Bünügyi statisztika.
Bünügyi statisztika. Célja eredetileg az volt, hogy a bünügyi igazságszolgáltatás menetéről számot adjon. Ezen állapotában szorítkozott a feljelentések, vizsgálatok, itéletek, elitéltek, felebbezések stb. kimutatására, de már így is sok oly anyagot tartalmazott, mely a bünösség jelenségeinek részint etikai, részint társadalmi, tehát mindenesetre magasabb szempontokból való tanulmányozására indíthatott. Legrégebben Franciaországban foglalkoznak a B.-val, hol az már a köztársaság IX. évében elrendeltetett és hol 1826-tól fogva az igazságszolgáltatás minden ágára kiterjedt. Követték e példát Belgiumban, Bajorországban, Württembergában és Dániában 1831 és 1832-ben, Svédországban 1839., Ausztriában (Tafel z. Statistik) 1842., Poroszorsz.-ban 1854., Magyarországon 1867-ben (egész kiterjedésében 1873), Németországban 1881. (az egységes büntetőtörvény behozatala óta). Az uj irány megindítását Guerry-nek köszönjük (1834); egy évvel utána lépett fel Quetelet; az ő munkái állapíták meg tulajdonképen ezen uj tudomány népszerüségét. Mindketten a sulyt nem az igazságügyi szolgálatra hanem a tettre s a tettesre fordították, minek következtében az előbb inkább közigazgatási, számadó statisztikai, etikai, társadalmi és bölcseleti szempontok beolvasztása által, a társadalmi legfontosabb problémák tudományává vált (milyenek p. az egyéni és társadalmi tényezők befolyása a társadalom bünrészessége, a javíthatlan büntettesek, a szabadakarat és felelősség stb.). Quetelet idejében a vádoltak és elitéltek számán kivül már a következő okok befolyása vizsgáltatott: évszak, nem, kor, analfabetizmus és némileg a faj is. Azóta még hozzávették a hitfelekezetet, vagyoni állapotot, házasságot és foglalkozást, valamint különös figyelmet fordítanak a visszaeső büntettesekre is.
A modern B.-ban ezen szociál-étikai szompontokon, valamint azoknak a büntettel való összevetésébén fekszik a fősuly, mig a tisztán közigazgatási statisztika e mellett inkább háttérbe szorul. Ezen kettéválasztás a kiadványok szerkesztésében is nyilvánul; igy p. Magyarországban, Német- és Olaszországban az ügyforgalmi statisztika az igazsagügyi minisztériumok jelentéseiben foglaltatik, mig a tulajdonképeni B.- t a statisztikai hivatalokban dolgozzák fel. A B. két főszakasza mellett még helyet foglal a büntetéseknek és börtönöknek ismét inkább közigazgatási érdekű statisztikája is.
A B. feladatait és nehézségeit legjobban meg lehet itélni, ha szemügyre veszszük egyrészt ezen munkák haladását a tudományos kongresszusokon, másrészt azon kifogásokat, melyeket az irodalomban a B. eredményei ellen tettek. A kérdés már az első statisztikai kongresszuson (Brüsszel 1853) állt a napirenden. Mittermaier és Fallati javaslatai alapján a büntettek és a kriminalitás nemzetközi összehasonlításáról lemondtak, mivel ez csakis egységes bünügyi törvényhozás mellett lehetséges. Szorítkoztak tehát a feljelentettek és elítéltek nem és korszerint való kimutatására, a vizsgálatok tartamára, a viaszaesők és a büntetések statisztikájára. A büntettek egységes osztályozásának kérdését a legközelebbi kongresszusra halasztották, mely áthárítás aztán számos későbbi kongresszuson is gyakoroltatott, anélkül, hogy a kérdés megoldására vezetett volna. (E fontos kérdés az utolsóelőtti kongresszuson látszott leginkább megoldásához közeledni, ahol ugyanis Tagancev az ember élete ellen elkövetett cselekményeknek nemzetközi csoportosítását bemutatá és hol a többi büncsoportoknak hasonló osztályozását egyes szakférfiakra bizták. A következő utolsó kongresszuson (Budapest 1876) azonban ezen kérdés napirendre nem tüzetett). A párisi kongreszszus (1855) csak a visszaestik statisztikáját vitte olóro; a bécsi összejövetel (1857, előadó Hye) eredménye, a személyes viszonyok egységes észlelésének előkészítésében rejlik; a nemen és koron kivül a családi állapot, a gyermektelenség, a hitfelekezet, foglalkozás, vagyoni állapot és müveltség befolyása is vizsgálandó. Londonban (1860; előadó Leone Levi) ezen ügynek rendszertelen előkészítése a kérdést inkább összekuszálta, s a bizottsági tárgyalásokban (elnök lord Brougham) erös támadásokra nyujtott alkalmat; a részben