Dux,
Dux, 1. Adolf, szépirodalmi iró, fordító és publicista, szül. Pozsonyban 1822 okt. 25., megh. Budapesten 1881 nov. 20. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Győrött végezte, a bölcsészetet és jogot ismét Pozsonyban hallgatta. Csak ekkor kezdett magyarul tanulni s tanult meg annyit, hogy szótár segítségével könnyebb magyar szöveget fordítani tudott. 1847 óta a Pressburger Zeitung munkatársa lett s e lapba verseket irt és lefordított magyarból. 1848. midőn a zsidókat magyartalansággal és osztrák szellemmel vádolták, sokat irt védelmökre. 1849. Bécsbe ment, az egyetemen doktori oklevelet szerzett, de bölcsészeti tanulmányai mellett is folytonosan az irodalomnak élt. 1852. az Oesterreichische Zeitung-ba dolgozott, ekkor a reakció következtében el kellett Bécset hagynia, hazajött Pozsonyba, ott mint segédtanár működött a városi reáliskolában s egyuttal dolgozótársa volt ujra két évig a Pressburger Z.-nak. 1854. Bécsbe ment a Wandererhez, onnét egy év mulva Pestre jött a Pester Lloyd-hoz, ahol mindvégig megmaradt mint a lap főmunkatársa. 1867. a Kisfaludy-társaság D.-t külső, 1870. pedig belső tagjának választotta. Ritka munkásságát sokszor gátolta gyenge testszervezete, melyet a sok nélkülözés és szakadatlan dolog egészen megtört; élete utolsó tizedében örökösen betegséggel küzdött, de azért dolgozni halála napjáig meg nem szünt. D. a magyar irodalomnak a művelt külföld előtt tett nagy szolgálatokat. Mint a P. Lloyd irodalmi, szinházi és akadémiai rovatának vezetője, számos tartalmas cikkben ismertette, birálta irodalmi viszonyaikat; s a német sajtóban is sokat tett a szellemi állapotaink iránt mutatkozó elfogultság eloszlatására. Kritikai, esztétikai cikkei a hazai közönség izlésének fejlesztésére is jótékony befolyással voltak. Legnagyobb érdeme azonban az, hogy jelesebb iróinknak nevezetesebb műveit jó fordításokban ismertette meg a német közönséggel. Rendes dolgozó társa volt a legelőkelőbb magyar lapokban és folyóiratokban is; a Bpesti Szemlében számos birálata és önálló esztetikai dolgozata jelent meg; egy esztetikai munkájával pedig (A bohózat elmélete) a Kisfaludy-társaság pályázatán pályadíjat nyert. Munkásságát a felfogás komolysága, határozottsága és következetessége jellemzi; stilusa könnyü és világos, különösen német dolgozataiban. Önállóan megjelent munkái közül nevezetesebbek: Ausgewählte Dichtungen von Petőfi, (Bécs 1847); Der Bauernkrieg in Ungarn 1514. Historischer Roman von Baron Joseph Eötvös. Aus dem Ungar. (Pest 1850); Ein ungarischer Nabob. Roman von Móric Jókai. Aus dem Ungar. (Pest 1856); Des Alte Infanterist und sein Sohn der Hussar. Charakterbild mit Gesang in 5 Akten nach Joseph Szigeti's ungar. Volksstücke. Bánk bán. Drama in 5 Akten von Joseph Katona. Aus dem Ungar. metrisch übersetzt. (Lipcse 1858); Die Schwestern. Roman von Baron Jóseph Eötvös (Pest 1858); Dichtungen von Johann Arany (Pest 1861); Frauen vor dem Spiegel, von Paul Gyulai. Aus dem ungar. (Pest 1864); Gesammelte Werke von Josef Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. (Bécs 1872); Der letzte Herr eines alten Edelhofes, von Paul Gyulai. (Lipcse 1874); Vallás és tudomány (Bpest 1876); Ein alter Schauspieler, von Paul Gyulai (Lipcse 1879); Koronázási emlékkönyv (1867. Falk Miksával együtt); Aus Ungarn (Lipcse 1879., irodalmi és művelődéstört. rajzok). Németre fordította még Ipolyi, Fraknói, Horváth Mihály és Lónyai Menyhért több művét is.
2. D. Lajos, l. Dóczi Lajos.
3. D. Zsigmond, arckép- és életképfestő szül. Pozsonyban 1826 dec. 1. Szülőföldjéről már korán elszakadva, Bécsben telepedett meg, hol főleg a császárváros utcai életét ábrázoló festményeivel keltett figyelmet. Ezek közül egy-kettő a magyar képzőművészeti társulat kiállításain is megfordult.
