Egyed
Egyed Antal, műfordító és költő, szül. Székes-Fejérvárott 1779. jun. 13., megh. Duna-Földváron 1862 aug. 27. A középiskolát szülőhelyén végezte, hol tanára, Virág Benedek serkentőleg hatott költői hajlamára. 1799-ben Pécsre ment a bölcseleti tanfolyam hallgatására, s itt buzgó tagja volt az ifjusági magyar iskolának. 1801. a pécsi szemináriumba lépett s két év mulva pappá szentelték. 1803-1807. közt dunaföldvári, lükösdi, báttaszéki és závodi káplán volt, 1807. szentszéki jegyző lett, de a központból elkivánkozván, már 1808. kocsolai lelkész lett, 1803. bonyhádi, majd paksi, és 1829. duna-földvári plébános, és ez állásában maradt haláláig; 1832. apát lett, az akadémia pedig 1833. levelező tagjává választotta. Az irodalomban néhány alkalmi költeménye után 1823. Ovidius fordításaival tünt fel, egyelőre csak egy könyvet bocsátva ki P. Ovidius Naso hitverseinek negyedik könyve (Pest, második jav. kiad. Pécs 1845), majd nagyobb gyüjteményeket tett közzé: P. Ovidius Naso keservei, öt könyv, Székesfejérvár 1826 (második jav. kiad. Pest 1847) és Ovidius pontusi elegiái (Pest 1839). Később Tibullust fordította Albius Tibullus elegiái négy könyvben (Buda 1845), s 1852. Pesten kibocsátotta az Ovidius-féle Átváltozások fordításának három füzetét. Fordított szent éneket is: Egyházi hymnusok a római breviáriumból (Pest 1835). Eredeti költeményei szintén részint a római elegikusok modorában vannak irva, részint vallásos énekek, u. m. Elegiák levelekben (Pest 1831); E. A. elegiai három könyvben (pest 1848); Kis énekes könyv hiveim számára (pest 1834, 6. kiadása, Pest 1856).
