Dobos
Dobos János, ref. lelkész, egyházi iró, született Ó-Budán, hol atyja, István lelkész volt, 1804 ápr. 14. megh. Cegléden 1887 febr. 3. Műveltségének első alapjait a szülei háznál rakta le, 1816-19. a kecskeméti gimnázium növendéke volt, 1819-ben Debrecenbe ment s ott hallgatta a bölcsészeti, jogi s teologiai tanfolyamokat, hol magán szorgalommal elsajátította a német, francia és olasz nyelvet. Iskolái bevégeztével Lovasberénybe ment 3 éves tanítónak, ezután a lelkészi vizsgát letette, 1831. atyja helyére Ó-Budára választották meg lelkészül, 1844 Kömlődre (Komárom vm.), 1845. Pécelre, 1852. Pótfaluba, 1855. Ceglédre, hol haláláig működöt. Mint ó-budai lelkész szoros barátságba lépett Pest akkori két kiváló, fiatal protestáns lelkészével, Török Pállal és Székács Józseffel és azokban a szellemi harcokban melyeket ezek a hazai protest. egyház felvirágoztatása céljából kezdettek és vivtak azok oldala mellett D. szóval és tollal harcolt. A két protest. egyház egyesítéseért, a pesti protest, főiskoláért, majd a pesti prot. teologiai akadémiáért a két említett lelkészszel, meg Fáy Andrással, Kossuthal., gróf Teleki Józseffel együtt küzdött. Péceli lelkész korában sokat buvárkodott a Rádayak ottani gazdag könyvtárában és egyszersmind a pestvármegyei nemesség szabadelvü részével még gyakoribb érintkezésbe jött s részben ennek tulajdonítható, hogy az 1847-48. országgyülésre őt hivták fel a reformátusok országgyülési lelkészül. Mint ceglédi lelkész az egyházirodalom mezején fejtett ki nagy munkásságot; maradandó becsü műveinek nagy részét itt irta, itt simította ki, itt rendezte sajtó alá; jelentékeny részt véve e mellett mint egyházmegyei s kerületi tanácsbiró, 1860-1882. kerületi főjegyző az egyházmegye, még inkább az egyh. kerület s az ennek területén levő református középiskolák s teolog. akadémia kormányzásában s felügyeletében, résztvett az 1881-82. debreceni zsinaton is. Azon szoros összeköttetésnél fogva, melyben 1848 előtt a politikai szabadelvü irány és a magyar protestáns egyház egymással voltak, önként értetőleg a politikai téren is nyilt alkalom D. előtt, kivált pozsonyi szereplése alatt, fényes szelleme, szónoki ereje csillogtatására. Az e téren vitt szerepének utolsó epizódját képezi az, hogy midőn az 1876. év végén Cegléd városa Kossuthot egyhangulag képviselőjéül választotta, s a választási jegyzőkönyvet egy száztagu küldöttség által nyujtatta át a nagy hazafiunak, e küldöttség vezetőjéül és szónokául (1877 január) D.-t választották. D. mint gyermek és fiju a világtól majdnem teljesen elzárkózva, tanuló szobájába visszavonultan, magába és tanulmányaiba elmélyedve élt; részben innen magyarázható ki az a mai napság kiváló ritka eredetiség, mely őt ugy is mint szónokot, ugy is mint irót jellemzi, s mely párosulva kedélyének melegségével, mélységével gondolatainak kifejezéseinek érdekességével, nyelvének tiszta, zamatos magyarságával, őt s műveit annyira kedveltté, népszerüvé tették. Az irodalom terén 1842. lett először neve ismertté, midőn a Török-Székács alapította Prot. egyházi lapban: a «protestáns hierarchia» képtelenségeit fejtegető cikksorozat jelent meg tőle (1843), melyben már a későbbi iró minden főbb vonása felismerhető: erő, szakavatottság, csapongás az eszmékben, irály- és gondolatbeli eredetiség. Ezt követte: a frankhoni prot. egyház rövid története; a presbiteri elvek szerinti reform szükséges volta (1844); Rövid vázlata a teologia és vallásosság jelen állásának Némethonban (1845); Tájékozások a porosz evangelikus egyházban 1846. Alapos de néha erősen metsző birálatát előbb Bujdosó, később Nostradamus és Huhogó nevek alatt közölte a Prot. egyh. lapban. Önálló munkái: Gyászemlék Báthory Gábor superintendens felett (Pest 1842); Lelki énekek Albertini u. (Pápa 1842); Az 1848. pozsonyi országgyülést bezáró beszéd Pozsony 1848); Bibliai történetek (Pest, 1851); Keresztény imák a házi ájtatosság növelésére és a prot. felekezetek használatára (Pest 1855); Halotti beszéd (Mihó L. felett (Kecskemét 1856); Egyházi beszédek. A földmüvelő házánál és házon kivül (Pest 1860). Az uri ima. A kereszténység magasabb szempontjából (u. o. 1861); A gyermek imái és első vallásos érzelmei (u. o. 1861); Homiliák régibb és legujabb modorban (u. o. 1862 és 1873); Az Isten emberének benső küzdelmei (Kecskemét 1863). Egyházi beszédeit kiadta fia Dobos László Bpest, 1885-87. 4 köt.
