Estei
Estei Hippolit, estei I. Herculesnek, Ferrara uralkodó hercegének nápolyi Eleonorától született fia, kinek révén Hunyadi Mátyás magyar király második nejének, Beatrixnak unokaöcscse. Megh. 1520. Mátyás király E.-t már hat éves korában kinevezte esztergomi érsekké. VIII. Ince pápa azonban vonakodott az érseki széken megerősíteni a kis gyermeket s a királyhoz 1486 junius 6. intézett brevejében az egyház és az ország méltóságára hivatkozván, a gyermek helyett egy érdemes embert hozott szóba. Ez azonban hirtelen meghalt, miről E. apja budai követét Valentini Caesart 1486 nov 23. azzal a megjegyzéssel értesítette, hogy «jó barátunknak, az orvosnak köszönd meg nevünkben, hogy ezen s más tudósításokkal szokott nekünk szolgálni». Az akadályok elháríttatván, a nyolcadfél éves E.-nek az esztergomi érseki székbe emelése a realista kor nepotizmusának legsötétebb tényeként 1487. megtörtént. Ez időről irja fra Paolo da Lignano (Cronica Estense), hogy a magyar királyné Magyarország primásával (t. i. Beatrix 71/2 éves unokaöcscsével) egy ágyban szokott hálni (insieme in letto dormire). E. Mátyás halála után, II. Ulászló koronázási idején is Beatrixszal együtt az esztergomi várban tartózkodott, mialatt helyette, a gyermek helyett, II. Ulászlót a zágrábi püspök, mint legidősb magyar főpap kente föl Magyarország királyává. Helyzete az országban, Beatrixszal együtt, az Ulászló trónraléptét követő politikai bonyodalmak idején tarthatatlanná vált, ugy hogy Ulászló engedelmével hazautazott Olaszországba. Pár évi távollét után azonban, miután 14 éves korában biborossá lett, 1494. visszatért érseki székhelyére, honnét első dolga volt elmozdítani helytartóját, Ibafalvi Tamást, kinek helyét egy egészen ismeretlen olasz emberrel töltötte be. Kora, életmódja, távolléte az országból, járatlansága az egyházi dolgokban, közvetetlen oka volt a II. Ulászló király II. dekrétumában foglalt XXX. és XXXI. törvénycikkek hozatalának, melyek szerint egyházi javadalmak külföldieknek és idegeneknek ne adományoztassanak, azokat pedig, kiknek már adományoztattak, a királyi Felség bizonyos határnapra székhelyükre szólítsa és ha vonakodnának visszajönni, javadalmaikat joga legyen Ő Felségének érdemes honfiaknak adományozni. S első sorban E. mint több olasz benificium tulajdonosa ellen szól a prelatusok és egyháziak ellenmondásával megalkotott s törvénybe iktatott: 1495 XXXI. t.-c., mely szerint, ha nem belföldiek másoktól mint a királyi felségtől vagy azoktól, kiknek ezen országban bármily egyházi javadalom felett patronusi joguk van: egyházi javadalmakat szereznének s azokba letelepedni bátorkodnának, mint az ország szabadságának háborgatói, vizbe vettessenek. A nemzet közelégületlensége ily frappans módon nyilatkozván, a Curia végre is beleegyezett a botránykő eltávolításába.VI. Sándor pápa 1497. megerősítette a magyar egyháztörténelemben páratlanul álló cserét, mely szerint E. biboros, esztergomi érsek primási méltóságát az esztergomi érsekséggel együtt elcserélte az egri püspökséggel, melynek akkori javadalmasa, Bakóc Tamás lépett a primásság és esztergomi érsekség birtokába. II. Ulászló 1498 jan. 20. Budán kelt oklevelében erősítette meg a cserét, egyuttal helybenhagyván azt is, hogy az egri püspökké lett E. ezentul Olaszországban tartózkodjék. A leggazdagabb magyar püspökség, melynek számadásai az estei család összes irataival együtt Modenában őriztetnek (ismertette Nyáry Albert br., Századok, 1867. 1868. évf. ), valamint az egymásután E. birtokába került milanói és capuai érsekség, a ferrarai és modenai püspökség, meg még hat zsiros olasz apátság rengeteg javadalma busásan kárpótolták az elvesztett primási javadalmakat.
