Dunagőzhajózási (I. cs. és kir. szab.) társaság
Dunagőzhajózási (I. cs. és kir. szab.) társaság, 1823 ápr. 11. kaptak Andrews és Prichard angol hajóépítők kizárólagos szabadalmat az osztrák tartományokban javított rendszerü gőzhajóikkal való hajózhatásra, amelynek alapján részvénytársaság alapítását tervezték 200 darab 500 frtos részvénynyel. A részvénytársaság bécsi székhelylyel megalakult s 1830 szept. 1. 15 évre kizárólagos szabadalmat kapott Ausztriára, 1831 ápr. 22. pedig a magyar korona tartományaira is, a fentnevezettekkel pedig gép- és hajórendszerük szabadalmának átengedése iránt megegyezett. Az első gőzhajó, a «Franz I.» 1830 szept. 4. tette meg első próbautját a Dunán Bécsből Budapestre 14 óra 15 perc alatt. A következő évben e gőzös az Al-Dunára Moldováig is lement, közben Bécstől Budapestre és Zimonyba tett utakat. A kezdet ezen szerény keretén Széchenyi István gróf érdeklődő közbelépése kezdette meg a bővítést. 1832 jan. 7. a társulathoz intézett levelében azt veti fel, hogy több hajót kellene beszerezni és a szabadalmat 50 vagy 99 évre kieszközölni; sürgetésére számos magyar főur tömegesen vásárolt részvényeket. Másfelől mint királyi biztos a hajózás utjának egyengetésén, az al-dunai szabályozási munkálatok előkészítésén fáradozott. Ösztönzésére a «Franz I.» a Tiszát is felkereste 1833 szept. 1.; ő maga ment azzal Török-Becséig. Még ebben az évben a második gőzös, a «Duna» (később Argó-ra keresztelték) elkészült s az a Tiszán Szegedig ment és a Szávában is megfordult. 1834. a harmadik gőzös (Pannonia) is elkészült s ebben az évben az al-dunai zuhatagokon és a Vaskapun keresztül az első kisérleti utat tették. Az «Argó» egész Galacig lement; ebben az évben egy tengeri gőzöst is szereztek be s azzal Odesszáig és Konstantinápolyig kezdtek közlekedni. 1835. a társulat az ó-budai szigetet a hajó téli kikötője és hajóépítő-telep s műhelyek berendezése céljából megszerezte. Az első forgalmi kimutatás 1835-ről maradt fen, e szerint volt a társulatnak 735 000 frt részvénytőkéje, 1 tengeri és 5 folyami gőzöse (1 építés alatt) összesen 296 lóerővel; szállítottak 17 727 utast, 2158 tonna árut, fizettek a részvények után 2,5% osztalékot.
A tengeri hajójáratokat a társaság 1844. megszüntette, hajóit és berendezéseit az osztrák Lloyd-nak adván át 560 000 frtért. Egyidejüleg azonban megkezdette a vonatatásra alkalmas áruszállítóhajók építését. 1845. 4 200 000 frtnyi részvénytőkéje, 32 gőzöse 2442 lóerővel, 47 uszályhajója volt, 439 875 utast, 57 735 tonna árut szállított. Forgalma mindinkább fejlődött s a vállalat békés gyarapodásnak örvendhetett időközben meghosszabbított kizárólagos szabadalmának védelme alatt. 1853. megszerezte a pécsi kőszénbányákat 1761 hektárnyi területtel, melyeket szárnyvasutakkal kötött később össze a mohács-pécsi vasuttal, melyet szintén ő épített s ma is az ő tulajdona. Az 1856. évi párisi szerződés, illetve az 1857. évi Duna-hajózási okmány azonban a hajózás terén minden kizárólagos szabadalmat megszüntetvén, csakhamar nyilvánulni kezdett a Duna magyar szakaszán a verseny már az ötvenes évek végén. Ettől kezdve a társaság már nem egyedüli, de mindig a legnagyobb a magyar vizeken hajózó vállalatok között, sőt az egész Dunán és a kontinensen is. Üzeme kiterjed a Dunán Regensburgtól a torkolatig, sőt a Fekete-tengeren át Odesszáig és Batumig; a Tiszán Szolnoktól, a Dráván Légrádtól, a Száván Sziszektől, a Begán Temesvártól, e vizek egész hosszában közlekednek hajói s az utóbbi időben létesült m agyar államvasuti hajózási vállalattól és a révátkelésektől eltekintve, az összes személyszállító hajójáratokat ő tartja fen. Jelenleg, az 1892. évi záró kimutatás szerint, van a társaságnak összesen 189 gőzhajója 72 112 indic. lóerővel, 766 áruszállító vas uszályhajója mintegy 280 000 tonnányi hordképességgel; 316 állomást tartott fenn, 160 állandó rendes ügynökséggel; szállított 3 271 352 utast és 1 830 374 tonna különféle árut.
