Egyenranguság
Egyenranguság v. egyenszülöttség (Ebenbürtigkeit) a születés szerinti rendegyenlőség, jelsül a különböző rendeknek olyatén kölcsönös viszonya egymáshoz, hogy az azokhoz tartozók egymás között teljes hatályu és teljes érvényü házasságot köthetnek. Az intézmény, mely a nemességnél a rangszerü házasságnak, a házasfelek rangegyenlőségének és a nemesi jogoknak a gyermekekre árháramlásának feltétele volt; tisztán germán eredetü, s a germán jogoknak nem irigylendő sajátszerüségét képezi. Az angol és a francia jogok szerint a különböző osztályok egyenranguak. De Németországban is az E. most már csak az uralkodó családoknál és a főnemességnél bir jelentőséggel. A főnemesség ugyanis (mely alatt az egykoron u. n. reichsunmittelbarer; reichsständischer landesherrlicher Adel értendő) az uralkodó családokkal egyenrangu, mely jogát a főnemességnek az 1815 junius 8-iki Bundesakta, az 1825 aug. 19-iki Bundesgesetz és az 1818 nov. 7-iki aacheni konferencia biztosították. A nem egyenrangu házasság balházasság (Missheirat), amelynek hatása, hogy ha a házasfelek nem egyenranguak, a gyermekek az atya magasabb születésének és rangjának élvezetében nem részesülnek s ugy az özvegy, mint a gyermekek a férj, ill. atya hagyatéka iránt csak azokkal az igényekkel birnak, melyek az E. feltételétől függetlenek. Az özvegynek jelesül rangszerü özvegyi tartása nincs igénye, a gyermekek pedig az ősi, hitbizományi, s hübérjavakban nem örökölnek. A balházasságot, melynél ezek a következmények a házasság megkötésénél szerződésszerüleg kikötvék, balkézre kötött, morganatikus házasságnak nevezik. A régi germán jogok szerint az egyenszülöttség házassági akadályt képezett oly értelemben, hogy valóságos házasságot csak egyenlő társadalmi osztályuak köthettek. ha szabad férfi másnak szolgálójává lett. (Erre vonatkozik a régi német jogi közmondás: Trittst du mein Huhn, so wirst du mein Hahn). Ha szabad születésü leány szolgához mentnőül, szabadságát elvesztette, s a csak ugy őrizhette meg, ha férjét önkezüleg megölte. A gyermekek mindig nem szabadok voltak. Nemes és nem nemes között az egybekelés meg volt engedve, de csak balházasság formájában. A nő nem volt «echte Ehefrau», hanem csak «chepisa» «frindila» (Kebsweib, Friedel), a gyermekek nem voltak nemesek; az erre vonatkozó jogi elv az lévén, hogy: « Das Kind folgt der ärgeren Hand». Mennyivel magasabb ezzel szemben a magyar jognak felfogása, amelyben a balkézre kötött házasság ismeretlen fogalom, s a melynek már ősrégi elve szerint, a nem nemes nő ha nemeshez megy férjhez, férje polgári állásának jogaiban részesül s azokat özvegy korában is megtartja. A nemes születésü nő pedig nemesi jogait nem veszíti el azáltal, hogy nem nemeshez férjhez ment. A gyermekek örökösödésére pedig a szülők társadalmi osztályának különbsége befolyással nem volt.
