jusson, az ellenzék vezére pedig, köztük Stranszki dr., megbuktak. Ezek után bizonyos, hogy a nagy szobranje is jóvá fogja hagyni az alkotmány revizióját.
