Eberhard,
Eberhard, 1. János Ágost, német filozofiai iró, szül. Halberstadtban 1739 aug. 31., megh. 1809 jan. 6. A mult század felvilágosítóihoz tartozik, akik Leibnitz világnézete alapján állanak, habár eklektikus hajlamoknak is engednek. Halleban tanulta a teologiát, 1763. Halberstadtban a gimnázium konrektora és hitszónok; 1774. Charlottenbrugban hitszónok, 1778. a hallei egyetemen a filozofia tanára. Nagy feltünést keltett első nagyobb művével: Neue Apologie des Sokrates (1772, 2 köt.), melyben az ortodoxia ellen védelmezi az ész jogait; ennek alapján nevezte ki Nagy Frigyes tanárrá; azután pályadijat nyert Allgemeine Theorie des Denkens und Emphindens (1776) c. művével, melynek folytán Nagy Frigyes a berlini akadémia tagjává nevezte ki. Ez időben jelentek meg egymásután Kantnak uj filozofiai világfelfogást hirdető művei, melyek ellen Eberhard a folyóiratokban, miket szerkesztett: Phil. Magazin (1788-1792), Phil. Archiv (1792-95) éppoly makacs mint hiába való küzdelmet folytatott. Egyéb művei: Sittenlehre der Vernunft (1781); Theorie der schönen Künste und Wissenschaften (1783); Allg. Geschichte der Philosophie (1788); Handbuch der Aestetik (1803-1805, 4 köt.); Geist des Urchristenthums (1807-1808, 3 köt.); Vermischte Schriften (1784-1788, 2 k.). Említésre méltő két nyelvészeti mve: Versuch einer allg. deuteschen Synonymik (Halle 1795-1802, 6 köt., folytatta Maass 1818-1821, 12 köt. és Gurber 6 köt. 1826-1830, 4. kiad. 2 kötet, 1852-1853) és Synonymisches Handwörterbuch d. deutschen Sprache (Halle 1802, 14. kiadás: Lyon és Wilbrandtól 1888). Nicolai irt róla emlékbeszédet 1810. Kant külön értekezésben védekezett E. támadásai ellen: Über eine Entdeckung nach der alle neue Kritik der reinen Vernunft durch eine ältere entbehrlich gemacht werden soll 1790.
2. E. Keresztély Ágost Gottlob, német iró, született Belzigben 1769 jan. 12., megh. 1845 máj. 13. Drezdában, hol 18442 óta élt. Előbb teologus volt, utóbb egészen az irodalomnak élt. Egy ideig könyvkereskedő volt Halléban, hol Lafontainenel a Salina c. havi folyóiratot (1812-16, 2 köt.) adta ki. Atyja halála után ő folytatta ennek ismeretes évkönyvét: Jahrbuch der häuslichen Andacht. Költői műveivel a XVIII. század izlésében gyökerezik, főleg gyengék, mert felszinesek és üresek, regényei: Ysop Lafleurs sämtliche Werke (1798); Fred. Warner, Der arme Flötenspieler (1802) stb. Legnagyobb hatásu műve: Hannchen und die Küchlein (1822, 25. kiad. 1884) tartalom és fölfogás tekintetében igénytelen, de kedves és vonzó idill. Egyéb művei: Der erste Mensch und die Erde (tanitó költemény hexameterekben, 1828, 2. kiad. 1834); Vermischte Gedichte (1833, 2 köt.) és utirajza: Italien wie es mir erschienen ist (1839, 2 köt., Nicolai Frigyesnek ily c. műve ellen: Italien, wie es wirklich ist). Összegyüjtött munkái 1830-31.