rögtönzött, felette terjedelmes és jórészt fölösleges javaslatokat az összülés szó nélkül egyszerüen helybenhagyta, de a határozatok eddigelé gyümölcsöt nem hoztak. Miután Firenzében (1867) még a büntettre vezető indokok észlelését tárgyalták és Szt. Pétervártt (1872) a büntettek és a büntettesek statisztikájának különválasztását s egyéni számlálólapok behozatalát javasolták, az utolsó kongresszus (Budapest 1876) már csak a visszaesőkkel foglalkozott. A kongresszusok után alakult statisztikai intézetben, a fáradhatatlan Yvernés, továbbá Starcke, Bodio és Würzburger tárgyalták e kérdést. Egészben véve az eredményeket azzal jellemezhetni, hogy a B. jelentősége és terjedelme több tekintetben megszoríttatott:a B. ne a vádlottakra, hanem az elitéltekre vonatkozzék; a B. nem tekinthető valamely ország kriminalitásának vakon elfogadható fokmérőjének, a büncselekmények szaporodása még nem bizonyítván a bünösség emelkedését; a büncselekmények nemzetközi összehasonlítása alig, vagy csakis nagyon kevés büntettre nézve lehetséges, azonban igenis a személyes viszonyok.
Ami mármost a B. ellen az irodalomban fölmerült kifogásokat és támadásokat illeti, azokat a következökben foglalhatjuk össze: 1. A B. nem nyujtja az erkölcsiség, hanem csakis az erkölcstelenség fokmérőjét. Erre megjegyzendő, hogy a statisztika más ágai is mutatnak ilyen negativ jelleget; igy p. a műveltségi statisztikában, midőn nem a müvelt, hanem csakis az irni-olvasni nem tudó egyének számát észlelhetjük; az egészségi statisztikában, hol csakis a betegeket vagy elhaltakat észlelhetjük, az egészségeseket nem; a népszámlálásban, midőn a vakokat vagy hülyéket irjuk össze, de az éleslátással vagy itélettel birókat nem; szintúgy ismeri a közigazgatás a szegényeket az árvákat, de nem a gazdagokat vagy a családban élő gyermekeket; tudjuk, hogy évenként hány kereskedö mond csődöt, de nem, hogy hány gazdagodott meg stb. El kell tehát ismernünk egy erkölcstelenségi statisztika jogosultságát is; hasznát még külön védeni éppenséggel fölösleges.
2. Állítják, hogy a B. még az erkölcstelenség megbizható fokmérőjét sem nyujthatja, mivel csakis a hatóság tudomására jutott eseteket figyelhetjük meg, mig mindazon esetek, melyek tudomására nem jutnak, a statisztikából is hiányoznak. A statisztikai fokmérő továbbá feljebb vagy lejebb szállhat, egyszerüen annak következtében, hogy a törvényhozás változásával elöbb megengedett cselekmények büntettekké vagy kihágásokká változtattak át, vagy hogy a nyomozás kisebb-nagyobb tökélye mellett a büntetteknek kisebb vagy nagyobb száma jut a hatóság tudomására. Utalnak p. arra, hogy Oroszország vagy Spanyolország büntettessége kisebb akárhány műveltebb európai államénál, nem e nemzetek nagyobb erkölcsisége, hanem csakis igazságszolgáltatásuk nagyobb lanyhasága következtáben (Oroszországban a vádoltak 30-60 %-át szokták fölmenteni). Joggal utalnak azon befolyásra is, melyet a különböző nemzetek különböző vádaskodási hajlama a feljelentések számára gyakorol. Ami a nemzetközi összehasonlíthatóságot illeti, erre alább még visszatérünk. Ugyanazon egy nemzetnek bünügyi statisztikája azonban tényleg csak azon - elvégre mégis csak évtizedes v. évszázados időközökben beálló - idöpontokban válik kérdésessé midőn a büntető törvénykönyv megváltozik. Ugyanazon törvénykezés uralma alatt, az egyes évek eredményei hosszabb idöre tényleg összehasonlíthatók, nem lévén föltehető, hogy a nyomozás és igazságszolgáltatás erélye évről-évre változzék. Az intézmények és törvények változásával különben sok statisztikai adat jelentősége is változik: igy a kereskedés terjedésével szaporodnak a csődök, a házassági szabadság megszorításával a törvénytelen gyermekek stb. Ily tulságos skepszis által tehát nemcsak a B., hanem az egész erkölcs-statisztika lehetetlenségét is be lehetne bizonyítani, minek indokolatlansága kézzel fogható. Az alább következő számbeli adatok áttekintése különben legvilágosabban fogja mutatni, hogy a törvénykezési szellem változása a B. anyagának csak kisebb részét érinti. A B. e szerint, habár matematikailag nem is pontos, de mégis igen fontos és használható fokméröjét képezi valamely ország erkölcsi állapota változásának.
