Egyesulyos elrendezésü ábrázolás
Egyesulyos elrendezésü ábrázolás az, melyek az alakok és a csoportok természetesnek látszólag, de mégis mesterségesen olyaténképen vannak elhelyezve, hogy a kép sikjának közepén vont merőleges vonaltól jobbra és balra eső tért körülbelül egyenlő számu, de más és más helyzetü és mozdulatu alakok és csoportok foglalják el. Ekként a kép két egyenlő terjedelmü fele csakis a tömeg mennyisége tekintetében egyezik, egyébként a kép két egyenlő terjedelmü fele csakis a tömeg mennyisége tekintetében egyezik, egyébként pedig merőben különbözik. A sik fölszinen való ábrázolásban az egyensulyos elrendezés a szimmetrikus elrendezéshez képest jelentékeny haladást mutat a természethüség felé. A szimmetrikus elrendezés szerint a kép területét két egyenlő részre osztó merőleges vonaltól vagy a főalaktól, jobbra és balra is ugyanannyi és ugyanoly tartásu és mozdulatu alak foglal helyet. Szóval ez az elrendezés mesterkélt, még látszatával sem bir a természetességnek. Az egyensulyos elrendezés ellenben, noha igen gyakran elég szigoruan ragaszkodik a sik geometriai beosztásának alapgondolatához, mindazáltal az alakoknak jobb és balfelől egymástól eltérő, változatos mozdulatával és a csoportok összeállításával az elrendezésnek megadja a természetesség látszatát. Geometriai alappal biró ilyetén egyensulyos elrendezésük van p. Lionardo da Vinci Utolsó vacsorájának, melyen Krisztus alakja, továbbá jobbra és balra az apostolok hármasával, két-két, tehát összesen öt egymásmelletti háromszögben vannak elrendezve. Geometriai egyensulyos elrendezésü Ráfáel Disputatiója és számos Madonnája.
