Chile
Chile (ejtsd: csile, l. Dél-Amerika politikai térképét I. köt.) egyike a D.-amerikai köztársaságoknak a földrész DNy-i részében. Határai É-on a Camarones folyó, K-en az Andok főlánca, amely Argentinától választja el. D-en és Ny-on pedig a Csendes-óceán. Legdélibb pontja a Hoorn-fok. Az Argentinával 1881., illetőleg 1886. kötött szerződés szerint e két ország Patagoniát is felosztotta egymás közt, ugy hogy a d. sz. 52°-tól kezdve a föld Chileé Territorio Magalhăes néven. Az összes területe 776000 km2, amiből a Territorio Magalhăesre 195000 km2 esik.
Területe. Egészben véve C. egy hosszu K-ről Ny. felé hajló parallelogrammhoz hasonlít, a lejtősödése azonban nem egyenletes. Az Andok gerince és a tenger közt, ezzel egyközüen a Cordillera de la Costa vonul, amelyet számos az oceánhoz siető patak tör át és amelyet néhol magas csucsok is koronáznak. E két láncot egymástól elválasztó 100-300 km. széles sikságon, a d. sz. 34°-tól, azaz a Cuesta de Chacabucotól egy harmadik, szintén nagyobbára D-i irányt követő domb, illetőleg hegylánc vonul el, a Cordillera del Medio. A Cordillera de la Costában a legmagasabb csucs a Curichilonco (2212 m.), a Cordillera del Medioban a Petorca (3456) és az Andokban az Aconcagua (6800). A még mindig működő tűzhányók a d. sz. 33°-tól kezdve vannak nagyobb számmal; ilyenek: a Cerro Azul, Descabezado Chico, Tinguiririca, Peteroa, Yeguas, Nevado de Cillan, az Antuco Yaimas stb. hegyek. Az Antuco állandóan füstöl, a többiek pedig rövidebb-hosszabb időkben ki-kitörnek. Rettenetes pusztításokat visznek véghez e vidéken a földrengések is. A legborzasztóbbak voltak az 1751., 1835. és 1837-ki.
A hágók.
Az Andokon átvezető hágók nagyobbára igen magasak; csak D-en lesznek alacsonyabbak. Az Uspallata- v. Cumbre-hágó, amelyen a vasut is átvezet, 3900 m., a Portillo dell Azufre 3645 m., a legmagasabb a San-Francisco (4870 méter).
A partok.
É-on egészen szabályosak, azonban a d. sz. 42 2/3°-tól kezdve, ahol a középső sikság fokozatosan alacsonyodva, a tenger vize elé kerül, a partok környékét számos sziget borítja: ez a Chiloe-csoport. A partok és az előttük elterülő szigetek érdekességét emeli az, hogy azokon a lassu, százados emelkedés igen szépen látható. Darwin szerint a legnagyobb ilyen emelkedés (395 .m.) Valparaiso környékén vehető észre.
Vizei. Mivel a vizválasztó közel van a tengerhez, C. folyói nagyobbára rövidek; az Andokban erednek, áttörik a parti Cordillerat és a Csendes-óceánba torkolnak. É-on a folyóvizek teljesen hiányzanak. A legészakibb a Huasco; D. felé haladva a Csendes-óceánba torkoló, következő folyók vannak: a Rio de Elqui vagyis Coquimbo, a Limari, a Choapa, az Aconcagua, Maipo, Rapel, Mataquito, az előbbieknél nagyobb Maule, az Itata, a hosszu Biobio, a Rio Valdivia, a vizben leggazdagabb Rio Bueno és a Maullin. A tavak és a lagunák száma meglehetősen nagy, különösen D-en. Ilyenek a Ranco, a Llanquihue, amely az egész köztársaságban a legnagyobb és a Todos los Santos.
Éghajlat.
A nagy kiterjedés É-ról D-re és a különböző magasság okozzák, hogy C. éghajlata különböző részeiben nagyon különböző; egészben véve azonban egyenletes és az emberi szervezetre nézve nagyon kedvező. Az É-i részeken a nyugati szelek ritkán fujnak 9 hónapon keresztül a déli és délkeleti szelek az uralkodók; ez idő alatt az időjárás csaknem zavartalanul szép. A tél C.-ben az esők évszaka. A délibb részeken a zordabb évszak valamivel hosszabb; az ősz sűrű ködökkel kezdődik és április végétől augusztus végéig valóságos esős évszak van. A partokon a hó ismeretlen. Santiagoban az évi középhőmérséklet 13° (jan. 19° jul. 7°) Punta-Arenasban pedig 6° (jan. 10,7°, jul. 1,6°). Az Atacamaban az eső csaknem ismeretlen; a délibb részeken azonban valóságos tropusi esők vannak.
