Calomarde
Calomarde Ferenc Tádé don, Santa-Isabel hercege és Almeida grófja, szül. Villelben, Aragóniában 1775., megh. Toulouseban 1842. Az igazságügyminisztériumban kapott alkalmazást. A francia invázió alatt 1808. az aranjuezi juntával, melynek elnöke volt, előbb Szevillába, majd Cadizba vonult, de VII. Ferdinánd visszatérése után ő volt az első, ki megtagadta az alkotmányt s Valenciában meghódolt a korlátlan hatalmu királynak. Jutalmul az indiai fő hivatal első tisztviselője lett, de egy amerikai püspökség csalárd eladása miatt előbb Toledóba, majd Pampelonába számüzetett. Jellemtelen ember létére az alkotmány visszaállítása után 1820. megint a liberálisokhoz szegődött, de befolyásra csak 1823., az alkotmány második felfüggesztése után emelkedett. 1824. igazságügyminiszterré nevezték ki s a király kegye teljhatalmat adott kezébe, mit ő a szabadság elnyomására, a jezsuiták visszahivására, a kolostorok visszaállítására és a szabadelvüek kiméletlen üldözésére használt fel. Don Carlos-szal jó viszonyban állott, de azért a karlista felkeléseket hallatlan szigorral torolta meg. Midőn 1832. VII. Ferdinánd halála csak napok kérdésének látszott, C. az első volt, ki don Carlost királynak üdvözölte. De a király állapota váratlanul javult s ekkor C. arra birta, hogy végrendeletét, melyben a koronát leányának hagyta volt, megsemmisítse és a száli törvényt don Carlos javára helyreállítsa. Azonban később a király, végrendeletének e megváltoztatását kierőszakoltnak és semmisnek nyilvánította, C.-t pedig birtokaira száműzte. Midőn három hónappal később elfogatását is elrendelte, C. Toulouseba menekült.
