Egyiptomi zene.
Egyiptomi zene. Az ó-egyiptomiak épugy mit utánuk a görögök a zenét a legnagyobb becsben tartották s alatta a tudományok, művészetek s mesterségek összességét értették. A zene hét főhangját már ismerték és szoros összefüggésbe hozták az akkor ismert hét fő planétával, melyekről a hét napjait is elnevezték, mit tőlük a görögök s rómaiak is átvettek. A zene hét fő hangjának egymáshoz való viszonyát is valószinüleg az égitesteknek egymáshozi viszonya- s észlelt távolságából vonták le. Szerintök a legmagasabb hanghoz a legmélyebb oly arányban áll, mint a hold távolsága a Szaturnuséhoz. A ránk maradt sokféle egyiptomi hangszer ábrái után azt is bátran lehet állítani, hogy nálunk már a harmoniának bizonyos rendszere is uralkodott. Bizonyítják ezt a ránk maradt festmények, emlékoszlopok, obeliszkek, szobrok s építészeti reliefeken látható csoportok, melyek zenészeket ábrázolnak egyszerre működve különféle húros, fuvó- és ütőhangszereken. Találtak képeket, hol az egyik alak ülő helyzetben fuvolázik, a másik pedig előtte térdelve több húrral ellátott hárfán játszik két kézzel, ami önálló dallam, és harmoniai kiséretre enged következtetni. Általában, hogy a több húros hárfa, mint harmoniára támaszkodó hangszer, minő magas tökély fokán állott már a régi egyiptomiaknál, leginkább bizonyítja az a hárfa-kép, melyet Bruce angol tudós e század elején Théba romjai közt talált, s mely ma ugy esztétikus alakjára, mint szerkezetére nézve még a mai tökéletesített hárfákkal is kiállja a versenyt. Az egyiptomiaknál a négyes szám szent lévén, Tetra-cordjaik (l. o.) elmélete is erre támaszkodott, amit aztán Pythagorás Görögországban is meghonosított s az egész görög zenerendszer abból fejlődött ki. A hét napjait szintén a különböző Tetra-cord szerint nevezték el s húros hangszereiket, mint a lirát, hárfát, khiatarát negyed hangköz szerint hangolták, mely nem más, mint a mi alötöd körünk, (Quinten-Circle), a mai zöngejelzés szerint a következő sorrendben, u. m.:
Az ó-egyiptomiakat lehet a különféle hangszerek feltalálóinak és tökéletesítőinek is tartani, kiktől aztán a zsidók-, a keleti népek-, a görögök- s a rómaiakhoz, végre pedig a keresztény népekhez is átszármaztak. Sesostris, a nagy egyipt. király előtt 1500 évvel, mikor Egyiptomban a zene művelése már magas fokon állott: a következő hangszerek voltak divatban: a lant (lyra), melynek hurjai időnkint háromról 12-21-re is felszaporodtak. E hangszert a mindennapi életben dalok kiséretéhez használták, egyenhangulag az énekkel, mely szokás Egyiptomban még manapság is divatozik; a dob, melynek minden faja divatozott, s főleg a ritmus lármás, zajos kiséretéhez használták, ünnepi menetek s táncok alkalmával; a kürt, melynek alakja hasonlított a görbe tehénszarvhoz, melyből eredetileg készült is. Nyers hangja a nép egybehivására szolgált, imádság, áldozat vagy népgyülések alkalmával; a trombita, melyet hol fából, hol agyagból, későbben pedig ércből is készítettek. A rézfuvóhangszerek továbbtökéletesítését azután a hebreusok eszközölték. Hangjuk kemény és durva volt, főleg hadiszolgálatnál alkalmazták. A rómaiak hires katonai hangszere: a buccina is az egyiptomi trombitától vette eredetét; a fuvola, mely Hérodotos szerint 450 évvel Kr. e. már szélesen el volt terjedve s annyira kedvelt, hogy vele királyok is foglalkoztak, a hárfa, mely a történelmi adatok tanusága szerint az egyiptomiak legnépszerübb s legtöbbre becsült hangszere volt mindenféle alakban; a systrum, mely még a mai Egyiptomban is nagy divatban van.
A régi egyiptomi zenének még legtöbb maradványát lehet feltalálni a Barebrák és Dongola lakóinál (a régi egyiptomiak leszármazó törzsnépénél), hol ma is divatozik az ősrégi éneklési modor lirakiséret mellett olyformán, hogy a lira H D E hurjain folyton ismétlődő bevezetést játszanak a dalhoz, mig jobb kézben, plektrummal a legalsó G. húrt pengetik, ami hangjegyirásunk szerint, körülbelül a következő módon:
Az éneklő-személyzet rendesen kettős karból áll, melyek váltakozva felelnek egymásnak s tánc közben tapsolnak, lábaikkal toppantanak, miáltal éles ritmust jeleznek. A mai Egyiptomban a régi lyra, systrum s az ősi trombita még ma is használatban van, természetesen a népnél, mert a magasabb társadalmi rétegek egészen a török és a nemzetközi zene befolyása alatt állanak.