Mezőgazdaság és állattenyésztés.
B. termékei szerint 3 regióra osztható; egy északira, egy középsőre és egy délire. Az északi a d. sz. 33°-ig ásványországi kincsekben, a középső mezőgazdasági termékekben és a déli erdőkben gazdag.
Arany termelés 1888. 2454 kg., ezüst 197421 kg., réz 31240 t., nitrát 784250 t., szén 580000 t. Atacama és Coquimbo tartományok azok, amelyekben különösen nagy mennyiségben bányásznak rézérceket, 1888. különösen Swanseaba, Angolországba mintegy 38 millió kg. rézércet exportáltak; ugyanitt vannak az ezüstbányák is, amelyek 1888. 182623 kg. tiszta ezüstöt és 248244 kg. ezüstércet szolgáltattak a külföldnek. Ujabban aranyat is bányásznak nagyobb mértékben (1888. 936,7 kg. tiszta aranyat és 2,8 millió kg. aranyércet exportáltak). Szenet különböző helyeken, főképen a partokon találnak. A C.-i salétrom az egykori perui tartományban, Tarapacában található főképen. Jelentékenyebb ásványországi termékek még: a vasércek, a borax és a jód. A mezőgazdasági termékek vidéke a d. sz. 33 és 44 1/2° közt terül el, az Andok és a Cordillera de la Costa közt. Itt a föld rendkivül termékeny; nagy mennyiségben termesztik az európai gabonanemüeket, különösen buzát és kukoricát, gyümölcsöt, az északi részeken szőllőt, mandulát és fügét is. Ujabban buzájával C. az európai piacokon is megjelent. A harmadik regió az Itat folyótól D-re fekszik, itt főképen az erdőgazdaság és az állattenyésztés nyujt a lakosságnak foglalkozást; ugyanitt vannak C. legjelentékenyebb széntelepei is. Az állattenyésztés leginkább szarvasmarhatenyésztés; ennek termékeit ugy nyers állapotban, mint füstölt hus alakjában exportálják is. A juh- és lótenyésztés ujabb időben szintén nyert terjedelemben. A nagyobb vadállatok közül csak a növényevők vannak képviselve; ilyenek a vikunya, a csincsilla, a puma, a guanako és többféle szarvas. A madarak közül C. specialitása a Phytotoma rara Molina, a magas hegyekben a kondor keselyü fenyegeti a juh- és kecskenyájakat.
A lakosság és a szellemi műveltség.
Az 1885-ki népszámlálás szerint a lakosság összes száma 2.527320 volt, akikhez járult még valami 300000 indus. 1892. a lakosság számát 3 millióval többre becsülték. Legsűrübb a lakosság természetesen a középső tartományokban. Eredetre nézve legtöbb a spanyol, számos továbbá a spanyol és indus korcs. A tiszta indusok, akiket itt araukánoknak hivnak, nagyon megapadtak; ma már csak a déli egyébként lakatlan vidékeken bolyonganak. A bevándorlás csekélyebb mint a kivándorlás, ami főképen annak tulajdonítható, hogy a föld leginkább nagybirtokosoknak van a kezében; a szegény embereknek, a peonesnek nehéz megszereznie a földet amiből családját föntarthatná. A bevándorlottak közül É-on főképen argentinai bányászok, középen angol, francia és északamerikai iparosok és kereskedők, délen pedig német földmüvelők laknak. A chilei lakosság európai karakterét a délamerikai köztársaságok lakói között leginkább megtartotta; nyilvánul ez ugy állami mint szellemi életében. A szervezett közigazgatás jótékony hatással van a közműveltségre és iskoláira is. A közoktatás élén a Consejo de Instruccion superior áll, amelynek tagjait részben a kormány nevezi ki, részben az egyetem választja; élén is az egyetem választott rektora áll. Az országnak egyetlen santiagoi egyeteme 4 fakultásból (jogi és államtudományi, orvosi és gyógyszerészeti, mat. és fizikai, végül képzőművészeti fakultás 1890. 1199 hallgatóval). A középiskolák 6 éves (Liceo de primera clase) és 3 éves (Liceo de segunda clase) kurzusból állanak; ilyenek legalább minden tartományi fővárosban vannak. 1890. az összes tanulók száma 6014 volt. Ezen iskolákon kivül vannak különböző szakiskolák (katonai, tengerészeti, földmives, bányász stb. iskola) tanító- és tanítónőképzők. Az oktatás, tehát a népoktatás is, ingyenes. A népiskolák száma 1890-ben 1748 volt, 33531 tanulóval. A különböző hitfelekezetek törvény szerint egyenjoguak, de az állam csak a kat. papságot és azok intézményeit tartja fenn; a többi felekezetek egyházukról maguk gondoskodnak. A polgári házasság kötelező, az anyakönyveket az állam vezeti.