3. A B. egész fejezetei, igy p. a műveltségi, vagyonosodási fokra törvényes születésre vonatkozók, azért volnának értéknélküliek, mivel lehetetlen ugyanezen szempontokat a törvényszék elé nem idézett lakosság nagy tömegéről szintén megállapítani; ennek következtében a tisztán a büntettesek tömegére vonatkozó észlelések minden összehasonlítás támpontját nélkülözik s így értéktelenek («Ily eredmény nélküli vizsgálódás által sok erő haszontalanul fecséreltetett el.» Scheel). De az érintett nehézség nemcsak a B.-ra vonatkozik hanem általánosabb értékü; igy p. a halálozási statisztikát is lépten-nyomon kiséri. Hogy azonban ezen tagadhatlanul töredékes észlelések még a B. terén is értékesíthetők, az az alább közlendő statisztikai adatokból is kitünik.
4. Utalnak arra is, hogy egyes szempontok felvétele határozottan téves következtetésekre vezethet: igy a nős egyének ritkább büntettessége nem a házasélet befolyásának volna tulajdonítandó hanem azon körülménynek, hogy a nős férfiak már azon korban vannak, melyben büntettek egyátalán ritkábban fordulnak elő; hogy a hitfelekezetek szerint változó büntettesség gyakran nem a hit, hanem a fajbeli különbségnek a következménye stb. Ezen ellenvetés is magasabb szempontból, t. i. az okok összeszövéséből, itélendő meg. Minél magasabb valamely szervezet annál több okra lehet annak változásait visszavezetni; a legmagasabban álló szervezet azonban a társadalomé, és igy nemcsak a bünügyi, hanem általában minden társadalmi statisztikában folyton kell számolnunk az okok komplexitásából származó nehézségekkel. Ennek következtében minden lehető ok befolyását külön kell szemügyre vennünk. Minthogy pedig az összes ható okokat az emberi ész föl nem ismerheti, a társadalmi kérdésekben minden okmagyarázat szükségképen csak föltételes értékkel birhat; mindig ki van téve azon lehetőségnek, hogy egy ujabb ok fölfedezése által módosíttassék vagy megcáfoltassék.
5. A B. legbecsesebb gyümölcsét, a nemzetközi összehasonlító B.-t, határozottan lehetetlennek mondják, mivel a különböző törvénykönyvek az egyes büntetteket másképen magyarázzák, mivel továbbá a törvényszékek illetősége a különböző országokban különféle. Ha még ez utóbbi tekintetben a különböző itélő fórumok rendszeres öszszefoglalása által az emelt kifogás sulyát csökkenthetnék, mégis tagadhatatlen, hogy a törvényhozás különfélesége valamint a törvénykezések előbb említett különböző erélye, a büntettek nemzetközi összehasonlítását tényleg a legnagyobb mértékben nehezíti. A büntettek hosszu névsorából alig lehetséges többet egy kis maroknyinál kihasítani, melynek nemzetközi összehasonlítását tényleg megkisérelhetnők (l. az alábbi nemzetközi összehasonlítást). Akik azonban ez okból az összes nemzetközi összehasonlításokat eltörlendőnek vélik, mégis elvetik a sulykot, mivel a büntettek nemén kivül fönnmaradó egyéb statisztikai adatokban igen bő anyaga nyilik azon befolyások tanulmányozásának melyet egyéni tulajdonságok (nem, kor, családi állapot, nemzetiség, felekezet, foglalkozás, műveltségi állapot, vagyonossági állapot) a büntettek előfordulására, esetleg azok sulyára is gyakorolnak. Tényleg tapasztalható is, hogy a nemzetközi összehasonlításokra vonatkozó ujabb törekvések leginkább ezen szempontok, illetve a büntettes tulajdonságairól szerkesztendő egyéni kérdőlap tartalma körül forognak, mig a büntettek sulyát visszatükröző átlagszámítások vagy a büntetteket előidéző indokok nemzetközi megállapításától stb. inkább eltekintenek.
