Elefántpálma
Elefántpálma v. elefántcsontdió (növ., Phytelephas Ruiz et Pav., Elephantusia Willd.) a pálmák génusza, a Pandanusfélékkel is közelről rokon, némelyek ezek közé is helyezik. Amerika forró vidékein 3 faja él. A P. macrocarpa Ruiz et Pav. (Taguafaol. az Iparnövények képén) D.-Amerika száraz földjén, a földrajzi szélességnek északi 9° és a déli 8°, a ny.-i hosszuságnak pedig 70-79° közt, különösen nedves helyen terem. Évi 28° középhőmérséket kiván, rendesen zárt ligetet alkot a hegyekre 1000 m.-nyire terjed. Egész 22 m. magas, karcsu és durva; átmérője 35-40 cm., néhol azonban a törzse legörbül és alig 2 m. magas, némelykor csaknem törzstelen. Koronája 12-20, szárnyas hasábu, 6 m. hosszu levélből alakul, sallangja egy m. hosszu. A ritkább himes fának virágzata egyszerü, husos, hengerded torzsa, 3-4 virágburok védi. Virága sürün csoportosul, az erdőben bódító szagot terjeszt. A termős növény 5-10 csüngő, egész fejnagyságu, 5-10 rekeszü, 13 kg. sulyi termés-zsákot hoz, minden rekesze 2-5 magu. Magva eleinte borizü, iható folyadékkal telt, később mandola keménységü, ekkor is élvezhető s nagyon jóizü italt készítenek belőle. Ha azonban a mag megérett, fehér és csontkeménységü lesz, s ily állapotban 1826 óta elefántcsontdió, tagua, korosszus- v. koruszkó-dió v. növényelefántcsont néven forog a kereskedésben. E diók sürü magfehérje csaknem kémiai tisztaságu cellulóza. E.-Amerikába, Angol-, Német stb. országokba nagy mennyiséget szállítanak s épen ugy, mint néhány más pálmának a gyümölcsét, esztergályozzák s mindenféle apróságot csinálnak belőle. Olajtartalmu gyümölcshusából (pipa de tagua) az ujgranadiak kedvelt chica detaque nevü italát készítik.
