Egyiptomi orvostudomány.
Egyiptomi orvostudomány. Még a legrégibb korszakokból is találunk részint feljegyzéseket az Obeliszkeken, templomokban, sirköveken, részint orvosi műszereket, melyek az egyiptomiak orvosi tudományáról tesznek tanuságot. Az orvoslástan a legrégibb időkben az egyiptomiaknál is szoros összefüggésben volt az istentisztelettel: áldozatok, imák, cinkubációk voltak a legfontosabb gyógyszerek. Imhotek, Ptah fia volt az egyiptomiak Aesculapja; főtemploma Memfiszben volt, hol egyuttal a leghiresebb orvosi iskolát is találjuk. Egy másik gyógyisten, Chumsa temploma Karnakban még most is fennáll. - Menestől, a tudományok és művészetek feltalálójától, maradt hátra a 42 szent könyv: Embre, melyekből 16 a gyógyászatra vonatkozik. A gyógytudományt épp ugy mint a jogtudományt és matematikát is azon iskolákban tanították, ahol papjaikat képezték ki. Innen azután a legügyesebb ifjakat Memfiszbe küldték. Minden orvos egy papi kollégiumhoz tartozott, azonban családjával saját házában lakott. A betegek első sorban is a templomhoz fordultak, ahonnan azután betegségüknek megfelelőleg egy orvoshoz lettek utasítva. Honorariumként ajándékokat kellett adniok a templomnak, miből azután az orvosokat fizették. A terapia legfontosabb részét a dietetika képezte: fürdő, testgyakorlatok, a székürülés szabályozása stb. Boncolástani ismereteknek még a legcsekélyebb nyomait sem találjuk. A legfontosabb források, melyekből adatokat meríthetünk az egyiptomiak legrégibb orvosi ismereteiről, több ránk maradt papirusz, ezek közt pedig első helyen áll a feltalálójáról és kiadójáról elnevezett Ebers-féle, melyet Lipcsében őriznek. Ez Re-ser-ka (Amenophis) király ideje alatt, tehát 3500 évvel Kr. szül. előtt kelt. Azonban - mint benne feljegyezve találjuk - még ez sem volt az eredeti irat, hanem egy még sokkal régibbnek másolata. Cime: A gyógyszerek elkészítésének könyve, emberek minden testrésze számára. Első helyen találjuk mindig az áldásokat, melyeket a gyógyszerek elkészítése közben és bevételénél mondani kellett; ezeket követik a vények és a megfelelő betegségek nevei: a zavarok a székletét kiürülésénél, bélférgek, szembetegségek, betegségei a bőrnek, véredényeknek, idegeknek (Metu), fejnek stb., nőbajok. Egyike a legfontosabbaknak volt az Uchet, rejtélyes, sorvasztó, lázas betegség. Berlinben 2 papiruszt őriznek, melyek közül a régibb először eredetét tárgyalja, azután következnek a gyógyszerek egyenként felsorolva: gyümölcsök, ecet, sör, asszonyi és állati tej, epe, emberi és állati excrementumok stb. Itt is az Uchet áll első helyen, továbbá nőbetegségek, a fogamzás elősegítése, a terhesség felismerése stb. A belgyógyászat sokkal magasabb fokon állott az egyiptomiaknál meg az ókor többi népeinél is, mint a sebészet. Obeliszkeken, templomokon a venaesectiót, de állítólag még az amputálás műtétet is ábrázolták. A kasztráció egyike volt a legközönségesebb műtéteknek. Legbiztosabb adatok a régi egyiptomiak sebészetére vonatkozólag a számos eszköz és műszer, mit több muzeumban, különösen Berlinben nagy számmal őriznek: lancetták, pincetták, katéterek, specula uteri stb. Aránylag igen magas fokon állott náluk a szemészet. Egyiptomi szemorvosokat hivtak Cirus és Darius persa királyok udvarába is. Az Ebers-papiruszban van erről szó, mi azt mutatja, hogy a hólyagműtét már ismeretes volt előttük. Más népek közül a görögöknél találunk legelőször vonatkozásokat és ismertetéseket az ó-egyiptomiak orvosi tudományáról. Homerosnál találjuk e megjegyzést: «Paon nemzetségéből valók és mindenki nálunk orvos». Hippokrates idejéig mindenesetre az egyiptomiak voltak az ókor leghiresebb orvosai. Biztosabb adatokat csak Herodotosnál találunk. Midőn Nagy Sándor Egyiptomot meghódította és különösen már a Ptolemaiosok uralma alatt az egyiptomi orvostudomány mindinkább háttérbe szorul, helyébe lép a görög orvostudomány, melynek Alexandria volt több évszázadon át legfontosabb művelője.
