Eck,
Eck, 1. Ernő Vilmos Eberhard, német jogtudós, szül. Berlinben 1838 aug. 21. Jogi tanulmányai elvégzése után az állam szolgálatába állt, aztán 1866. Berlinben a róm. jog magántanára lett. 1871. u. i. rendkivüli, 1872. Giessenbe rendes tanárnak nevezték ki. 1873. Halleban, 1877. Boroszlóban tanított, 1881 óta ismét Berlinben tanároskodik. 1888-1892. ő volt a német jogász-gyülés jegyzője. Művei: Die doppelseitigen Klagen (Berlin, 1870); Die Verpflichtung des Verkäufers zur Gewährung des Eigentums (Halle 1874) stb. Az ujabbak közül: Neue pompejanische Geschäftsurkunden (Weimar, 1888); Die Stellung des Erben in dem Entwurf eines Bürgerlichen Gesetzbuchs (Berlin, 1890).
2. E. Henrik, geologus, szül. 1837 jan. 13. Földtannal és bányászattal foglalkozott s Thüringiában meg Sziléziában résztvett a geologiai felvételeknél. 1866. a berlini bányász-akadémia docense, 1871. a stuttgarti műegyetemen az ásvány- és földtan tanára lett. Több szakmájába vágó művet irt.
3. E. (családi néven: Maier) János, teologus, a reformáció heves ellenfele, szül. sváb földön Eck helységben 1486., megh. Ingolstadtban 1543 febr. 10. Már 12 éves korában bölcsészetet hallgatott Heidelbergában, majd a teologiát, mennyiségtant és a jogi tárgyakat tanulmányozta Tübingában és Freiburgban. Miután áldozó pappá szentelték, elfogadta az ingolstadti egyetem meghivását egyik teologiai tanszékére, hol skolasztikus szellemben tartott előadásai, főleg vitázó tehetsége által nagy hirnévre tett szert. 1518-ban Luther tételei ellen Obelisci c. iratával felelt. Karlstadtal és Lutherrel vitába ereszkedett s 1519.. a lipcsei husz napig tartó vita alatt (jun. 27 - jul. 16.) nagy tüzzel védelmezte állítását. Fő művét (De primatu Petri) 1520 tavaszán a pápának is bemutatta s ugyanakkor kieszközölte a Luthert kiátkozó bulllát. Ez időtől kezdve egész életét a reformáció elleni küzdelemnek szentelte; ez ügyben másodszor is felkereste a pápát, résztvett a regensburgi konventben s a bádeni tárgyaláson mint Ökolampodius ellenfele a reformáció terjedésének Svájcban is utját állotta. A Wormsban megkezdett s Regensburgban folytatott vallásügyi tárgyalásokon is jelentékeny szerepet vitt. Vallásos és vitairatainak gyüjteményét kiadta ő maga Augsburgban: Operum Jo. Eckii contra Ludderum Pars. I-V. 1530-35. c. alatt. V. ö. Wiedemann, Dr. E., Regensbg. 1865 és Albert értekezése a Zeitschr. für histor. Theologie. 1873. évf.
4. E. Lénárt, bajor államférfi, szül. Kehlheimban 1475 körül, megh. 1550 márc. 17. Miután Ingolstadtban és Sienában jogot hallgatott, előbb tanító, később IV. Vilmos bajor herceg kancellárja lett. A reformáció korában, 30 éven át, mint legbefolyásosabb tanácsos, ő intézte Bajorország politikáját. Mint ügyes, de cselszövő és megvesztegethető államférfiu, a hercegi hatalom megerősítésén fáradozott. Célja volt a bajor ház hatalmi állását kifelé felvirágoztatni, belül pedig a protestáns mozgalmat elnyomni. Évek hosszu során át sürgette ama tervet, hogy hercege a római királyi méltóságot elnyerhesse, de fáradsága sikertelen volt. V. ö. Vögt L. W., Die bayerische Politik im Bauernkrieg und der Kanzler Dr. L. v. Eck. (Nördlg 1883); Lenz, Briefwechsel Philipps d. Grossmüthigen mit Bucer III: kötetben (Berlin 1891).