Ipar és kereskedelem.
A lakosság főfoglalkozása még mindig a mezőgazdaság, bányászat és állattenyésztés; ujabban azonban az ezekkel összefüggő iparágak is fejlődni kezdenek. Szappan, sör, szesz, cipők és butorok bár csekély mennyiségben kivitelre is kerülnek. A forgalom emelésére 1852 óta, amidőn az első vasuti vonalat (Caldarából Copiapoba) a forgalomnak átadták, 1893-ig összesen 2794 km. hosszu vasuti hálózatot (ebből 1106 km. államvasut és 1688 km. magánvasut) építettek ki. A kereskedelmi flotta (1889) 191 hajóból áll 90783 tonna tartalommal. A forgalmi eszközök és a különböző termékek mennyiségének szaporodásával a külkereskedelmi forgalom is tetemesen növekedett. 1870. a bevitel értéke 38,2 millió, a kivitelé pedig 16,9 millió peso értéket képviselt. 1890. pedig, ámbár sok árunak, különösen az ezüstnek értéke tetemesen csökkent, a bevitel értéke 67,8 millió, a kivitelé pedig 68,3 millió pesore emelkedett. Az utóbb említett évben az összes kiviteli forgalomból Amerikára 11,4 (Egyesült Államokra 8,5, Perura 2,1) millió, Európára pedig 54,8 (Angolországra 46, Németországra 6,3, Franciaországra 2,3) millió peso esett. A kiviteli árucikkek közül a legnagyobb értéket képviselték a salétrom (36,9 mill.), a réz (7,6 millió), ezüst és ezüstércek (5,2 mill.), jód (4,1 mill.), gabona (1,8 mill.), kőszén (1,6 mill.), guano (1,2 mill.). A táviró vonalak hossza (1891) 13390 km. A legélénkebb kikötő Valparaiso; utána sorakoznak: Iquique, Pisagua, Coquimbo, Talcahueno stb.
Alkotmány és közigazgatás.
C. (Republica de C.) 1810, illetőleg 1818 ápr. 5 óta független köztársaság; maig is érvényben levő alkotmánya 1833-ból való. Eszerint a törvényhozó hatalmat a kongresszus gyakorolja: ez a képviselőházból és a szenátusból áll. A képviselőháznak 93, közvetetlen választás utján 3 évre választott tagja van; a szenátus 31 tagból áll, akiket a nép szintén közvetetlen választás utján 6 évre választ. Az aktiv választási jog nincsen cenzushoz kötve; a szenátornak legalább 36, a képviselőnek legalább 21 évesnek kell lennie. A végrehajtó hatalmat a néptől közvetett választás utján 5 évre választott elnök 6 minisztere által (belügy, kül-, vallás- és gyarmatügy, igazság- és oktatásügy, pénzügy, had- és tengerészetügy, ipar- és közmunkaügy) és 11 tagból álló államtanács segélyével gyakorolja. A köztársaság tartományai a következők:
A tartományok departamentokra oszlanak. Minden tartomány élén egy intendente és minden departamento élén egy gubernador áll, akikkel az elnök rendelkezik. A városokat választott testületek kormányozzák. A birákat az elnök nevezi ki a fölebbviteli törvényszékek által összeállított lajstromokból, de ezek elmozdíthatatlanok. Santiagoban van a legfőbb itélőszék, a Corte suprema; a másodfolyamodásu biróságok székhelyei: Santiago, Concepcion, Serena, Tacna és Talca. Az 1892. költségvetés tételei: Bevételek: 59.563000, a kiadások: 63.037456 (belügy 5,8 millió, kül-, vallás- és gyarmatügy 1,3 millió, igazság- és oktatásügy 9,2 millió, pénzügy 13,7 millió, a hadügy 8,7 millió, tengerészet 7,5 millió, ipar- és közmunkaügy 17,4 millió) peso. Az állandó hadsereg toborzott katonákból (1892. 959 tiszt, 6000 ember) áll; 15-50 peso felpénzért az illető kötelezi magát, hogy 5 évig rendes katona lesz, azontul 7 évig még a nemzetőrség (ez 51090 főből áll) tagja marad; ugyanannak tagja minden katonaképes chilei férfi 12 éven át, bár e kötelezettség alól számos a kivétel. Az 1892 jan. 2-ki törvény szerint az állandó katonaságnak 6000 főnél többet nem szabad kitennie. A hadi tengerészet 1892. 23 hajóból (26849 t. tartalommal, 50970 lóerejü gépekkel, 94 nagyobb és 142 kisebb ágyuval) és 1665 tengerészből áll.
