Caeculus,
Caeculus, itáliai mondák szerint Praeneste városának alapítója. Regéje ez: Midőn a későbbi Praeneste helye táján a pásztorkodó «diui fratres Digidii» (a szent Digidius vérek) egyik hugukkal estve a tűzhelyet körülülik, a lángoló zsarátról egy szikra a leány ölébe pattan s őt teherbe ejti. A leány fiugyermeket szül és Juppiter temploma közelében kiteszi, hol nemsokára vizet meregető nőtestvérei a forrás és egy tűzhely szomszédságában a fiut megtalálják, haza viszik és fölnevelik. A füstnél szemét hunyorgató gyermeket elnevezik C.-nak, vaksi-nak (caecus a. m. vak). C. a pásztorok közt sokáig rabló módjára él, mig végre isteni sugallatra Praeneste városának alapításához fog, melynek avató-ünnepén atyjához Vulcanushoz imádkozva a körösleg fellobogó lángokkal a sokaság előtt isteni eredetét bizonyítja. - A Caeciliusok nemzetsége Rómában C.-tól származtatta magát. - Görög mondák szerint Prenestét Latinus fia, Odysseus és Kirké unokája Prainestos
Caecilia Metella siremléke.
keresztelte a maga nevére, s azelőtt a várost, melyet tulajdonképen Télegonos (l. o.) alapított volt, Polystephanosnak hítták. - A C. névben a kaió görög ige (= égek) gyöke rejlik s mitosza annak az egyszerü tapasztalati jelenségnek az allegoriája, hogy a tűz a közösség ébresztője s a nomád életmódot települővé alakítja át. A «diui fratres Digidii»-t (v. talán jobban Indigetes=honi vérek-et) PrAeneste védő helyi lár-jainak veszik, minőkkel minden ház és város szokott birni.
