Bűnvádi eljárás

Teljes szövegű keresés

Bűnvádi eljárás (Strafprocess; Strafverfahren, Kriminalprocess; fr. Procédure v. Instruction criminelle): a) birói eljárás büntető ügyekben, b) az ezt az eljárást szabályozó jogtételek összesége. A legtöbb európai államban, Anglia kivételével, a bűnv. eljárást szerves törvény (codex) szabályozza. Igy Németországban 1877., Ausztriában 1873., Olaszországban 1865. későbbi módosításokkal; Franciaországban az 1808. évi napoleoni Code d'instruction criminelle, szintén számos későbbi módosításokkal.
Hazánkban csak a kir. járásbiróságok előbbi, és a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások tárgyában követendő eljárás nyert 1880. igazságügyi, ill. belügyminiszteri rendelettel szabályozást. A törvényszékek ellőtt folyó eljárás törvényes szabályozása még hátra van. Az 1790. évi javaslattól és az 1843. évi btkvi javaslatnak második részét képező büntető eljárástól is eltekintve említést érdemelnek az 1882. évi és ennek átdolgozását alkotó 1886. évi, Csemegi Károly előbb igazságügyminiszteri államtitkár, később kuriai tanácselnök által az igazságügyminiszter megbizásából készített törvényjavaslatok, melyek azonban csak a törvényszékek előtt folyó eljárásra terjednek ki, tov. az 1889. évi u. n. Fabinyi-féle javaslat, melyet Schedius Lajos kuriai biró, Tarnai János ügyvéd és Wlassics Gyula egyetemi tanár dolgoztak ki, s melyet a kidolgozására megbizást adott igazságügyminiszter törvényhozás elé is terjesztett; a tárca vezetésében beállott változás folytán azonban tárgyalás alá nem került. E három törvényjavaslatot megelőzőleg még 1872. készült egy rövid, 122 §-ból álló törvényjavaslat «a törvényszékek illetőségéhez tartozó B. ideiglenes szabályozásáról» címmel, melyet a képviselőház igazságügyi bizottsága tárgyalt is, de amely törvénynyé nem vált; gyakorlati jelentőséggel azonban annyiban bir, mert az igazságügyminiszter ajánlatára a hazai biróságok majdnem egész terjedelmében zsinórmértékül elfogadták, sőt a volt határőrvidéknek Magyarországhoz csatolt részeiben kötelező hatályt is nyert. Magyarországban ehhez képest a törvényszékek előtt folyó B. az említett ideiglenes szabályok által befolyásolt birói gyakorlaton alapszik, a határőrvidéki részeknek kivételével, amelyekben az említett ideiglenes szabályok -az u. n. sárgakönyv - kötelező hatálylyal birnak; továbbá Erdélynek és Fiuménak kivételével, ahol az 1853. évi osztrák büntető eljárás van még mindig hatályban. Mindamellett, a jelenkor modern igényeinek megfelelő törvény hiánya dacára a magyar birósági gyakorlat, melynek alakulására különben az 1871. évi XXXIII. t.-c. által behozott kir. ügyészségi intézmény jelentékeny befolyással volt, Európa legmiveltebb államainak B.-ai között méltó helyet foglal el, s azokkal nemcsak teljesen egyenrangu, de s ezt nemzeti elfogultság nélkül mondhatni, a modern büntető per több lényeges követelménye tekintetében még fölöttük is áll. A szóbeliség, nyilvánosság és közvetetlenség elvei, a vádrendszer követelményei a magyar biróságok részéről teljes elismerésben részesülnek s nem üres, tartalom nélküli hangzatos szólamok, hanem gyakorlati igazságok. A büntető pernek szellemét pedig, - s minden bünv. eljárásnak valódi értéke ezen fordul meg - az egyéni jogoknak, az egyéni szabadságnak a társadalmi rend mulhatatlan követelményein belől lehetőleg legmesszebb menő tiszteletben tartása jellemzi. Bűnvádi eljárásunknak törvényhozási intézkedések nélkül s aránylag oly rövid idő alatt, 1872. s még inkább a btkvek életbelépte 1880 óta, egészen modern irányban történt átalakulása a nemzetek jogéletében páratlan jelenség s a magyar nemzeti geniusznak örök dicsőségére fog szolgálni.
A törvényszékek előtti eljárásban a büntető pernek két főszakát különböztetjük meg, az előkészítő és a főeljárást, melyeknek elseje tisztán előkészítő jelleggel bir, a főeljáráshoz szükséges anyag gyüjtésére szorítkozik, mig az eljárásnak sulypontja a másodikban, s jelesül a régi osztrák büntető per reminiszcenciáinak hatása alatt a végtárgyalásnak nevezett főtárgyalásban van. Az előkészítő eljárás nyomozásra és elővizsgálatra oszlik, melyek elsejének tárgyát a vádló tájékozására szükséges adatoknak kipuhatolása, a másodiknak célját pedig annak kiderítése teszi, hogy forognak-e fenn a terhelt ellen bizonyítékokkal támogatott oly adatok, melyek vád alá helyezését megokolhatják. Ez utóbbi esetben a terhelt vád alá helyezésének s a vég- (fő-) tárgyalás kitüzésének van helye, amelyre a tulajdonképi bizonyítási eljárás, a bizonyítékok felvétele, s a vádnak érdemleges elintézése tartozik. Az elökészítő eljárás alatt, jellegének megfelelően a bizonyítékoknak nem felvétele, hanem csak gyüjtése történik, és pedig a vizsgáló biró, a nyomozás stádiumában meg a rendőri hatóságok által is. Bizonyíték felvételnek csak halasztást nem türő esetekben, s oly bizonyítékokra vonatkozólag van helye, melyeknek felvétele a végtárgyaláson nem ismételhetö. Tehát p. a büntett nyomainak megállapítása, halottboncolás stb. Ugyanazért a tanuk is csak a végtárgyalásnál történt kihallgatásuk alkalmával tesznek esküt, azoktól a kivételes esetektől eltekintve, amelyekben alaposan lehet tartani tőle, hogy a tanu a végtárgyaláshoz megidézhető nem leszen.
Az előkészítő eljárás a dolog természeténél fogva nem nyilvános, de jóllehet a korlátolt, v. az u. n. ügyfélnyilvánosság elve nálunk még nem érvényesült, hiányán kellően segítve van. Mert a gyakorlat gondoskodik arról, hogy a terhelt az ellene felmerült adatokról tudomást nyerjen, s védelmére szükséges indítványait akár személyesen akár védője által előterjeszthesse. A védó segélyélyét a terhelt már az elővizsgálat alatt is igénybe veheti, s e célból a fogva levő vádlott védőjével, a vád alá helyezés előtt azonban csak hatósági személy ellenőrzése mellett, de egyebekben szabadon érintkezhetik. Csekélyebb fontosságu ügyekben s különösen beismerés esetében, az elővizsgálat s vád alá helyezés mellőzésével, a nyomozás adatai alapján a terhelt közvetetlenül végtárgyalásra idézhető. Az ideiglenes szabályok által a külföld példájára a perek gyorsítása érdekében behozott ezt az intézményt azonban a birói gyakorlat természetéből kivetkőztette s a jótékony hatást, melyet az ügyek gyorsabb ellátására gyakorolhatott volna lehetlenné tette azáltal, hogy a közvetetlen idézés ellen, természetének teljes félreismerése mellett, épp ugy mint a vádhatározat ellen, megengedte a felebbezést, ugy hogy mai gyakorlatunk szerint közvetlen idézésnek tulajdonkép helye nincs, mert az annak nevezett határozat a vádhatározattól csak névleg különbözik.
