Curci
Curci (ejtsd: kurcsi) Carlo Mária; olasz jezsuita, szül. Nápolyban 1810., megh. Careggiben, Firenze mellett 1891 jun. 9. 15 éves korában a Jézustársaságába lépett és a Gioberti Vince által közzétett: Prolegomeni cimü munkában foglalt jezsuita-ellenes támadásokkal szemben: Fatti ed argomenti művével a rendet védelmezte. Giobertinek további támadásaira, melyeket: Jesuita moderno munkájában Curci személye ellen intézett, Párisban irt kétkötetes művében válaszolt. Olaszországba való visszatérése után Nápolyban megalapítá a Civiltá Cattolica folyóiratot, mely nemsokára Rómába lett áttéve s amelytől C. akkor sem vált meg, midőn az 1865. más irányt kezdett követni, mint amilyet neki alapításakor C. adott. Rómában tartózkodván 1870. erélyesen a pápa világi birtokának védelmére kelt. Szónoklatai, melyeket Olaszország több városában tartott, népszerüvé tették nevét. A Civiltá Cattolicában közlött értekezésein kivül még a következő munkákat irta: La quistione romana nell' assemblea francese (Páris 1849); La demagogia italiana ed il Papa Re (u. o. 1849); La natura e la grazia; Lezioni esegetiche e morali sopra i quattro evangeli (Firenze, 1874-1876, I-V. kötetben); Lezioni sopra il libro di Tobia (1877). Ugyanezen évben egy másik munka is megjelent tőle, ily címmel: Il moderno dissidio tra la chiesa e l'Italia, considerato per occasione di un fatto particolare (Firenze 1877), amelyben a pápának azt ajánlotta, hogy mondjon le a függetlenségét biztosító világi birtokáról és béküljön ki Olaszországgal; e miatt a jézustársasági rendből kiutasították. Ezt követte egy másik munkája, amelyben határozottan kikel a Jézustársaság ellen és az előbbi munkában védett álláspontját fenntartja: La nuova Italia ed i vecchi zelanti (1881) címmel, amelyben az egyház gyökeres reformját sürgeti. Ezen, nemkülönben Il vaticano Regio torlo superstite della Chiesa Cattolica (1884) címü műve Indexbe kerültek és C. azok visszavonására lett utasítva. Ujabban megjelent neve alatt: Di un socialismo cristiano (Torino 1885).
