Eger
Eger (l. a mellékelt térképet), rend. tan. város Heves vármegyében, a vármegye székhelye, az Eger folyónak mindkét partján. A város a folyó csinos völgyében, 170 m. magaságban fekszik; számos tornyával s zöldelő hegyeivel csinos látványt nyujt, ámde szabálytalan s rendezetlen utcái kevésbé szépeknek tünnek fel, mihez még hozzájárul, hogy terjedelmes külvárosai (F.-Német, Hatvan és Maklári külváros) inkább falusias jellegüek. Legszebb része az a nagy tér, melyen az érseki székesegyház áll; ez a nagy, keresztalaku, 3 hajós épület, mely hazánk legnagyobb templomai közé tartozik, 1831-37. Pyrker László érsek költségén (800 000 frt) Hild József tervei szerint görög stilusban épült; hossza 100, szélessége 54 m.; főbejáratához 18 m. széles lépcső vezet, melyet Péter, Pál továbbá Szt. István és Szt. László szobrai diszítenek; 12 korinthi oszlop tartja a 40 m. magas kupolát, mely mellett két 56 m. magas tornya van; a templom szoborművei Marco Casagrande-tól, oltárképe Dannhauser-től valók.
){kind=small}
Eger
Eger város címere.
Eger a XVI. században.
A székesegyháztól É-ra az érseki palota, K. felé a liceum díszes épülete áll, melyet 1765-85. Esterházy Károly gróf püspök épített; az épület közepét a Hell Miksa tervei szerint berendezett, 53 m. magas csillagvizsgáló (1786), többi részét az érseki jogliceum, a nagy könyvtár s az intézet egyéb gyüjteményei foglalják el. A székesegyháztól D. felé a nagy érseki kert terül el. A város egyéb nevezetes épületei még a ciszterciek temploma és kolostora, a szerviták, irgalmasok és ferenciek kolostora, a megye- és városház. Az irgalmasok egyházával szemben áll a török időből megmaradt 35 m. magas, 14 szögletü minaret, melyet Pyrker 1829. renováltatott. A város ÉK-i szélén, a hegység végső nyulványain az E.-i vár maradványai állanak, melyeknek még épségben levő részei honvédszárnyául szolgálnak, mig legmagasabb része kálváriává van átalakítva; a vár bástyájában E. hős védőjének, Dobó Istvánnak sirja van, melyet Pyrker 1833. Dobó-Ruszkáról szállíttatott ide. A Maklári külvárosban, az Eger partján 31°C. hőmérsékletü tiszta meleg forrás fakad, mely két fürdőt (érseki és Simkovics-féle) lát el vizzel; e fürdőket főleg bőrbetegségeknél használják sikerrel.
E. hazánk jelentékenyebb városai közé tartozik, melyben a politikai és az egyházi élet számos nevezetes tényezője székel. Itt székel Heves vármegye törvényhatósága, az egri járás szolgabirói hivatal, a királyi törvényszék és járásbiróság, pénzügyigazgatóság, kir. adófelügyelőség, kir. tanfelügyelőség; van továbbá itt államépítészeti hivatal, pénzügyőrbiztosi állomás, adóhivatal, ügyvédi kamara, kir. közjegyző, állami állatorvos, szőllőszeti és borászati állami közeg, csendőrszakasz-parancsnokság, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság s a 60. hadkiegészítő kerület széke. Egyházi tekintetben E.-nek mint az egri érsek székével s az egri egyháztartomány és egyházmegye székhelyével van nagy jelentősége; itt székel a főkáptalan és főszentszék, prépostság, s 7 szerzetház (12 templom, 4 kápolna, 7 kolostor). Tanintézetei: a róm. kat. érseki jogliceum (1741), érseki hittani intézet (1700), az állami reáliskola, cistercia-főgimnázium (1692), róm. kat. papnevelő intézet róm. kat. tanító és tanítónőképzőintézet, s az angol kisasszonyok vezetése alatt álló nőnevelőintézet és nőképezde, állandó szőllőszeti és kertészeti tanfolyam, alsóbbfoku ipariskola, keresk. iskola, két nőegyleti árvaház, stb. A szellemi élet élénkségét emeli számos egyesület és társulat, 2 könyvnyomda s a következő lapok: Eger (szerk. Szabó Ignác, XXXI. évf.), Egri Népujság (szerk. Luga László, XXIV. évf.), Eger és vidéke (szerk. Klazsánszky László és Schwarc Sándor, XII. évf.), Irodalmi Szemle (szerk. Luga László, XVIII. évf.), Egri Egyházmegyei Közlöny (szerk. Böhm János, XXV. évf.), és Népiskolai Tanügy (szerk. Katinszky Gyula, XXIII. évf.).