A bizonyítékok felvétele a végtárgyaláson történik, a szóbéliség, nyilvánosság s közvetetlenség elveinek teljes érvényesülésével. A nyilvánosság csak kivételesen p. a jó erkölcsök érdekében zárható ki, de mindig birói határozat alapján, mely a felső biróságok felülvizsgálatának tárgyát képezi, ugy hogy a nyilvánosságnak törvényes indító ok nélkül történt kizárása az eljárás megsemmisítését vonja maga után. A közvetetlenség elve elismerést nyer annyiban is, amennyiben elnapolás esetében, ha az itélö biróság nem az előbbi tagokból alakul, az egész bizonyítási eljárást különbeni semmiség terhe alatt ismételni kell. A végtárgyalásról jegyzőkönyv vezetendő, mely az eljárás menetét híven visszatükrözze, s a vallomásoknak lényeges részét tartalmazza; az érdekelteknek módjukban áll ellenőrizni, hogy az, amit érdekökben lényegesnek tartanak, a jegyzökönyvbe felvétessék. A jegyzőkönyvnek gyorsirászati felvételének, melyet felebbezés mellett elengedhetetlen követelménynek kell nyilvánítani, nem elvi, mint inkább pénzügyi nehézségek állják utját. A bizonyítékok felvételét a végtárgyaláson a vádnak s a védelemnek előterjesztése követi; az utolsó szó mindig a vádlotté. Erre, ha a biróság az ügyet kimerítettnek találja, az itélet következik, melynek kihirdetése élöszóval történik.
A felsö biróságoknál a szóbeliség és közvetetlenség elve nem, de a nyilvánosság elve igen is érvényesül, amennyiben a büntető pereknek előadása, az előadandó perek jegyzékének legalább három nappal az előadás előtt, a felső biróság hirdetési tábláján kifüggesztése mellett, nyilvánosan történik. A biróság csak oly tett fölött itélhet, amely miatt a jogosult vádló vádat emelt, a tettnek minősítésében azonban a vádló indítványához lapíthat, mint amely a vádló által indítványozott minősítésnek alapul való vétele mellett a cselekményre törvény szerint alkalmazható. Ha tehát p. a kir. ügyész csak lopás vétsége miatt emel vádat, a biróság, ha azt találja, hogy a vádbeli cselekmény ugy, amint az a vádnak tárgyát képezi vala, nem lopás, hanem rablás, vádlottat rablásban mondhatja ugyan ki bűnösnek, de a lopás vétségére megállapítottnál sulyosabb büntetést nem alkalmazhat. A vádelvnek tulhajtása ez, mely annak félreismerésén alapszik, hogy a vádnak tárgyát nem a minősítés, hanem a tett teszi. A vádló, aki a vádemelésre jogosítva van, tehát a kir. ügyész épp ugy mint a magánvádló, itélet előtt a vádat vissza is vonhatja, elejtheti, minek folytán a biróság büntető itéletet nem hozhat, hanem vád hiányában vádlottat felmenteni köteles. Egyedüli kivételt a vádelv alól halállal büntetendő, v. emberhalált eredményezett cselekmények képeznek, az emberölés vétségének (gondatlanságból okozott emberhalál) kivételével, melyekben a biróság a vádló indítványától függetlenül jár el, s mely ügyek az u. n. főbenjáró ügyek, annyiban is kivételes szempont alá esnek, amennyiben, mig más ügyek, csak felebbezés folytán kerülnek a felsöbb biróságok elé, ezekben, habár senki sem felebbezett is, a kir. törvényszék itélete a kir. itélő táblához, ez utóbbinak itélete pedig a kir. kuriához felülvizsgálat végett hivatalból feltétlenül felterjesztendő. A bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelésénél a bizonyítékok szabad méltatásának elve irányadó.
