Egyöntetüség
Egyöntetüség (eszt.), a technikából átvett fogalom, mely a műnek minden részben egy gondolatból való kiindulását, egyenlő érzelmektől áthatott voltát, az előadás egyenlőségét jelzi. Ellentéte a darabos, szaggatott, tarka, melyre nézve Horatius oly jól mondta: «desinit in piscem mulier formosa superne». Az E. a zenében leginkább s legszorosabb értelemben érvényesül az u. n. kötött formákban, minők a fuga, kánon s más ellenpontozati formák, melyeknek már mechánikai szerkesztése hozza ezt magával. Az ujabb zeneiskola termékei nem mindig ragaszkodnak az E. követelményeihez részint különcködésből, részint pedig a változó hangulatok önkéntes összekeverésénél fogva.