Nemzetközi összehasonlítások. Ezeket két csoportra lehet osztani, amennyiben egyrészt a büntettesség fokát (azaz a büntettek gyakoriságát), illetve annak (a büncselekmények minőségéből következtetett) sulyát, vagy pedig a cselekmény elkövetésére befolyással biró tényezők hatását (p. kor, nem, müveltség stb.) akarják felismerni. A nemzetközi összehasonlítások leginkább ez utóbbiakra alkalmazhatók, mig az egyes nemzetek összkriminálitásának v. az egyes büntettek gyakoriságának összehasonlítása nagy nehézségekbe ütközik. Tekintettel ezen összehasonlitások kedveltségére és látszólagos tanulságosvoltára szükséges azon nagy akadályokra utalni, melyek ily észlelések utját állják. Ezek: a) Az egyes büncselekményeknek különböző körülirása a különféle törvénykönyvek eltérő felfogása alapján, mint ez már elöbb említve volt. Igy p. a lopás fogalma egyrészt Ausztria és Németország másrészt a «Code Napoleon», országaiban meglehetősen különböző; igen nagy különbséget idéz elő már azon körülmény is, vajjon az erdei lopásokat is ide számítják-e: Németországban p. nem esnek a lopás fogalma alá; az angol «burglary» büntette poedig az összes egyéb európai törvénykönyvekben analogonra nem talál. b) Miután a gyermekek nem követhetnek el büntettet, a népszámlálásból számított arányok csakis a felnőtt lakosságra vonatkozhatnak; ámde különböző országokban különböző években kezdődik a beszámítás kora, és igy ott, hol az korábban veszi kezdetét, már ez okból is több a büntett. c) Nagy befolyással van a perrendtartás is. Ausztriában p. az esküdtszékek behozatala (1874) óta a halálos itéletek száma 2 1 2-szeresével szaporodott! Szintugy szaporodik az elitélések száma az elmarasztalásra szükséges többség változásával, igy p. ha 7 / 12 szavazat helyett 8 /12 kivántatik; de az amerikai esküdtszékeknél éppenséggel egyhanguság azaz 12 /12 követtetik. Szintugy nagy befolyással van a büntettesség emelésére, ha az egyes büncselekmények nem a károsult fél panaszára, hanem hivatalból üldöztetnek. Befolyással van még a perköltségek magassága is, mely körülmény különösen az angol statisztikával szemben veendő tekintetbe.
Figyelmet érdemelnek még a következő technikai szempontok is: d) A bünügyi statisztikák hol a vádlottakra (mint p. Belgiumban), hol az elitéltekre vonatkoznak. Világos, hogy az elitélteken alapuló statisztika a helyesebb. Azonban az elitéltek alapján készülő statisztikák is, hol az elsőfoku elitéléseket, hol csak a fölebbezés után véglegesen érvényes eseteket karolják fel, hol az igazságszolgáltatás különböző fokán elöforduló összes eseteket foglalják magukban, mely esetben tehát egy és ugyanazon ügyet kétszer, söt háromszor is veszik számba. e) Már előbb említők az illetékességek különféleségét és utaltunk arra, hogy a bünügyi statisztikának az igazságszolgáltatás minden itélő forumára egyaránt kellene kiterjeszkednie. Ez különösen fontos, ha mind p. Németországban, a bünügyi statisztika csakis azon cselekményekre szorítkozik, melyek a birodalmi törvényszékek elé kerültek, az egyes országok külön törvényei által büntetett cselekmények pedig számon kivül maradnak. Ámde vannak oly jogrendellenes tettek is, melyek az igazságügyi fórumok egyike elé sem, hanem közigazgatási közegek elé kerülnek. Az összehasonlító bünügyi statisztika tehát előfeltétel gyanánt követeli a törvényhozások összehasonlító tanulmányozását. f) Egyes államokban annyi a büntett, ahány a büntettes, mig másutt az egy személy által elkövetett különböző büncselekmények minden egyes cselekménynél ujból beszámittatnak. Ezen nehézségek következtében a nemzetközi összehasonlítások csakis kevés büntettre és csakis rokon eljárást követő államokra alkalmazhatók. Igy p. Bodio szerint gyilkosság és szándékos emberölés tekintetében a következö (1887) számoknak lehetne hozzávetőleges jellemzó eröt tulajdonítani: Olaszországban esik százezer lakóra 9.27, Spanyolországban 6.32, Ausztriában 2.15, Franciaországban 1.49, Irlandban 1 .16, Németországban 0.93, Angliában 0.54, Skóciában 0.43, tegyük hozzá, hogy Magyarországon 5.3. Testi sértés Ausztriában 285 Oroszországban 213, Németországban 159, Franciaországban 70, hozzá tehető Magyarország 176. Lopás (erdei és mezei lopás kivételével) Németországon 181, Angliában 180, Franciaországban 113, Olaszországban 66.
