Csepreghy,
Csepreghy, 1. Ferenc, szinműiró, a Petőfi-Társaság tagja, szül. Szalkán, Hontmegyében 1842 aug. 15., megh. Görbersdorfban 1880 febr. 6-án. Atyja, Csepreghy István fűszerkereskedő volt, ki fiát 14 éves korában asztalos mesterségre adta Esztergomba. C. 1860 tavaszán felszabadult és Pestre jött dolgozni, a kat. legényegyletbe lépett, melynek elnöke, dr. Szabóky, pártfogásába vette. Az egylet dilettáns szinpadján többször föllépett; ekkor kezdett irogatni is. Legelőször 1862. e szinpad számára irt egy kétfelvonásos kis szinművet Az elnök névnapja cimmel. 1863. Bécsbe ment dolgozni; ekkor irta a Magyar fiuk Bécsben c. vigjátékát, mely 1865. az esztergomi legényegyletben adatott először, s később a nemzeti szinházban is szinre került tetszés mellett. Folyton gyengélkedő egészsége miatt 1867. haza kellett térnie Szalkára a szülői házhoz. 1868 őszén jött ismét Pestre, hol öcscsével, Jánossal önálló üzletet nyitott, mely csakhamar virágzásnak indult, s melyben 1872-ig működött. Ekkor, megrongált egészsége miatt, abbahagyta az asztalos-mesterséget és erejét egészen az irodalomnak szentelte. Ekkor vette nőül Rákosi Jenő nővérét, Idát (1872 febr. 10.) s a népszinház megnyitásakor, 1875-ben Rákosi Jenő a szinház titkárává tette. 1877-ben került szinre legkitünőbb darabja, a Sárga csikó, népszinmű, mely eredeti magyarságával, tőrülmetszett alakjaival és zamatos, hamisítatlan, valódi népies nyelvezetével és humorával, Szigligeti és Tóth Ede legjobb népszinművei mellett foglalhat helyet. A következő évben (1878 nov. 22.) A piros bugyelláris került előadásra a népszinházban, mely darab szintén zajos sikert ért el, s azóta állandóan műsoron van. Derült humora, tősgyökeres magyar alakjai, egyszerü, világos szerkezete és mindvégig érdekes meséje a legjobb népszinművek egyikévé teszik. Irt ezeken kivül még számos szindarabot, de egyikben sem emelkedett oly művészi magaslatra, mint a fent említett két népszinműben. Többnyire látványos darabokat irt a népszinház számára, melyek között Strogoff Mihály (1877) a legjobb; ilyen darabjai: Utazás a föld körül (1877); Utazás a holdba (1876); Szép Melzina (1877); Két menyegző (1876); Lumpácius (1878); Kolumbus Kristóf (1878); Niniss (1878); Perózes (1881); A szép asszony kocsisa (hátrahagyott műve). Irt szomorujátékot is: Saul király, mely dicséretet nyert az akadémiai pályázaton, Akbar szultán (először adatott Kolozsvárt 1886 febr. 13.). A vizözön (vig szinmű 5 felv. Budapest 1875) szintén dicséretet nyert az akadémiai pályázaton, és sokáig volt a népszinháznak kedvelt darabja. De a sorvasztó kór, melyet C. születésével örökölt, mindjobban aláásta egészségét; 1878 nyara óta már keveset dolgozott és tüdőbaja miatt Olaszország enyhe éghajlata alá kellett menekülnie. San-Remóból még humoros leveleket irogatott a Nemzeti Hirlapnak. 1879 nyarán visszajött, látszólag javultan, de az ősz elől Görbersdorfba vonult. Még onnan is küldött a Fővárosi Lapok számára elbeszélő költeményt (A kis sapka) és a Pesti Napló számára beszélyt, mely utolsó műve volt. Tüdő- és szivbajából fejlődött vizi betegsége elragadta a magyar népszínműirodalom nagy kárára, mielőtt gazdag tehetségét kellőkép kiművelhette volna. Munkáit Rákosi Jenő gyüjtötte össze és adta ki c. F. összes művei c. a. Budapesten 1881. öt kötetben, életrajzzal és munkásságának jellemzésével.
2. C. János, asztalos, szül. Szalkán 1844 dec. 17. Külföldön is képezte magát s nemsokára Budapesten önálló lett. Az ipar érdekeiért tollal és szóval harcol. Elnöke volt az asztalosok ipartársulatának, a keresk. s iparkamara beltagja s városi képviselő s mind e minőségében a modern kézműiparosság egyik buzgó előharcosa.
