Egyházi adók.
Egyházi adók. Az adóztatás joga ugy a pápát, mint a püspököket megilleti; pápai adónemek, melyek azonban a mai időben a legtöbb országban végkép elenyésztek: a) a Péter fillér napjainkban szabad adakozás; b) a papi hagyatékoktól «jus spolii» cimen fizetett illetmények; c) az egyes zárdák, testületek, községek által fizetett illetmények; d) az u. n. annata bonificia a pápai adományozástól függő javadalmak adományozása után fizetett illetmények, melyek az első évi jövedelem felerészéből állottak; e) az u. n. servitia communia a. m. az egyházi prelatusok által kineveztetésök, illetve megerősítésök után fizetendő illetmények; f) servitia minuta, ugyanazon a cimen fizetendők, s az előbbeni illetménynek bizonyos (rendesen 3 1/2%-át teszik; g) a quindenniák bekebelezett javadalmak után minden 15. évben, azon a cimen fizetett adó, mert ezek adományozás alá nem kerülnek. Hazánk püspökeit a pápa I. Ferdinand király kérelmére ezeknek az illetményeknek fizetése alól felmentette; h) az érseki palást utáni dijak (rendesen az évi jövedelemnek 5%-a); i) különféle felmentések alkalmával fizetendő járandóságok, melyek 3. osztály szerint szabvák meg, u. m. in forma pro nobilibus; in forma communi és in forma pauperum. - A püspököt illető s lex dioecesana név alatt ismeretes adónemek: 1. a Cathedraticum v. Synodaticum a püspöki szék iránti tisztelet jeléül az összes papságtól, a szerzeteseket kivéve, fizetett, hazánkban nem divatos adó; 2. a procuratio a megyei látogatás alkalmával a püspököt megillető tisztességes eltartás, vagy annak megváltása készpénzben; 3. Seminaristicum v. alumnaticum (l. o.); 4. az u. n. jus sigilli, különböző püspök-irodai dijilletmények; subsidium charitativum a megyei papságtól követelhető pénzsegély.