Történelem.
Midőn a spanyolok Diego d, Almagro vezérlete alatt Peru meghódítása után 1535. C.-be is benyomultak, ezen országban a 15 törzsre oszló araukánok laktak, akik a hagyomány szerint már egy század óta elismerték az inkák uralmát. Már Almagro is heves ellenállásra talált az energikus indusoknál; csakhamar el is hagyta őket, hogy a perui gazdag zsákmányban osztozzék. 1540. Pedro de Valdivia 150 emberrel ujra megjelent köztük; C. északi részét elfoglalta és a mapocsok területen Santiagot alapította. 10 évvel későbben előnyomult a Biobioig. Midőn azonban egyik alvezére, Aldrete, e folyón is tul előre akart nyomulni, olyan makacs ellenállásra talált, hogy a spanyolok ott magukat állandóan megfészkelni hosszu ideig nem voltak képesek és az araukánok C. egy kis részében függetlenségüket maig is fentartották. Valdivia utódai alatt C. Spanyol gyarmattá lett és mint a perui alkirályság egyik főkapitánysága kormányoztatott. A XIX. század elején Spanyolországban végbemenő események, miként Dél-Amerika többi részében, C.-ben is fölkeltette a függetlenségre való vágyódást. 1810. Santiagoban egy junta alakult és de la Platát egy született C.-it, választotta elnökké. Midőn a következő évben Figuerra spanyol ezredes kisérletet tett annak megbuktatására, a forradalom teljes mértékben kitört és 1812. José Miguel, Juan José és Luis Carrere a forradalom élére állván, C. függetlenségét kikiáltották. 1813-ban Abascal Peru alkirálya, Pareja generálist küldte ki a lázadás elnyomására és ámbár ez ellenfeleit legyőzni nem tudta, a spanyol pártot mégis anynyira fölbátorította, hogy az Lastra diktátor vezérlete alatt az 1815 máj. 5-iki szerződésben a spanyol alkotmányos uralmat ujból elismerte. A függetlenségi párt azonban ebbe bele nem nyugodott és Carrere vezérlete alatt fegyvert fogott. A polgárháboru alkalmat adott arra, hogy a spanyol katonák Osorio vezérlete alatt ujra benyomuljanak C.-be és az O'Higgins vezérlete alatt függetlenségökért harcoló chileieket Rancaguánál 1814. megverjék. O'Higginsnek csapatai egy részével sikerült az Andokon keresztül Mendozába menekülnie. Itt, a La Plata államok, melyek függetlenségüket már biztosították a menekülőknek segélycsapatokat bocsátottak rendelkezésre ugy hogy ezek 1817 februáriusban egészen járatlan utakon visszamentek C.-be. Itt, az Andok aljában, Chacabuco közelében a spanyolokat megverték és a fővárost is elfoglalták. Áprilisban azután O'Higginst főkormányzóvá választották aki 1818 jan. 1. a köztársaság függetlenségét formálisan is kihirdette. Osorio 1818 márc. 19. megverte ugyan még egyszer a függetlenségieket, de áprilisban a Maiponál döntő csatát veszített, amivel C. önállósága biztosítva volt. A spanyolok 1826-ig még fentartották magukat Chilen, de akkor azt is kénytelenek voltak cserben hagyni, Freire, C. akkori «főigazgatója» őket onnan is elüzte. A függetlenség kikiáltása C.-ben kevesebb polgárháborut okozott mint Dél-Amerika egyéb államaiban. Bolivia elnökének, Santa Cruznak növekedő és C.-t is fenyegető hatalma 1837. C.-t arra birta, hogy Santa Cruz ellenségeivel szövetkezvén neki a háborut megüzenje. A háboru 1839-ig tartott és Santa Cruz bukása főképen C. erőfeszítéseinek volt köszönhető. E háboruban C. jelentékeny katonai hatalomnak mutatkozván, Spanyolország is elismerte 1844. függetlenségét. Innen tul 1865-ig az ország békét élvezett és belsőleg fejlődni, emelkedni kezdett. 1865. rövid háborut viselt Spanyolországgal. 1868-70-ig pedig az araukánok lázadása nyugtalanította. 