Adatok Magyarország bünügyi statisztikájából (nemzetközi összehasonlításokkal).
1. Feljelentések száma:
| büntett miatt | vétség miatt | kihágás miatt |
| 1883-85 (átlag) | 41,378 | 179,303 | 160,043 |
| 1886 | 45,149 | 198,3i8 | 212,549 |
| 1887 | 47,411 | 207,153 | 204,585 |
| 1888 | 45,290 | 203,407 | 239,056 |
A kihágások közt az erdőtörvénybe ütközők mintegy 2/5 részt tesznek.
2. A vizsgálati fogyok száma fogy: 1881-85 átlagában évenként 25,663-at tett, 1888-ban esak 19,344-et. A vizsgálat megszüntetése vagy felmentő itélet által szabadon bocsáttatott, tehát indokolatlanul elzártak száma a vizsgálati foglyoknak mintegy tized részét képezi, mely számba azonban a vizsgálat folyama alatt szabadon bocsátottak nagy tömege nincsen befoglalva. De a vizsgálati fogság tartamában nálunk apadás nem észlelhető. Ez annyival sajnosabb, mivel a vizsgálati fogság már önmagában sulyos büntetés.
3. Bűntett és vétség miatt elitéltek száma.
Az utolsó két évben mutatkozó emelkedés részben a törvényszékek gyorsított ügymenetére is vezethetó viszsza. Vannak azonban büntettek, melyek tényleg szaporodtak, igy p. a rágalmazás és becsületsértés.
){kind=small}
4. Bűncselekmények Magyarországon 1881-1888.(az elitéltek száma szerint).
Nehány fontosabb nagyobb csoportba foglalván. össze a büntetteket, azt találjuk, hogy ezek közt volt 1881-1888-ig:
A vétségek közt a rágalmazás és becsületsértés által elkövetettek képezik a zömöt, t. i. teljes. harmadrészt; utánuk következnek a lopások (évenkint 2-3000 és további 10,000 a vétségek közt), a könnyü (10-11,000) meg a sulyos testi sértések (8-10,000).
5. A nem befolyása. A nó, egyrészt hivatása. által, mely öt a családi élet szűkebb körére szorítja és igy a jogrenddel vald összekoccanások ellen inkább védelmezi, másrészt gyengébb alkotása által, mely öt sok büntett elkövetésére képtelenné teszi; mindig és mindenütt sokkal ritkábban válik büntettessé, mint az élet küzdelmeinek és csábításainak kitett, hozzá még erősebb férfi. Igy minálunk is a férfi büntettesek száma a nők 3 1/2-szeresét azokat tenni (1888-ban 70031 elitélt férfl, 20512 nö). Igy tehát Magyarországon a nők az elitéltek 22%-át teszik, tehát valamivel kevesebbet mint Németországban. Franciaországban ezen arány 16%-ra esik, mivel a nők által legsűrűbben elkövetett becsületsértések ott csak kihágásoknak tekintetnek s igy a bünügyi statisztikából hiányoznak, mig nálunk a járásbiróságaink által elitélt nők majd 1/3 része ezen egy büncselekmény miatt marasztaltatik el. A többi büntettekben tesz a nők aránya: Magyarországon 14%-ot (1881-85), Angliában 14,9% (1882-85), Franciaországban 13,1 (1882-86), Németországban 17% (1882-86). Aránylag sűrüen részesek a nők az orgazdaság és a jogtalan elsajátítás büntettében is (Magyarországban 1885-ben az elitéltek 29,6, illetőleg 20%-a); a gondatlan emberölés gyakoribb elkövetése (25,5%) egyrészt a törvénytelen anyáknak gyermekeik ellen elkövetétt merényleteire másrészt dajkák és anyák által elkövetett gondatlanságokra vezetendő vissza. A nők által gyakrabban elkövetett büntettek közé tartozik mág a lopás (17,6%), sikkasztás (15,1%), okirat- és egyéb hamisítás (15,6%). Ellenben ritkán részesek rablásban és zsarolásban (7,1%), szemérem elleni vétségben, szándékos emberölésben (5-7%) eröszakoskodásban (3%). Párbaj miatt csakis férfiak itéltettek el.
