Ehrenfeld-kódex,
Ehrenfeld-kódex, a Halotti Beszéd és Königsbergi töredék után legrégibb összefüggő nyelvemlékünk, a XV. század közepéről való, Ehrenfeld dr. bécsi orvos birtokában, ki Nyitrán jutott hozzá gimnáziumi tanuló korában. Azelőtt egyszerüen Ferenc-legendának is nevezték, mert sz. Ferenc és társai viselt dolgait foglalja magában, mint a kódex maga mondja: «Némi irások Bódog Ferencről és társairól; ő nekik csodálatos mívelkedetekről.» Volf György tette közzé a Nyelvemléktár VII. kötetében 1881., egy lapjának hasonmásával. Nyelvét ismertette Szarvas Gábor a M. Nyelvőr I. kötetében (leginkább a szókincs szempontjából) és Simonyi Zs. a Magyar Nyelv c. munkában (inkább nyelvtani szempontból); nyelvjárásáról szólt Balassa J. a Hunfalvy-Albumban. Ennek a kódexnek, melyre nézve csak azt kell sajnálnunk, hogy helyesirása nem gondosabb, becsét még emeli az a körülmény, hogy nyelve jóval régiesebb koránál, tehát a fönmaradt kézirat sokkal régibb eredetinek a másolata. E másolatban azonban sok nyoma maradt a régi eredetinek. Ilyen p. a régibb, zártabb magánhangzók gyakori előfordulása (mint a Halotti Beszédben, l. o.): Fugván, urvus, husszú, lossan, adjonak stb. Az i végü melléknevek tárgyesetében megvan még az eredetibb a e: községbeliet, ez világiat (mint a többes számban ma is: községbeliek, ez világiak). Csak az E.-ben van mindig magánhangzó a befejezett cselekvés jele előtt a tárgyatlan alak 3. személyében: fordólott, lőlött, jelenett (fordult, lelt, jelent) stb. A többesszámu és személyragos tárgyesetnek zártabb magánhangzója van: barátokot, fiadot, őköt (mint ma is a palóc vidéken, ahol az E.-t irták). Az igeragozásban sajátságos, hogy az ikes igék elbeszélő alakjában s föltételes módjában az egyes 3. személy csak magashangu igékben végződik ék-en, mélyhanguakban ák-on; lakozák (lakozék ő), haraguvák, nyugonnák, laknák (laknék ő). Az ít-féle igéket ugy ragozza, mint a Bécsi kódex (l. o.). A ból-ből rag mindig eredetibb kéttagu alakjában van irva: helybelől, számábalól stb. Ritka szók benne: leuzat, lewzat (lévzat? a. m. scandalum), fiasztalni (fiadzani), törlöjteni (csinálni, szerkeszteni), csittehenedni (elhallgatni), csittehenet, csittenet (hallgató) stb.