A vádnak képviselője rendszerint a kir. ügyész, mellette azonban a sértett fél és a károsított oly befolyást vehetnek, mely az u. n. mellékvádló jogkörének körülbelül megfelel, ha pedig a kir. ügyész a vádat elejti, a sértett fél és a károsított, mint pótmagánvádlók a vádat fentarthatják ill. átvehetik, sőt az általuk fentartott vád alapján hozott megszüntető határozat v. felmentő itélet ellen felebbezéssel is élhetnek, azonban legalább a m. k. kuriának e kérdésben hozott döntvénye szerint csak akkor ha magánjogi igényeiket a büntető perben érvényesítették s azokról le nem mondottak. A büntetést érdeklő kérdésekben - minősítés, büntetés kimérése - a sértett félnek s a károsítottnak felebbezési joga pótmagánvád esetében sincs elismerve. Sértett fél alatt értjük azt, kinek indítványa nélkül a bűnvádi eljárás meg nem inditható; károsított alatt pedig azt, kinek élete, testi épsége, személyes szabadsága, . polgári állása, vagyona, becsülete v. bármely más joga ellen irányult a büntetendő cselekmény. Vajjon a kir. ügyészre nézve az u. n. legalitási v. az u. n. opportunitási elv érvényes-e, azt elméletileg nehéz volna eldönteni, gyakorlatilag pedig, minthogy a vád visszavonásának joga a kir. ügyészt feltétlenül megilleti, s ebben tisztán az ő belátása az irányadó, az opportunitás elve tekintendő érvényesnek. A terhelt a védő segélyével mindenkor élhet, sőt öt évi szabadságvesztés-büntetésnél sulyosabban büntetendő bűntett esetében a végtárgyaláshoz részére, ha maga nem választott védőt, különbeni semmiség terhe alatt védő hivatalból rendelendő. Hogy a hivatalból kirendelt védőnek hivatása nobile officium s a védő az állam részéről díjazásban nem részesül, az oly hiány, melynek orvoslása csak a törvényhozástól várható. A végtárgyaláson a vád és védelem teljes egyenjogusága bűnvádi eljárásunknak elismert elvét képezi. Elismert elv tov. a védőnek önálló felebbezési joga, a védő tehát védettje érdekében akkor is felebbezhet, ha ez az itéletbe belenyugodott s akarata ellenére is. Hogy a kir. ügyész is a vádlott érdekében perorvoslattal élhet, sőt a kir. ügyész által vádlott terhére használt felebbezés vádlott előnyére is szolgálhat, ez is egy favor defensionis, melyben eljárásunk a vádlottat részesíti.
A vizsgálati fogság, mint nélkülözhetetlen rossz, csak a legszükségesebb esetekre van szorítva, s a felső biróságok különösen őrködnek afölött, hogy az a valódi szükség esetein tul ne alkalmaztassék, s épp ezért, noha a kir. törvényszéknek a vizsgálatot rendelő határozata ellen további felebbezésnek helye nincs, a vizsgálati fogság kérdését terhelt egészen a m. kir. kuriáig felebbezheti.
A magánjogi igények a büntető perben a bűnügygyel kapcsolatban érvényesíthetők, biztosításuk zárlat s biztosítási végrehajtás által eszközölhető; amennyiben azonban megállapításuk a büntető perben egyáltalán nem történhetnék, vagy a büntető per lebonyolítását gátló hosszadalmas eljárást tenne szükségessé, a magánfél magánjogi igényével a polgári perútra utasítandó. A magánjogi igények azonban a büntető perben csak is a terhelt ill. vádlottként szereplö egyén ellen érvényesíthetők; igények azokkal szemben, kik esetleg a vádlottnak cselekményeért nem büntetőjogi, hanem tisztán polgárjogi felelősséggel tartoznak, csak is polgári peruton érvényesíthetők. Ujra felvételnek uj bizonyítékok alapján, ugy vádlott előnyére, mint terhére, helye van, utóbbi irányban azonban a gyakorlat csak fontosabb esetekben ad helyet ujrafelvételnek. Az itélethozatallal a birónak szerepe a büntető perben véget ér; a büntetés végrehajtása a kir. ügyésznek feladata.
Az egyházjogban.
A büntető eljárás rendes és rövid uton való v. sommás. A rendes v. ünnepélyes eljárásnak három alakja ismeretes: a vádeljárás - per accusationem -, a nyomozó eljárás - per inquisitionem - és a följelentési eljárás - per denuntiationem. - Megkülönböztetik még a köztudomáson alapuló eljárást - per notorietatem - amelynél a biró a cselekmény köztudomásu volta folytán hivatalból lép föl és a nyomozó eljárás szerint jár el; épp oly kevéssé tekinthető az eljárás külön nemének a kifogáson alapuló -per exceptionem - eljárás, mert ennél csak az jő birálat alá, hogy alapos-e az a kifogás, hogy vm. vádló, tanu, fölszentelendő vagy javadalmat kérő személy a kifogásban foglalt bűntett miatt alkalmatlan arra, hogy vádló, tanu lehessen, hogy fölszenteltethessék, vagy a javadalmat elnyerje? Ahol a rendes vagy ünnepélyes eljárást alkalmazni vagy nem lehet, vagy nem tanácsos, ott a Congregatio episcoporum et regulariumnak XIII. Leó által 1880 jun. 11. megerősített utasításában szabályozott rövid uton való, vagy sommás eljárás alkalmazandó. Maga az Instructio szorosan véve az egyházi személyekre vonatkozólag követendő eljárást szabályozza, ez azonban analogia utján a világiak ügyeiben is alkalmazható.
