Cambacéres
Cambacéres (ejtsd: kambászéré) János Jakab Régis, parmai herceg és a francia császárság kancellárja I. Napoleon idejében; szül. Montpellierben 1753 okt. 18., megh. Párisban 1824 márc. 5-én. Régi jogászcsalád sarja. 1791. már a fenyítő törvényszék elnöke volt; 1792. beválasztották a konventbe, hol nagy mérsékletet tanusított s a király halálára is csak feltételesen szavazott. Az ő javaslatára létesítették 1793 márc. 10. a. jólétbizottságot, s ennek maga is tagja lett; Projet de Code civil et discours préliminaire cimü munkájával, mely a későbbi Code Napoléon-nak alapjául szolgált, nagy érdemeket szerzett. A konvent őt bízta meg a douaii Merlinnel együtt a Franciaországban fenálló összes törvények átvizsgálásával s egyetlen egy törvénykönyvbe való foglalásával. A 1794 jul.-i eseményekben és Robespierre bukásában nem volt része. Mint a jóléti bizottság ujonnan választott elnöke támogatta a poroszokkal és spanyolokkal való békekötést (1795). Az ötszázak tanácsában pedig leginkább törvényhozási munkálatokkal foglalkozott; 1796 októberében e tanács elnökévé választották, de a direktórium sürgetésére (mely benne monárkistát látott) kilépett. Mihelyt azonban Sieyes a direktóriumnak tagja lett, kieszközölte, hogy C. az igazságügyi tárcát meg kapja. A brumaire18-i államcsiny után Bonaparte kinevezte második konzulnak, trónralépése után pedig birodalmi kancellárnak és 1808. Parma hercegének. Napoleon nagy bizalommal volt iránta, miért is C. a kormányzásra nagy befolyást gyakorolt. Különös érdemei vannak a francia jog fejlődése és a «Code Napoléon» szerkesztése körül. Mérsékelt és bölcs gondolkodásu politikusnak bizonyult akkor is, midőn Napóleont az orosz hadjáratról s egyéb merész vállalatairól lebeszélni iparkodott. Midőn Napoleon 1813. a szövetségesek ellen vonult, C. lett a regensbizottság elnöke és a császárnéval együtt Blois-ba indult. A száznapos uralom alatt Napoleon kérelmére elvállalta az igazságügyi tárcát és a pairek kamarájában az elnökséget. A második restauráció után visszavonultan élt Párisban 1816-ig, amidőn mint királygyilkost hazájából száműzték. Ezután Brüsszelben és Amsterdamban tartózkodott, míg végre 1818 máj. 13. összes polgári és politikai jogaiba visszahelyezték. Hátra levő éveit Párisban töltötte teljes visszavonultságban. A Projet de Cide civil-en (Páris 1796) kívül irt még egy Cide Français ou Collection par ordre de matieresde loisde la république (Páris 1797) c. munkát. Cimét unokája: C. Mária János Péter Hubert örökölte, ki a második császárság idejében főudvarmester volt. V . ö. Aubriet, Vie de C. (Páris 1825) és a Grande Encycl. VIII. 1035.
