Egyháztanács.
Egyháztanács. Ennek első gyökérszálait az ős ker. egyházban feltalálhatjuk, amennyiben már az apostolok cselekedeteiről irottkönyvből kitünik, hogy a jeruzsálemi és más ker. egyházak kormányzása és az azokra való felügyelet a gyülekezetek öregebb tagjainak a görögül ugynevezett presbitereknek a tiszte volt, akik között ekkor még a protestánsok nézete szerint voltak tanító és nem-tanító presbiterek, vagyis papok és világiak. A reformáció az ős ker. alapra akarván visszatérni, az ős egyház ez intézményét felelevenítette kivált a Kálvint követő egyház; Genfben és sok más kálvinista egyházban mindjárt a XVI. sz. elején konzisztorium, másutt presbitérium név alatt alakítottak E.-kat, melyeknek tiszte volt a gyülekezet tagjainak vallás-erkölcsi életére való felügyelés, nevezetesen hogy szorgalmasan járnak-e az istentiszteletre, élnek-e rendesen urvacsorával, nem leledzenek-e valamely cégéres bünben, sőt hogy anyagi viszonyaikhoz képest nem költenek-e bőven, nem fényüzők-e és azokat, kik egy vagy más tekintetben kifogás alá estek, az E. maga elé idézte, s büntette dorgálással, az urvacsorától eltiltással, pénzbirsággal, testi fenyítékkel, az egyházból való kirekesztéssel. Az E. másik tiszte volt az egyház anyagi ügyeinek kezelése, az egyházi adónak kivetése, beszedése, a lelkészi és tanítói javadalmak beszedése, az illetők részére kiszolgáltatása, az egyházi épületek jókarban tartása, tatarozása. Hazánkban az E. szervezésére nézve az ujabb időkig sokféle szokás uralkodott; néhol a gyülekezet tagjai választották az E. világi tagjait és pedig holtig, másutt az E. maga egészítette ki magát, vagy némely jobbágy-községben a kidült tag helyébe a lelkész hítt be uj tagot; néhol a tiszta protest. községben a község előljárósága képezte az E.-ot is; a közbirtokossági helyeken a familia tanácsa egyszersmind E.-i jogokat is gyakorolt. Az első egyöntetü intézkedést a vallásügyi 1859-iki pátens célozta, ennek intézkedéseit a protestánsok nem fogadták el, de annak visszavétele után maguk hoztak minden kerületre kiterjedőleg határozatokat, elrendelvén a többek között, hogy ezentul az E. tagjait mindenütt a gyülekezet válaszsza. Még szabatosabban intézkedett a debreceni zsinat (1881), mely szerint: az E. tagjai hivatalból a rendes v. helyettes lelkész, gondnok, az iskola rendes tanítója; ha több van, azok egyik képviselője, továbbá az egyházközség választóképes tagjai által választott egyének, kiknek száma a gyülekezet tagjainak számához képest 4-60. Ahol a lelkek száma a 200-at nem haladja meg, négy preszbiter választandó, ezer lélek után 12, 2-3000 után 24, ezen felül minden 1000 lélek után 2-2 preszbiter választatik 12 évre, 3 évenkint 1/4 rész uj választás alá esik; a megválasztottak esküt tesznek. Hivatalos teendője az E.-nak az egyházra, iskolára, vallás-erkölcsi életre való felügyelés, az egyház anyagi javai felől való intézkedés, tanító, énekvezér, orgonista választása, a felsőbb foku egyházi tisztviselőkre a gyülekezet nevében való szavazás. Az evang. egyházban is eltérők voltak e tekintetben a szokások, de az 1891-93. zsinat egyöntetü és a reformált egyházéval rokon elveken alapuló törvényt alkotott.