A vádeljárás a római jog akkuzatórius eljárásán alapul; megindul a vádlevél benyujtásával s a vádló kötelessége teljesen bebizonyítani a vád tárgyát tevő cselekményt. E két eljárási formánál fontosabb szerepet játszott az egyházban a nyomozó eljárás amelynek tulajdonképi szabályozója III. Ince pápa. Ez eljárásban magának az eljáró biróságnak feladata tisztába hozni az eljárás tárgyát tevő bűncselekményt. Az ezen eljárásokban nagy szerepet játszott középkori bizonyítási eszközök közül az istenitéletek által való bizonyítást III. Ince megszüntette; a tisztító eskü intézménye pedig a XVIII. században ment ki teljesen a gyakorlatból. A mai büntető eljárást az elővizsgálat - inquisitio - vezeti be, melyet az ordinarius, vagy szentszéki vagy más különösen szervezett biróság rendel el, mihelyt vm. bűncselekményről följelentés, vád, panasz emelése, v. bármely más módon tudomást nyer. A végtárgyalás céljából kitüzött napon csak sommás eljárásban hirdeti ki a biróság itéletét; ellenben rendes eljárásban külön ülést tüz ki az itélet kihirdetése céljából. Ezt megelőzőleg a püspöki helyettes az ülnökökkel tanácskozik a hozandó itélet felett, akikkel az ügyiratok belétekintés végett előzőleg közöltetnek. Az itélet irásba foglalandó és okolandó habár ez nincs kötelezőleg előirva. A felebbezési határidő tiz nap az itélet kézbesítésétől számitva. A biróság az összes ügyiratokat a felebbezés folytán fölterjeszti a felebbezési fórumhoz, amely 20 napi határidőt tüz ki az elitéltnek avégett, hogy védőjét bejelentse, v. igazolja, hogy szegénysége miatt nem választhat védőt. Ha az elitélt e határidő alatt nem jelenti be védőjét, vagy pedig a védő rendelését lehetetlenné tevő szegénységét, a felebbezésről lemondottnak tekintetik. A felebbezési eljárásban uj bizonyítékoknak is van helyük. A felebbezés egy év alatt intézendő el, két évet azonban az elintézés semmi esetre meg nem haladhat. A harmadik biróság itélete ellen nincs helye további felebbezésnek. A pertörlés - abolitio - beszüntetése magának a bűnvádi eljárásnak; csak kizárólag a pápa bir a teljes és korlátlan pertörlés jogával és azzal a joggal hogy vm. itélet által kimondott büntetést elengedjen. A jogerejü itéletet a biróság hajtja végre. A végrehajtás v. egyházi igazgatási hatóságok utján, vagy szükség esetén a világi hatóságok igénybe vételével eszközöltetik. Az egyház a végrehajtás keresztülvitele végett cenzurákat alkalmaz. A végrehajtási eljárásban nincs felebbezésnek helye, csupán azon esetben, ha az eljáró hatóság megbizatása körét tullépi. - A keleti egyházban az eljárás az akkuzatórius eljárás szerint, részben pedig hivatalból történik; az eljárás Schaguna szerint rendes, rendkivüli és sommás. - A protestáns egyházaknak nincsenek általánosan szabályozott eljárási formái a büntető eljárásra nézve, aminthogy a büntető joghatóság gyakorlása is országok szerint, sőt gyakran egyes országokon belül is különböző. L. még Egyházi biróságok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages