D
D (hang): lágy vagy zöngés foghang (l. Mássalhangzók), mely nyelvünkben szabályszerüen vátozik társával, a kemény vagyis zöngétlen t-vel, p. vadkörte helyett azt mondjuk vatkörte, viszont hátba helyett hádba stb. (l. Hasonulás). Magánhangzók után eredeti magyar szókban többnyire nd-ből lett a d, p. az ad ige ugor alapformája anda volt.
