Crassus
Crassus, a pebeiusi gens Licinia egyik családjának mellékneve. 1. Publius Licinius C. Dives, szül. Kr. e. 250., megh. 183. Még mielőtt curulisi hivatalt viselt volna, megválasztották pontifexnek, akkora tekintélye volt, melyet tehetségének és nagy gazdagságának köszönhetett. Mint edilis 211. Oly fénnyes játékokat rendezett, aminőket addig Róma nem látott. 210. Volt cenzor s csak ezután prétor. A konzulságot 250. Publius Scipióval együtt viselte. Déli Itáliában, hol mint konzul Hannibállal harcolt, nem ment sokra, a következő évben azonban mint prokonzul fényes győzelmet vivott ki Krotonnál. C. ügyes szónok és tapasztalt jogtudós hirében állott.
2. C. L. Licinius, hires szónok, szül. Kr. előtt 140., megh. 91. Már 21 éves korában nyilvánosan fellépett. Szónoklata annyira hatásos volt, hogy c. Papirius, akit vádolt, öngyilkos lett. Kisázsiában, ahová quesztornak metn, még jobban kiképezte szónoki tehetségét. 107. Néptribunus, 103. Oedilis curulis, 95. Konzul, a következő évben Galliában prokonzul, 92. Pedig cenzor volt. Mint edilis pompás játékaival tünt ki. Konzulságában társa P. Mucius Scaevoa volt, a kettőjük műve a lex Licinia Mucia, mely a szövetségeseket, kik polgári jogukat nem tudták igazolni, annak gyakorlásától eltiltotta. A mérdékelt arisztorkrata párt hive lévén, 106. Felszólalt a serviliusi törvény érdekében, mely a szenátust egyidőre ismét a törvénykezés birtokába juttatta. Cenzori minőségében 92 törvényt alkotott; a latin rétorok iskoláit bezáratta. C. Licinius kortársai itélete szerint nemcsak nagy szónok, hanem kiváló jogtudós is volt.
3. C. M. Licinius, a triumvir, szül. Kr. e. 114., megh. 53. Atyja Publius C. 87., hogy Marius hiveinek kezébe ne jusson, saját kezével vetett véget életének. Fia ugy mentette meg életét, hogy Hispaniába menekült. Mihely értesült , hogy Sulla Róma ellen indult, egy csapat élén hozzá szegődött s érdekében több helyütt, nevezetesen Róma kapui előtt 83 nov. 1. A samnitek ellen dicsőséggel harcolt. Sulla proskripciói nagy hasznára váltak. Kapzsiságával mintegy 7100 talentumnyi (23 millió forint) vagyonra tett szert, 71. Mint prétor legyőzte és megölte Spartacust, a déli Itáliában fellázadt rabszolgák vezérét. A 69. Évre Pompeiusszal együtt megválastották konzulnak. Az igaz, hogy konzultársának a néptribunátus helyreállítására vontakozó intézkedéseit hathatósan támogatta, másrészt azonban maga is mindent elkövetett, hogy a nép kegyét magának megnyerje. Ez izben a népet 10,000 asztalon megvendégeltette. Arra a népszerüségre mégsem tehetett szert, amelyet Pompeius szerencsés hadi vállalataival elért. Irigységből Caesarhoz csatlakozott tehát, akinek azonban sikerült a kettőt kibékíteni s hárman 60. Megalkották az első triumvirátust. 55. Pompeiusszal együtt Caesar ismételten megválasztatta C.-t konzulnak, aki még az év letelte előtt lement Sziriába, melyet 5 évre tartományul kapott azzal a felhatalmazással, hogy a parthusok ellen a háborút vezesse. C. átkelt az Eurfátesen s Mezopotámiát meghódította. A következő évben megujította a háborút s ujra átlépte az Eurfátest, ez alkalommal azonban a pusztaságba hegyta magát csalni, hol a parthusok körülzárták. Az első ütközetben elveszttte ifjabbik fiát, Publiust. Erre megkezdte visszavonulását, Carrhaenál a párthusok azonban megtámadták s megverták seregét, őt magát pedig cselfogással meggyilkolták. Vele együtt seregének legnagyobb része tömkrement. C. nem ok nélkül kapzsi ember hirében állott, ezen hire akkora volt, hogy a práthusokhoz is eljutott.
