Egyszerüség,
Egyszerüség, olyan valaminek a mivolta, aminek csak kevés alkotórésze van, csak a lényegesre szorítkozik, ékesség nélkül való, vagy aminek semmi összetétele vagy keveredése sincs mással. Ugy dicsérő, mint ócsárló értelemben használják; előbbiben, ha a sziv egyszerüségéről van szó, utóbbiban, ha az elmééről van szó (együgyüség). Az erkölcsök egyszerüségének föltétele a természetes külső élet; a művészetben való E., vagyis esztétikai E. a mű minden részének mesterkéletlen összeállításában nyilatkozik, mely összhangzó egészet alkot, ellentétben a pompázó hatásvadászattal és tulhalmozással.
