Éger,
Éger, 1. az Elbe baloldali mellékfolyója Csehországban, a Fichtel hegységben, Bajorországban a Scheeberg közelében 709 m. magasban ered és Hohenberg mellett csakhamar Csehország területére lép, elfolyik E. városánál, Komotaunál DK-nek fordul, Saarnál pedig K-i és kevéssel odább É-i irányba fordul; Theresienstadtnál, Leitmeritzcel szemben, a Schreckenstein romjai alatt, Csehország egyik legtermékenyebb részében az Elbébe torkollik. Hossza 380 km. Gyors folyása miatt a hajózásra alig alkalmas; ehelyett halakban igen gazdag. - 2. Kerületi kapitányság 455 km2 területtel, (1890) 56 790 lak. - 3. E. (csehül Cheb) város és az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye, az E. jobb partján emelkedő 448 m. magas emelkedésen, több vasuti vonal találkozásnál, (1890) 18 658 lak., sör-, bőr- és gépgyártással, gyapju és pamutszövéssel, gőz- és fürészmalommal; többféle iskolával, a többi közt ipar- és kereskedelmi iskolával, egy szegényházzal. A középkori külsejü városnak legjelentékenyebb épületei: a Szt. Miklósról elnevezett nagy és pompás templom, amelyet a XIII. században alapítottak és 1892. gyökeresen restauráltak, Lukas festményeivel és szép uj szószékkel. A piacon álló városházán gyilkolták meg 1634 febr. 25. Wallensteint, a régi, most félig romban heverő császári palotában pedig (amelyből a fekete vagy pogánytorony és a csinos kettős kápolna még fenmaradt), Illo, Trcka, Kinsky és Neumann császári generálisokat. A városházán azon termekben, amelyekben egykor Wallenstein lakott, 1872. elhelyezték a város muzeumát; benne számos Wallesteinre emlékeztető régiség és kép van. E. a hohenstaufok korában keletkezett és azok bukása után birodalmi várossá lett, 1266. elfoglalta II. Ottokár. habsburgi Rudolf a birodalomhoz csatolta vissza. 1315-től kezdve állandóan Csehországhoz tartozott. 1631. a svédek, 1742 és 1745. pedig a franciák foglalták el. E. környékét Egerland-nak hivják; lakói sok tekintetben megőrizték a régi szokásokat és öltözetük is eredeti. V. ö. Drivok, Altere Gesch. der deutschen Reichstadt E. (1875). Kürschner, E. und Böhmen (1870). Gradt, Gesch. d. Egerlandes (Prága I. 1893).
