Eckstein,
Eckstein, 1. Ernő, német iró, szül. Giessenben 1846 febr. 6., filologiai és filozofiai tanulmányainak befejezte után számos és ismételt utazásokat tett egész Európában, mire előbb Lipcsében, 1885. Berlinben telepedett meg. Rendkivül sokat irt humoros eposzokat történeti regényeket, irodalmi és eszthetikai tanulmányokat stb. Sokoldalu és szeretetreméltó, de nem mély tehetség; a nyelv és verselés mestere; de sokkal többet és többfélét ir, semhogy gazdag képzelete és tagadhatatlan hivatottsága dacára maradandó becsü műveket teremthessen: Főművei: Schach der Königin (humoros eposz, 1870); Die Gespenster con Varzin (Groteszk rajz, 1870); Der Stumme v. Sevilla (vig opera 1871); Venus Urana (szatirikus eposz 1872); Novellák (1877); Leichte Waare (irodalmi cikkek 1875).
2. E. Frigyes Ágost, német filologus és tanférfiu, szül. halléban 1810 máj. 6., megh. 1885 nov. 15. Lipcsében, hol 1863 óta a Thomas gimnázium igazgatója és egyetemi rendk. tanár volt. Előbb Hallében volt gimnáziumi tanár s a politikai és egyházi életben is részt vett. 1849-51. és 1858-60 a porosz második kamarának tagja és jegyzője, 1871 óta a szászországi zsinat tagja volt. A német filologusok és tanférfiak évi gyüléseinek egyik megalapítója és feje. Sok latin irót adott ki és magyarázott, igy Phaedrust, Cornelius Nepost, Tacitust, Horatiust stb. Egyéb művei (számos értékes kisebb dolgozat mellett): Nomenclatur philologorum (1871) és Lateinischer Unterricht (1882). Alapos filologus és kiváló tanférfiu, ki főleg a klasszkus nyelvek középiskolai uralma mellett küzdött.
3. E. Utz (Ulrik), a reformáció szellemében működő német pamfletista, 1528-58. több helyütt lelkészkedett; terjedelmes, de hatásos polemikus párbeszédeket irt rimekben; igy 1525. megjelent Conciliumában már előre parodizálta a badeni hitvitát (1526 máj.). Ez, meg egy másik párbeszédes műve Scheible Kloster-jében jelent meg (Stuttgart 1847, 8 köt.).
