Embriologia
Embriologia (gör.), tág értelemben az állatok és az ember fejlődését vizsgáló és leiró tudomány. Minthogy a régiek embriónak a burkokkal körülvett magzatot nevezték az anyaméhben, ellenben a fejlődéstan az átalakulásokat a fogamzás pillanatától kezdve kutatja. Haeckel Jénában a fejlődéstan megnevezésére az ontogonia és filogenia neveket ajánlotta, melyek általánosabb értelmüek és a tudományban polgárjogot nyertek. Az ontogonia vagy egyéni fejlódéstan leirja az állatnak v. embernek átalakulásait a fogamzás pillanatától kezdve egész a születésig. A filogenia vagy leszármazástan vizsgálat alá veszi a szerves lények leszármazástan vizsgálat alá veszi a szerves lények leszármazását más lényekből. Az ontogonia kiegészítő részét teszi az anatomiának, épugy mint a filogenia a tudományos állattannak. A test szerkezetének alaptervezete egyedül a fejlődés idején nyilvánuló tüneményekből érthető meg, és ezen tüneményekből igyekszik a fejlődéstan az általános szabályokat és törvényeket levezetni. A fejlődés idején nyilvánuló tünemények eredményét teszik a pete termékenyítése után megindult feszítőerők átalakulásának eleven erőkké. Durva hasonlattal élve, ezen átalakulások olyanok, mint p. a kilőtt löveg sorsa a szikra nyugvásáig, minden későbbi pillanatban beálló állapot meg van szabva a megelőzőnek sorsa által. Hogy a löveg pályafutása milyen lesz, az függ az anyagtól, a fegyvertől, a lövés irányától s a közegtől, a melyen áthalad. Igy van megszabva a fejlődő lény sorsa is a szülőktől, a fejlődés idején reája ható befolyásoktól stb., de mindenkor kiindulásul a pete termékenyítése szolgál, annak utána áll be rajta az átalakulások láncolata, amelyek először a barázdáláshoz, azután a csiralevelekhez, az elemi szervekhez, végül a testidom létrejöttéhez vezet. Minthogy az átalakulások igen bonyodalmasak, a fejlődéstan művelődésének s megismerésére vezető vizsgálatoknak megvannak a magok nehézségei, s emiatt a fejlődéstan az ujabb természetrajzi tudományok közül való, mely a tudományosan művelt anatomiának és az összehasonlító boncolástannak igen nagy szolgálatokat tett. - Az E. kimutatta, hogy természetrajzi szempontból az embert nem illeti meg külön hely a természetben, mert hasonló petéből fejlődik, mint a hozzá közel álló emlős állatok, hogy csiralevelei, elemi szervei csak külső formaságban, de nem a lényeget illetőleg térnek el ezekétől, mert egyforma tervezet és szabályok szerint fejlődnek és működésük potenciában fejlettebb lehet, de nem qualitásban.
