Dumouriez

Teljes szövegű keresés

Dumouriez (ejtsd: dümurié) Károly Ferenc, franc. hadvezér, született Cambraiben 1739., meghalt London közelében 1823 március 14-én. 1757-ben katona lett; harcolt Németországban; 1763-ban kilépett a hadseregből; 1768. ismét belépett s a Korzikába küldött csapatoknál hadsegéd lett. 177. ezredessé léptették elő. 1771. a konfederált legyelekhez küldték pénzzel és francia tisztekkel; eltérve utasításaitól, ő maga is tevékeny részt vett a háboruban, de az oroszok által legyőzetett, amire a francia kormány visszahivta, 1772. XV. Lajos király, Aiguillon miniszter tudta nélkül, titkos üzenettel Svéciába küldte. Aiguillon, megtudva D. küldetését, Hamburgban elfogatta s a Bastillebe záratta; 1774. XVI. Lajos trónra lépése után szabadon bocsátották s a hadseregben ismét alkalmazták; 1778-ban tábornok s cherbourgi várparancsnok lett. A forradalom alatt előbb a jakobinusokhoz, később a mérsékeltebb girondistákhoz csatlakozott s altábornagy, 1792. pedig külügyminiszter lett s a királyt rávette, hogy Ausztriának és Poroszországnak háborut üzenjen, ami által a forradalmi pártok azt érték el, hogy a király auktoritása alatt forradalmi sereget szervezhettek. E sereg vezérének, Lafayette-nek, menekülés után D. vette át a sereg vezetését, Valmynál visszavonulásra kényszerítette a porosz sereget, azután az osztrákok ellen fordult s a jemappesi győzelem után egész Belgiumot elfoglalta; e siker a párisi forradalmi kormányt elbizakodottá tette; a hadsereg veszteségeinek pótlásáról nem gondoskodott, hanem kormánybiztosokat küldött a hadsereghez, kiknek tapintatlan eljárása a D. által megalapított fegyelmet megingatta s akik, valamint a kormány is, ugy viselkedtek, hogy D. meggyőződött, hogy Franciaország érdekében az őrültek uralkodásának véget kell vetni; titkosan levelezett az osztrák fővezérrel (Koburg herceggel), akivel fegyverszünetet kötött s seregével Páris felé indult, hogy a konventet szétkergesse; mielőtt azonban még francia földre jutott volna; máris a hadügyminiszter Beurnonville s a konvent által küldött négy kormánybiztos jelent meg táborában, azzal az utasítással, hogy D.-t állásából elmozdítsák. Ezeket azonban elfogatta s az osztrákoknak adta át; de mikor ezt a sereg megtudta s D. hadseregparancscsal a sereget a királyhatalom helyreállításában való közreműködésre lelkesíteni akarta, a csapatok fellázadtak s D.-nek az osztrákokhoz kellett menekülni (1793 ápr. 4.). Mint hazátlan bujdosó élt azután előbb Németországban, azután Angolországban, ahol a Bourbonoktól kapott nyugdijból élt 1823-ig. Életét többen megirták: legjobban a francia Monchanin; D. (Páris 1884) s a német Boguslawski: Das Leben des Generals D. (Berlin 1878). Welschinger Le roman de D. (Páris 1890). Chuquet, Les guerres de la révol. franc. (1890). U. az, La trahison de D. (Páris 1891).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages