Édes,
Édes, 1. Albert, ref. lelkész, esperes és egyházi iró, szül. Csoóron (Fejér vmegyében) 1805., meghalt Tisza-Derzsen 1887 jul. 29. Elemi iskoláit Balatonfő-Kajáron és más balatonmelléki falvakban végezte, ide hivatván atyja, az irodalmi munkásságáról ismert É. Gergely (l. o.) lelkészül. Tanult Pápán, Sárospatakon. Közben nevelő volt Cecén, a Madarász-családnál; 1829. Miskolcon lett tanár, 1835. megválasztották Tisza-Keszibe, 1843. Tisza-Tarjánba lelkészül, 1858. az alsó-borsodi egyh.-megye esperesévé. 1864. mind lelkészi, mind esperesi hivataláról lemondott. Az 1865-1868-iki országgyülésen a mező-csáthi kerületet képviselte, ezentul birtokán visszavonultan élt. Első költői műve 1826 jelent meg a kassai Minervában; későbbi nevezetesebb művei. Egyházi beszédek (3 köt., S.-Patak 1856-79); Gyászbeszéd Apostol Pál superint. felett (Miskolc 1860); Horác levele a pisokhoz (Budapest 1876). V. ö. Uj M. Athenás II. füz. 110 l.
2. É. Gergely, költő és fordító, szül. Madaron (Komáromvmegye) 1763 jan. 24., megh. Tisza-Tarjánban 1847 okt. 20. Tanulmányait a sárospataki, debreceni és ismét a pataki kollégiumokban végezte. Itt kezdte verselgetését a leoninisták és mesterkedők modorában, s rendkivül nagy könnyüséggel osztotta rögtönzéseit, melyek külső mekanizmus tekintetében hibátlanok, de többnyire lelketlenek. Verseivel felkereste Ráday Gedeon grófot, ki jó tanácsokkal és könyvekkel látta el és az antik formák megrimeléséről leszoktatta, s megismerkedett Kazinczival is, kivel mindvégig jó viszonyban és levelezésben állt. Miután 1791-től kezdve Hetényben egy és M.-Szántón két évig rektoroskodott, s négy évig Nagy-Kinizsen lelkészkedett, 1797-től kezdve a Dunántul több apró helységében mint ref. lelkész élte le életét, u. m.: Veszprémben (1797), Nagy-Vázsonyban (1798), Csóron (1801), Litéren (1807), Balaton-Henyén Pápán, Kupon és Derecskén (1833), mig elaggva, 1846. megvált hivatalától és Albert fiához vonult. Kis János jellemzése szerint jó szivü, jó kedvü, de saját előmenetelével nem sokat gondoló s azért mindenben nagyon csekély szerencséjü ember volt, s szenvedélyesebb verselő alig lehet valaki, mint ő volt. Csekély jövedelmü állásaiban, ismételt csapások közben is (1824. leégett, később kirabolták) csüggedetlenül s halomra irta verseit, melyek közül a nagyobb rész kéziratban maradt. Megjelentek: Természet könyve (Kassa 1793); É. G. enyelgései, avagy időt töltő tréfás versei (Pozsony 1793; második jav. és bőv. kiadás, Vác 1803. Ebben vannak hires egyhanu és hangutánzó versei és rimes disztichonai); Rádai Gedeon urnak hamvaihoz (1793); É. G. Iramatai és danái (Vác 1803); Keservei és nyájaskodásai (u. o. 1803). Jelentékenyebbek fordításai Anakreonból és kivált Horatiusból: A Theosi Anacreon versei kétféle fordításban, egyenesen görögből fordítva (Vác 1803) és Quinti Hor. Flacci opera (Pest 1819, két köt., kétnyelvü kiadás). Kéziratban nagy halmaz eredeti versen kivül Ovidius és Theokritos fordításai maradtak. V. ö. Abafi Lajos: É. G élete és É. G. művei; Figyelő, Takáts Sándor: Kath. Szemle 1890, Kis János Emlékezései II. 105.
