Egyházi javak,
Egyházi javak, tágabb értelemben mindazok a dolgok és javak, melyek az isteni szolgálatra és egyházi célokra: a) közvetetlenül, v. b) közvetve szolgálnak. Az a) alattiak a szentelt dolgok, templomok, oltárok, kelyhek stb. s ezek forgalmon kivüli dolgok (res extra commercium); a b) alattiak a szorosabb értelemben vett egyházjavak (patrimonium, peculium ecclesiae). Azoknak tulajdonjoga iránt a nézetek eltérők. Némelyek a tulajdonjogot elkülönítik a haszonélvezeti és használati jogtól, s a tulajdonjogot az összes kat. egyháznak tartják fenn, mig a külön egyházakat csak a haszonvétel s használat illeti meg. Jogilag ezt a kat. egyház célegységével indokolják, mig mások szerint a külön egyház a tulajdonos mindaddig, amig tényleg fennáll s csak megszüntével kerül a vagyon az egyház szabad intézkedése alá, de az egyházé marad, mert a közegyházi cél, melynek javára a javak rendelvék, a külön egyház megszüntével meg nem szünt. Mindezt természetesen csak a közönséges egyházjog szerint áll. Még más szempont alá is esnek hazánkban a kat. egyház által királyaink bőkezüségéből birt javak, melyeknek jogi természetére hazai törvényeink is irányadók. Hazánkban a magyar korona elidegeníthetlen sajátját képező legfőbb kir. kegyuri jog alapján a király uj érsekségeket, püspökségeket állíthat fel, a fennállók megyéit feloszthatja, azokat a már fennállók jövedelmeinek egy részével javadalmazhatja; igy Mária Terézia nyolc uj, részint latin, részint görög szertartásu püspökséget állított fel; Ferenc király az egri püspökségből az egri érsekséget, a kassai és szatmári püspökségeket alakította; az eltörölt vagy elpusztult E.-kat más ájtatos, jótékony vagy oktatási célokra fordíthatja; gondoskodik arról, hogy mindennemü alapítványok az alapítók célzatához képest kezeltessenek; azoknak az egyházi személyeknek jövedelmeit, kik a reájuk bizott egyházakat s javadalmakat pusztulni engedik, zár alá vétetheti; a királyi kineveztetéstől függő s megürült egyházi javadalmaknak jövedelmeit uj betöltésökig huzza. A főpapok, monostorok és egyházak hazai törvényeink szerint, jelesül az 1498: LV. és LXV.; 1647: XVII. és 1715: XVI. t.-c. szerint - az u. n. holt kézi törvény (lex amortisationis) - birtokot nem szerezhetnek, ha csak a Felség egyes esetekben felmentést nem ad. Az 1855. évi ausztriai konkordátum hatálya alatt a hazai törvényeknek érvénye tényleg felfüggesztve volt ugyan, jelenleg azonban, minthogy a hazai törvényhozás a konkordátumot meg nem erősítette s igy az a magyar alkotmány értelmében érvénynyel nem bir, 1865 óta a magyar törvények rendelkezései irányadók. Hazánkban ezeknél fogva a kat. E. kérdése nemcsak egyházjogi, hanem közjogi kérdés. A protestáns és - Erdélyben - az unitarius egyházaknak E.-i azoknak valóságos és a törvény által elismert tulajdonát képezik. 1791: XXVI. 10. § Erd. 1792: LIV. és LV.