Tekintettel a kérdés fontosságára közlünk még néhány bövebb nemzetközi adatot. Ausztria (1887). A 14 éven felüli nők büntettessége teszi a férfi büntettességnek következő százalékait: gondatlan emberölés 59,7, gyilkosság 26,4, csalás 23,9, lopás 23,9, gyujtogatás 17,2, rablás és zsarolás 6,3, sulyos testi sértés 3,6. Ugyancsak Franciaországban (1888) és Belgiumban (1881-85), de a 11 éven felüli vádlottakról: könnyü lopás 28.(Belgiumban 35,3), gyujtogatás 21,4 (17,2), csalás 20,6, szemérem elleni vétség 18,9, gyilkosság 17,2, lázadás és ellenszegülés hatóságok irányában 13,6 (10,6), testi sértés 13,6, (9,2) bizalommal való viszszaélés 12,6, okmányhamisítás 10,5 (16,5), sulyos lopás 9,6 (11,6). Németország (1891) a 12 éven felüli elitéltekről, de a katonai vétség miatt elitélt férfiakat nem számítva: orgazdaság 62,7, egyszerü lopás 37,8, becsületsértés 33,7, hamis eskü 31,4, gyujtogatás 27; sikkasztás 22,9, emberölés 20,6, okmányhamisítás 19,6, zsarolás 14,1; sulyos lopás 12,5,. könnyü testi sértés 10,9, ellenszegülés 7,5, sulyos testi sértés 7,4, rablás 5,2, erőszakos fajtalanság 0,5 (Feltünő a szemérem és a hatóság elleni vétségek sűrüsége Franciaországban). Egészben véve a nők sokkal inkább követnek el vagyon és becsület, mint az élet v. személy ellen irányuló büntettet, a nőnem büntettessége pedig annyival nagyobb, mentül kisebb a művelődés.
6. A kor úgy fizikai, mint lélektani szempontból igen nagy befolyást gyakorol a büntettességre. A gyenge gyermeknél az erőteljes férfinél, a hanyatló aggastyánnál, különböző mértékben és különböző irányban fog a büntett iránti hajlam módosulni. Quetelet szerint a «bünös hajlam a legfiatalabb korban házi lopásokra vetemedik, mig később az országutra lép és az erőszakhoz folyamodik; még gyorsabban fejlődik azonban a nemi ösztön, mely a férfit a szemérem elleni büntettekre ösztönzi; az erő és az élvvágy ezen elsó kitöréseihez csatlakozik a megfontolás, mely a büntettességet szervezi; a nyugodtabbá vált ember a gyilkossághoz is folyamodik. Legutálatosabb látványt nyujt az ember a hanyatlás korában: kapzsisága hamisítóvá teszi; gyengülő erejét arra használja, hogy homályban támadja ellenségét, mig még ki nem aludt nemi szenvedélyének gyermekek esnek áldozatul». Nálunk is a legtöbb büntettes a nemi ösztön ébredése korában áll; a 24-ik éven tul mindig fogy a büntettesek száma; igy 1890-ben elitéltetett 10000, 11-20 éves közül 73, 21-23. évben 210, 24-30. évben 153, 31-40. évben 115, 41-50. évben 87, 51-60 évben 50, 60-on tul levők közt 25. A két nemnél körülbelül ugyanazon fokban változik a büntettesség hajlama, ami különösen az alábbi összeállítás két utolsó rovatából itélhető meg. Tizezer egyén küzül ugyanis büntetés ért
A 21 éven aluli korban különösen gyakoriak a lopás, rablás, zsarolás, gyujtogatás, gyermekeken elkövetett fajtalanság és az állam elleni vétségek; a 20-44 éves korban előtérbe lépnek: gyilkosság, emberölés, hamis eskü, testi sértés, zsarolás, sikkasztás, hamisítás; a 40-60 éves korban már csak zártörések, becsületsértések és orgazdaság, lép fel kiváló sűrűséggel. A 60 éven felüliek egy büntettben sem tesznek túl fiatalabb büntársaiknál; az ezen korban leginkább fellépő büntettek: gyermekeken elkövetett fajtalanságok, becsületsértések, könnyü lopások (sulyos lopás nélkül).