E. lakóinak száma 1850. 16 858 volt, 1870-ben 19 150, 1891-ben 22 427- ezek legnagyobbrészt (21 911) magyarok, német csak 272, tót 130 van; hitfelekezet szerint van 19 381 róm. kat., 166 ág. evang., 406 helv. és 2396 izraelita. A lakott házak száma 3102. Lakói földmiveléssel s főleg bortermeléssel foglalkoznak; az egri vörösbor a legjobbak közé tartozik. Ipara s kereskedelme nem jelentékeny; E. a magyar államvasutak egyik kis szárnyvonalának végpontját képezi; van posta- és táviróhivatala s postatakarékpénztára. A városban 3 pénzintézet van s az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. E. határa 6052 ha.
Története. E. a legrégibb városok egyike; Szt. István püspökséget alapított is s Catapranust nevezte ki első püspökké. Mivel ezen püspökség igen nagy javadalmakkal birt, IV. Béla király adománylevelében kikötötte, hogy a király negyedik fiát az egri püspök tartozik felnevelni, mely föltétel V: István által akként módosíttatott, hogy ha a királynak nincs 4 fia, a püspök a koronaörököst tartozik jövedelmeiben részeltetni. Itt telepíttettek le először Cletus prépost, II. András király kancellára által a ferencrendi szerzetesek s innen széledtek el az országban. A tatárok E.-t teljesen elpusztították, de IV. Béla alatt ujból felépült s falakkal vétetett körül. 1442. a husziták feldulták s lakosai közt iszonyu öldöklést vittek véghez. A parasztlázadás alkalmával 1514. Dózsa egyik vezére, Barnabás, porrá égette. A mohácsi csata után majd Zápolya János, majd I. Ferdinánd vetett ki a városra sulyos adót. Nevezetes a városnak 1552. szept. 11-től okt. 18-ig Ali budai pasa s Achmed temesvári vezér által történt ostromoltatása s hősi megvédése Dobó István s az egri nők által. 1596. okt. 13. III. Mohammed 200 ezer főnyi sereggel elfoglalta E. várát, miután a Nyári Pál alatt állott 1000 magyar s 1500 vallon katona közül az utóbbiak a vár feladását ellenző kapitányt s hadnagyokat megkötözve kiszolgáltatták a törököknek. Ezután csaknem egy századig török uralom alatt volt, mely időben számos lakos áttért a mohammedán vallásra.
1687. dec. 12-én visszavétetett a törököktől, de ezek közül mintegy 600 visszatért a városba, megkeresztelkedett, s ezek lettek az elpusztított város első lakói. I. Lipót király E.-t a királyi városok sorába emelte, de ezen kiváltsága 2 év mulva, Fenesy György püspök s a káptalan kérelmére, ismét visszavonatott. 1704. márc. 30. Forgách Simon közbenjárása folytán megadta magát II. Rákóczy Ferencnek, aki 1708., a trencséni vereség után ide menekült. 1710. nov. 29. I. József király kezeibe került; ugyanez időben nagy dögvész pusztított a városban. 1804. az egri püspökség 3 részre osztatván, az egri érsekség s a kassai és szatmári püspökségek keletkeztek belőle. 1809. a franciák betörése alkalmával azok eltávozásáig itt tartózkodott I. Ferenc neje a trónörökössel s több császári herceggel, sőt a magyar korona is ide hozatott. - Politikai tekintetben a városnak a folyón tul fekvő része régente Borsod-, az innenső pedig Hevesvmegyéhez tartozott, mignem az 1807-iki országgyülésen az egész város az utóbbi megyéhez csatoltatott.
