Dülő,
Dülő, a község határának bizonyos része, melyet v. utak, v. természetes mesgyék körülhatárolnak; azonkivül azon terület, ut, mesgye, árok, melyre a rendszerint párhuzamosan menő szántóföldek végei kimennek, kidülnek, ill. magának a szántóföld végének azon része, melyen a szántáskor az ekével megfordulnak. - D. a tengerészetben (ném. Gang, Bord, ol. una bordata, ang. a board or a tack) az az ut, melyet egy lavirozó hajó akkor tesz meg, midőn ellenszéllel vitorlázva egy irányban halad, anélkül hogy fordulatot csinálna, vagyis a szelet a másik oldalról venné. Jó D. az, midőn hajó által az szél kedvezőtlen volta miatt kényszerüségből tartott irány, a szélnek irányához ahonnan az fuj és ennélfogva az eredetileg tervezett utazási célnak fekvésirányához is közeledik. ellentétben a rossz D.-vel, mely a hajó kitüzött céljához nemhogy nem közeledik, de attól inkább távozik. Sík tengeren nagyobb, illetve hosszabb és előnyösebb D.-ket lehet csinálni, huzni, mint a part közelében vagy folyóvizeken és csatornákban, hol a partok v. zátonyok miatt gyakran kell fordulni.