7. Családi állapot. Annak felismerésére, bir-e a családi élet erkölcsnemesítö befolyással, több országban - igy Magyarországban is - feljegyzik a büntettesek családi állapotát. Minthogy azonban a családalapítás a kortól függ, ugyanezen körülmény pedig befolyásolja a büntettességet is, a fölvetett kérdésre csak úgy lehetne választ adni, ha a családi állapot egyes korosztályok szerint mutattatnék ki. Igy előkészített statisztikai anyag azonban csak kevés országban található. Németországban százezer 12 éven felüli egyénre esik elitélt (1890):
E szerint a családos élet a 40-ik évig csakugyan jótékony befolyást gyakorolt; ez azonban a 40-60-as korszakban már föl nem ismerhető, mig a 60-ik éven tul éppen a házasságban élők közül kerül ki a legtöbb büntettes. Figyelembe veendő ugyanis azon körülmény, hogy a családos állapot rendes körülmények közt a bün utjáról visazatart ugyan, de ott, hol a családfőnek nyomorral kell küzdenie, még gyorsabban érlelheti tetté a bünös szándékot.
Németországban a 20-40 éves házasok csakis zártörés és orgazdaság büntetténél fordulnak elő nagyobb számmal; a 40-60 évesek közül ezeken kivül még állam elleni vétségeket, valamint becsületsértést, testi sértést, gyilkosságot, és zsarolást is gyakrabban követnek el, mig a hatvanadik éven tul levők, a gyilkosság és a sulyos lopás kivételével, minden más büntett felé nagyobb hajlamot mutatnak. Az elváltak nagy kriminalitását helytelen volna erkölcsiségük kedvezőtlen bizonyítékául tekinteni. A törvény számos büncselekményei közt csak azon háromban szoktak elitéltetni, melyek közös háztartás feloszlásánál természetszerüen előfordulnak, úgymint rágalmazás, testi sértés és jogtalan elsajátítás (illetöleg lopás). Itt a büntett nem az elvált élet következménye, hanem annak megelőzője.
8. Nemzetiség. A magyar igazságügyi statisztika egyike azon kevés forrásoknak, melyek a nemzetiség fontos befolyása felől felvilágosítást nyujtanak. A legtöbb elitélés az oláhokat éri: (1888-ban p. - az 1890-iki népszám alapján -) 100000 lakó közül 760-at utánuk a szerbeket (670). A magyar és a tót a középhelyen áll (619 illetve 602), mig az oroszok (412), de még inkább a németek (361) legkedvezőbben állnak. A sulyos büntettek elkövetésében különben legkedvezőtlenebbül áll az oláh és a szerb. Ezek ellenszegülnek leginkább a hatóságnak, ezek követik el a legtöbb sulyos testi sértést, sikkasztást, okirathamisítást; ami pedig különösen a gyilkosságot és emberölést illeti, ezekben a szerbek állnak első sorban, mig utánuk az oláhok következnek. Lopásban megint az oláhok állanak első sorban, mig orgazdaság és mások vagyonának megrongálása a tótoknál leggyakoribb. A magyarság sajátos büntettei azok, melyek több erőt, szilajságot vagy makacsságot föltételeznek: ellenszegül a hatóságnak, rabol, néha ellenfelét meg is öli; de ritkábban lop, ritkán rongálja más ember tulajdonát. Vérmérséklete hevében azonban - az oláhval együtt- legelső helyen áll a becsületsértés elkövetésében. Az e tekintetben uralkodó állapotokat a következő legujabb (1888-iki) adatok világítják meg:
Százezer magyar, német, tót stb. közül elitéltetett a következő büncselekmények miatt:
Oroszországból idézhetjük azon jellemző adatot, hogy a németek lakta balti tartományokban százezer lakóra csak 47 elitélt jut, mig egész Oroszországban 131.
