Ebeczky,
Ebeczky, magyar nemes család, eredetileg nógrádmegyei Ebeck helységről vette nevét. Később a hontmegyei Ináncs pusztáról Ináncsyinak is nevezték, mig végre e nevet előnévül vették fel és most is használják. A család leszármazási táblája nem teljesen ismeretes, csak 1567 óta. A család két ágra oszlott: az E. de eadem és E. de Ináncsi ágra. (Nagy Iván a IV. köt. és a pótkötetben némileg összevegyítve közli a genealogiát. V. ö. Thaly K. értekezését a Turul-ban, 1888-89). Legkiválóbb tagja: E. István, hirneves kurucvezér és később II. Rákócy Ferenc lovas ezredese, szül. 1670 kör. Léván, megh. u. o. 1719. Mindjárt a felkelés elején csatlakozott Rákócyhoz és Nagyszombaton, Szt. Györgyöt és a Kis Kárpátok mindkét lejtőjén elterülő kies városokat sorra meghódolásra birta (1703). Azután átkelt Dévény-Uj-falunál a Morván, felégette Schlosshof-ot és a bécsi hidakig száguldozott lovasaival. E hadjárat oly rettegést keltett Bécsben, hogy az udvar a szent koronát Pozsonyból Bécsbe vitette. A nagyszombati csatában (1704.) E. a jobb szárnyom harcolt Bercsényi fővezérlete alatt. 6000 lovassal megkerülték a császáriakat és már több ágyut is elfoglaltak, midőn a gyaloghad kudarca következtében a csata rosszara fordult. 1705. elején átkelt a befagyott Dunán és mint ezredes több-kisebb ütközetben győzedelmeskedett; azután résztvett Eszterházy Antal oldalán a pudmerici csatában. Nov. havában Rákócy a Rába mellékére rendelte, hogy Csáky Mihálylyal együtt a közelgő bánt, (Pálffyt) feltartóztassa és azután a Lajtavonal védelmezését bizta E.-re. Ez alkalommal is portyázó hadat vezérelt Bécs kapujáig. 1710 végén Bercsényi Miklós az ungvári vár parancsnokává tette, 1711. pedig tábornokká («generális főstrázsamesterré») léptették elő. E. volt a Rákócy által kinevezetett utolsó tábornok. A szatmári békekötés után átadta Ungvárt a császáriaknak és azután Lévára vonult vissza, hol Károlyi Sándor több izben meglátogatta a közbecsülésben élő kuruc bajtársat. Másik jeles tagja a családnak: E. Sámuel, Bercsényi főtitkára és 1711 óta Rákócy Ferenc titkára, udvari tanácsosa és diplomatája. Rodosztóban is követte urát, 1723-ban azonban a Csákyék közvetítése mellett kegyelmet kapott és Csáky Mihályné grófnőt haza kisérte. - Egy E. Imre (István bátyja) mint ezredes küzdött Rákóczy soraiban és 1704-6. Érsekujvár parancsnoka volt, (megh. 1709 előtt); - E. Ádám (István és Imre tetvére) pedig 1708. alezredesi rangot nyert és 1710. vezénylő ezredes lett öcscse (István) ezredében. Halálának évér nem ismerjük.