1879. azonban komolyabb háboruba bonyolódott szomszédjaival, Peruval és Boliviával. Okot erre az szolgáltatott, hogy az északi határai pontosan megállapítva nem voltak és hogy a 23. és 24. szél. fok közötti vitás terület nagy guano- és salétromtelepek fölfedezése következtében értékben nagyon emelkedett. 1874. Bolivia ugyan megegyezett C.-vel abban, hogy az Atacama kincseit közösen aknázhatják ki; azonban 1878. a szerződés ellenére oly magas kiviteli vámokat vetett ki, hogy a C.-iek virágzó salétrom-iparát a tönkrejutás veszélye fenyegette. Az e kérdés miatt megkezdett alkudozások nem vezettek eredményre; C. tehát 1879 febr. 15. Antofagastát, Mejillonest, Cobiját és Tobopillét megszálotta. E háboruba Peru is beleavatkozott. Eleinte csak a háborus felek hajóhadai küzdöttek egymás ellen. Aprilis 13-án ment végbe a Loa torkolatánál az első tengeri ütközet, amelyben C. győzött. Bár a peruiak admirálisa, Gran, még azután a C.-eknek több izben nagyobb károkat okozott, azok végre 1879 október 8-ki ujabb győzelmükkel a tenger uraivá lettek. Időközben a szárazföldi hadak is fölszereltetvén, a háborut ezek is megkezdették. A C.-iek San Francisconál erődített táborba vonultak és a támadást intéző szövetségeseket nov. 19. keményen megverték. Escala, a győztes tábornok ezután elfoglalta Iquiquet és csakhamar az egész Tarapaca perui tartományt. Peru és Bolivia erre elnökeit elüzte és ujakat választott. A háboru menetét azonban ez sem változtatta meg. Escala 1880 máj. 25. az Alto de Tacnan, megerősített táborban elhelyezkedő szövetségeseket merészen megtámadta, legyőzte és csakhamar az erős Aricát is elfoglalta. Bolivia most fölhagyott a háboruval de Peru dacára az Egyesült-Államok közvetítésének, területéből semmit sem akart átengedni. Ezért a C.-iek a háborut ujra megkezdették és 1881 jan. 12. Chorillosnál, 15-én pedig Mirafloresnél a perui hadakat ujra tönkretették és az egész országot megszállották. A béke ennek dacára, mivel Peruban általánosan elismert kormány nem volt, csak 1884 márc. 31. volt ratifikálható. Ezen békekötés szerint, amelyhez Bolivia is hozzájárult, Bolivia Antofagastát, Peru pedig Tarapacát engedte át C.-nek; Tacna és Arica C.-i közigazgatás alá adattak, de csak 10 évre. Ezen idő leforgása után a lakosságnak kell nyilatkoznia, melyik államhoz kiván csatlakozni, Peruhoz-e, vagy C.-hez. Az uj birtokos pedig a másik országnak 10 millió dollár kártérítést fog fizetni. Argentinával 1881. a határvillongás Patagonia birtokáért békés elintézést nyert. Balmaceda elnök uralma alatt, aki 1886. foglalta el az elnöki széket és az oktatás- és közlekedésügy emelésére igen sokat tett, 1891. polgárháboru tört ki. Okot erre a budget miatti összeütközés szolgáltatott. A kongresszus az elnök kivánsága szerinti budgetet nem akarván megszavazni, ez azt föloszlatta és a budgetet önhatalmulag állapította meg. A kongresszus tagjai a flottával egyesülvén, az ország északi részét elfoglalták és ebben önálló kormányt állítottak föl; márc. 7. pedig csapataikkal Pozo Ahnonténál Balmaceda hadait megvérték. Balmaceda ennek dacára fentartotta magát de zsarnoki uralmával még gyülöletesebbé tette kormányát. Igy tehát a kongresszusi párt győzelmének maga is egyengette utját. A döntő ütközet auguszt. 29-én La Placillánál ment végbe. Ebben Balmaceda teljes vereséget szenvedett és Santiagoba menekült; itt néhány napig az argentinai követségnél rejtőzött el azután pedig öngyilkos lett. A kongresszus pártja még néhány katonai lázadást volt kénytelen elfojtani. Ezek megtörténte után a béke helyreállott és Month Jorje, a győztes párt feje lett a köztársaság elnökévé, aki engedékenységével az Egyesült-Államok részéről fenyegető háboru veszélyét is elhárítván, ma is elfoglalva tartja azt.