9. A hitfelekezet befolyása nálunk részben a nemzetiségi és a faji tulajdonságokra, részben a műveltségi állapotra is vezethető vissza. Nálunk a legutóbbi (1888-iki) adatok szerint legkedvezőtlenebbül állnak a görögkatolikus és görögkeleti egyház hivei, legjobban a zsidók és utánuk a katolikusok. Esik ugyanis 100-100000 főre a görög kat. hitfelekezetnél 726, a görögkeletinél 725 elitélt, helvéteknél 613, evangelikusoknál 557, római katolikusoknál 537, zsidóknál 492. A két görög hitfelekezet minden nevezetesebb büntettben legelső helyen áll; csak a csalás, bukás, okirathamisítás, becsületsértés és a párbaj büncselekményében nem, mely esetekben t. i. a zsidókat látjuk első helyen. A személy elleni büncselekményekben legkedvezőbben állnak a zsidók, a becsületsértésnél a római katolikusok és a görög nem egyesültek, rablásnál és zsarolásnál a róm. katolikusok, helvétek és zsidók, lopásnál- és sikkasztásnál az ágostaiak és zsidók, csalás- és bukásnál a róm. és görögkatolikusok meg a helvétek, okirathamisításnál a görögkeletiek, vagyonrongálásnál és hatóság elleni erőszaknál a zsidók. A büncselekmények részletezését a következő felsorolás nyujtja (100000 főre számítva):
10. A vagyonosság és műveltség befolyása. A büntettek nagy része a nyomor következménye és igy természetes, hogy a vagyonos osztályokból kevesebb büntettes kerül ki. Ez leginkább áll a vagyon elleni büntettekről; ellenben a személyek ellen elkövetetteknél néha alig mutatkozik különbség. A vagyon elleni büntettek rossz termés után emelkedni, jó termés után csökkenni szoktak; ellenben a személyek elleni büntettek a jó termések után emelkednek. A műveltség befolyása sem egyenletes: A bünügyi statisztika gyermekkorában kecsegtető azon reményt, mintha az iskolák szaporításával a fegyházak fogynának (Quetalet), a későbbi statisztika nem igazolta. A műveltség eszméket nyujt, de nem jellemet: minden attól függ, mire használja az egyén a műveltség nyujtotta ismereteket. Annyi azonban valószinü, hogy a műlveltség terjedésével a büntettek legnyersebb alakjai ritkulnak
11. Hőmérsék és földrajzi fekvés befolyása. Már Guerry észrevette, hogy a büntettek gyakorisága az évszak, valamint a déli vagy északi fekvés szerint változik. E tekintetben azonban a személyek és a vagyon ellen elkövetett büntettek különböző függőséget mutatnak: az előbbiek, különösen a meleg időben szaporodó nemi büntettek következtében nyáron érik el a maximumot, az utóbbiak pedig a szegénysorsnak eltartására oly kedvezötlen téli idöben. Igy Franciaországban százszáz bűntett közül esett
| személyek | köztük | nemi | vagyon |
| ellen | bűntett | ellen |
| Télre(dec.-febr. | 22 | 16 | 28 |
| Tavaszra (márc.-május) | 25 | 26 | 24 |
| Nyárra (jun.-aug) | 28 | 37 | 23 |
| Őszre (szept.-nov.) | 24 | 21 | 24 |
Az időjárás befolyása különben nemcsak évszakok, hanem melegebb és hidegebb évek szerint tekintve, csakis az imént említett függőséget bizonyítja. - Ugyanezen összefüggés mutatkozik a délibb és az északibb fekvés tekintetében is. Ugyancsak Guerry legrégibb észlelései szerint Franciaország déli megyéiben kétszer annyi a személyek ellen elkövetett bűntett mint az északiakban, mig a vagyon elleni büntettek éppen megfordítva sorakoznak. Ezen észlelést a legujabb francia B. is igazolja. Olaszországban is a déli tartományokban és Sziciliában történik a legtöbb gyilkosság. - Hazánkra nézve, miután a bűntettek nincsenek megyék szerint részletezve, a törvényszékek szerinti kimutatásokból azt következtetni, hogy a bűntettek sűrűsége nyugatról kelet felé, azaz a műveltebb részekről a kevésbbé műveltek felé emelkedik. Ugyanezen emelkedés tapasztalható némileg Németországban is. Más eredményekre jutunk azonban, ha a bűntetteket lélektani főindokára vezetjük vissza. Ez esetre p. Poroszország műveltebb, nyugati tartományaiban a haszonlesés okozta bűntettek háttérbe szorulnak, mig a műveletlenebb keleti tartományokban (Posen, Preussen, Pomeránia, Szilézia) erősen előtérbe lépnek: keleten a nők arányszáma is kétszer annyi, mig nyugaton a nőtlen férfiak aránya növekszik.
12. A visszaesők számának folytonos gyarapodása a B. legfontosabb eredményei közé tartozik és sajnos módon világitja meg a büntetési rendszerek elégtelenségét. A magyar fegyintézetekben elzárt 5624 rab közt közel 2/5 részük visszaeső, sőt ha azokat is beszámítjuk, a kik előbb kihágás miatt voltak elitélve, közel fele részük (a kerületi börtönbe levő néhány száz rab közt az arány kedvezőbb, t. i. 1/4 ). Franciaországban az esküdtszéki elitélteknek több mint fele része visszaeső, Olaszországban és Angliában közel 2/5 rész. Németországban a visszaesők száma 1886-ról 1890-re 27%- ról 33%- ra emelkedett.
