Corvin-Wiersbitzki
Corvin-Wiersbitzki Ottó Gyula Bernát, német iró, szül. Gumbinnenben 1812 okt. 12., meghalt Wiesbadenben 1886 márc. 2. Eleinte katonai pályán haladt, csak később adta magát az irodalomra. 1841. Lipcsében egy kemotipiai intézet igazgatója volt, s mint ilyen találta fela Corviniello-t (l. o.). 1861-től kezdve az északamerikai harctérről irt tudósításokat az Augsburgi Allg. Zeitungnak, 1870-71. Pedig a francia-német háboruból a Neue Freie Presse-nek. Munkái: Herzog Karl u. die Rovolution in Braunschweig (Jena 1832); Abriss der Geschichte der Niederlande (Lipcse 1841); Historische Denkmale de christl. Fanatismus (u. o. 1845); Geschichte der Aurora von Königsmark (Lipcse 1847); Illustrierte Weltgeschichte (u. o. 1844, Berlin 1880); Erinnerungen aus meinem Leen (Amsterd. 1861.); Die goldene Legende (Bern 1875); aus dem Zellengefängniss, Briefe 1848-1856 (u. o. 1884); 1848-1871, Geschichte der Neuzeit (Lipcse 1882).
