Edelsheim-Gyulai
Edelsheim-Gyulai Lipót báró, az előbbinek öcscse, hires cs. és k. lovassági tábornok, szül. 1826 máj. 10. Karlsruheben, megh. Budapesten 1893 márc. 27. Alig tizenhat éves korában a csász. seregbe lépett résztvett annak magyarországi hadjáratában, és mint főhadnagy, Windischgrätz alatt, ott küzdött Bábolnánál, Mórnál és Szolnoknál. A béke idején lassankint a 10. huszárezred ezredesévé emelkedett. Ennek élén nagyon kitünt az olasz háboruban, különösen Magentánál, hol kétségessé tette a franciák diadalát, és Solferinonál. A huszárság nagy katonai erényei elragadták a daliás termetü, bátor férfiut, és midőn a háboru után mint tábornok a lovasság felügyelőjévé neveztetett ki, e fegyvernem részére körülbelül azt a szabályzatot állította fel és vitte keresztül, mely a leginkább a speciális magyar lovasságnak felel meg. E rendszert oly kitünőnek találták, hogy azt, mint egy angol folyóirat irja, Európa összes nagy hadseregei magukévá tették. Résztvett az 1866-ki nagy háboruban Königgrätznél, a haditanácsban fel is szólalt a csata terve ellen, bár siker nélkül, de magában a csatában derekasan megállotta helyét. Még 1866. altábornagynak, 1867. pedig a 4. huszárezred tulajdonosának neveztetett ki, de 1869. egy időre visszavonult a tényleges szolgálattól. Még ugyanazon évben a lovasság főfelügyelője lett, 1874. pedig Magyarország főhadparancsnoka. Azóta E., ki mát 1860. rokona. Gyulai táborszernagy által fiává fogadva, felvette a Guylai nevet is, nemcsak állásánál fogva, hanem mint magyar nagybirtokos is, élénk részt vett a közéletben. Egyideig, különösen a sajtó előtt, mely nem szünt meg eljárását és nyilatkozatait birálni, éppen nem volt népszerü és 1881. még az esküdtszékhez is fordult, mely azonban a vádlottat felmentette. Idővel azonban, midőn fia, kit egészen magyar szellemben neveltetett, felnőtt, egyre otthonosabbá vált hazánkban. E. különösen 1886-ban tünt ki Jansky tábornok hires esete alkalmával. E. ennek eljárását rosszalta, mit Tisza miniszterelnök a képviselőházban megemlített. E.-nak ezután julius havában bekövetkező nyugdijaztatását e nyilatkozatának tulajdonították, mi népszerüségét rendkivül emelte. Azóta mint a fővárosi társasélet egyik legszembetünőbb alakja szerepelt. A hatalmas termetü férfiu 1891 óta betegeskedett. Halála az egész országban nagy részvétet keltett. Nejétől, Kronau Friderikától egy fia született, a magyar- s horvátországi Gyulai birtokok örököse.
