Ecsetpázsit
Ecsetpázsit (növ. Alopecurus L., a. m. rókafark), réti, 1-többnyári pázsitfű (l. az ábrát). Virágzata hengerded kalász alakjára szorul össze. Pelyvája csónakalaku, gerinces, a tövön a másikkal összenő, szálkátlan, toklásza tömlőnemü, gerinces, a hátán szálkás. 20-40 faja az óvilág mérsékelt vidékein terem (hazánkban 5). Amerikában meg Ausztráliába hihetőleg behurcolták. A réti E. (A. pratensis L.) 1/2 -1 1/2 m. pázsit, virágzata 5-6 cm. hosszu; a legértékesebb réti szálfüvek egyike, korán fejlődik és nagyon tápláló, bár nem nagy mennyiségü szénát szolgáltat. Kissé nedvesebb, mélyebb talaju réteken s legelőkön nő s különösen alkalmas öntözhető rétek begyepesítésére, ellenben száraz réteken nem diszlik, sem a szántóföldre nem való. Magvának a kereskedésben csak 4% haszonértéke van, a hegyesfüzérü A. agrestis L. fajéval hamisítják. Ez azonban nálunk ritka, inkább a tengerpart mellékén terem. Az A. geniculatus L., meg az A. fuluvs Sm. vizek partján, iszapos és nedves helyen terem (rucaperje), szára a földön hever, virágzata kurta. Nem oly jó takarmány, mint az előbbi, de nedves v. elárasztott földeken vetni célszerü.
Ecsetpázsit, fent (a) a füzérkék külön.
