Croup
Croup (angol, ejtsd: krup) v. gégecroup a. m. álhártyás gégelob. A C. szót, mely befüződést jelent, először Home alkalmazta az orvosi irodalomban (1765). A C. lényege oly lobos folyamat, melynél a nyákhártya felületén rostonyás kiizzadás jő létre. A C. tulajdonképen a gége megbetegedése, mely előáll, midőn a orstonyás izzadmány a gége üregét (gyakran a légcsőre és hörgökre is folytatódva) hártyás, csöves lerakodás alakjában bevonja és szükíti (heveny gégeszükület). A C. leginkább a 2-7-ik életévben jön elő, és a gyermekkornak egyik legnagyobb ellensége. Gyenge és egészségtelen gyermekek egyaránt megkapják;némely betegségek, min tifusz, főképen kanayró után gyakran előfordul. Az időjárásnak, uralkodó szélnek, zsufolt, tulmeleg lakásnak stb. a kóroktanban csak alárendelt szerepe van. A betegség többnyire enyhe tünetekkel kezdődik, a gyermek kissé lázas, légzés gyorsabb, az orrszárnyak emelkednek, a hang kissé rekedt, a köhögés ritka, de feltünően száraz, kinzó, később érdes és ugató. Igy napokig eltarthat az állapot, kisebb-nagyob változással; de nemsokára változik a helyzet; az állapot súlyosbodik; a belégzés megnyul, hangos, messzehallható, fürészelő; a hang eltünik, a köhögés fájdalmas, gyötrő; a gége printésenél fájdalmas. A torok vagy tiszta (ez a rikkább eset), v. pedig a mandulákon. Lágy szájpadon és a garat hátsó falán difterikus lepedéket mutat. A heveny gégeszükület fünetei folyton sulyosbodnak. A légzés szerfelett nehéz, az orrszárnyak tágulnak, a gége lefelé huzódik, a mellkas felemelkedik, az összes légző izmok erőd működésben vannak. Az arckifejezés jellegzetesen félelmet mutató; a gyermek szerfelett nyugtalan, időről-időre elszunnyad, de csakhamar felriad álmából. A z arc duzzadt, az ajkak kékek, a visszerek dagadtak, a fej hátrahuzódik. Nemsokára sulyos fuldoklási rohamok lépnek fel; a gyermek levegő után kapkod, a légsozmj eléri tetőfokát. A veszély imminens. De ismét látszólagos csökkenés állhat be rövid időre a tünetekben. (Megesik néha, hogy egy erős köhögési roham alatt a C.-hártya kiköpetik, ami több óráig tartó javulást eredményezhet, nagy ritka esetekben gyógyulást is. Segítség hiján a szénsavas mérgezés (fuladás) tünetei mutatkoznak és így beáll a halál. Alig van betegség, melynek kórjóslata oly kedvezőtlen volna, mint C.-é; a kis betegek magukra hagyva majdnem mind elpusztulnak. 5-10%-ra tehető azon gygulási arány, mely a C.-nál magától szokott beállni. A belső kezelés ezen betegségnél ugyszólva teljesen lehetetlen. A művi beavatkozás azonban sokszor segítséget nyújt. Légcsőmetszéssel (tracheotomia) sikerült átlag 38% gyógyulást elérni. Ujabb időben amerikai orvosok ajánlatára nálunk is, különösen a fővárosi Stefánia sz. gyermekkórházban Bókai János igazgató kezdeményezésére, a gége intubációjában a légcsőmetszésnek versenytársa kadt. Ma mondhatjuk, hogy az intubáció a gégecroup igen sok esetében a légcsőmetszét pótló, és ennél sokkal enyhébb eljárás.
