Egyenlítés
Egyenlítés (aequatio) az asztronomiában minden javítás jellegü mennyiség, melynek tekintetben vételével valamely a számításra különösen alkalmas és egyszerü, de különben csak közelítőleg helyes törvényszerüség szigoru számértékekhez vezet. E. ez értelemben véve tehát annyi, mint kiegyenlítés. A bolygók helymeghatározása p. fölötte egyszerü volna, ha azon első közelítésben helyes feltevésből indulunk ki, hogy pályájuk kör, melyet a bolygó állandó sebességgel befut. Akkor ugyanis a bolygó adott idő alatt pályájának egy ivét futná be, mely az egész kerület annyiad része, a hányadrésze az adott idő az egész keringésnek. Ezen egyszerü számítás eredménye természetesen szintén csak közelítő, mert a számítás alapja ez. De kiigazíthatjuk az eredményt, ha az ily módon talált pályaívhez hosszátesszük a pálya egyenlítését, ez esetben oly kifejezést, mely a pálya excentrumosságának befolyását adja a bolygó pillanatnyi helyére. A pályaegyenlítés közelítő értéke például a következő alaku: (2e-1/4e3) sin m + 5/4e2 sin 2m + 1/1 3/2 e-3 sin 3m, hol e a bolygó pálya excentrumosságát, m pedig a bolygó azon helyét (hosszuságát) jelenti, melyet körpályában egyenletesen mozogva elfoglalna. Mivel a bolygók számára e mindig kering, természetes, hogy a pálya egyenlítése is az. A leggyakrabban előforduló egyenlítések: az évi-, az idő-, a pálya E. Az évi E. a Hold mozgásában érezhető; oka az, hogy a Föld körüli utjában a Naphoz képest egy év lefolyása alatt különböző távolságokba kerül. Az idő E. a valódi és közép napidő különbsége; a pálya E. végre a bolygó elliptikus és körös pályahelyének különbsége.
