Északamerikai Egyesült-Államok
Északamerikai Egyesült-Államok (United States of America,
l. a mellékelt térképet),
)
l. a mellékelt térképet),
45 államnak és 5 territoriumnak uniója É.-Amerikában az Atlanti- és Nagy-oceán közt. Határai: É-on a határ a Passamaquoddy-öböltől a St. Croix mentét követi annak forrásáig; innen egyenesen É.-nak vonul a St. Johns-riverig, ezen folyó mentén halad tovább a Francis-river torkolatáig; ebben tovább megy a Pohenagamook-tó kifolyásáig: innen DNy-nak egyenes vonalban a St. John ÉNy-i ágának azon pontjáig, amely a Sz. John főágától egyenes vonalban 16 km.-nyire fekszik; ezen ponttól megint egyenes vonalban halad tovább DNy-i irányban azon helyig, ahol a 460 25' alatti szélességi kör a St. Johnt metszi, azután ennek D-i parja mentén a forrásig és innen a Sz. Lőrinc és az oceán közti vizválasztón a Hall-river forrásáig, ennek mentén pedig a 45 sz. fokig és ennek mentén a Sz. Lőrinc-folyóig vonul. Ezen folyónak közepén halad végig, éppen igy átmetszi közepükön az Ontario, Erie és Huron-tavakat; a Felső-tavat ugy vágja keresztül, hogy az Isle Royale az É. területébe esik bele. A Felső-tavat az Arrov-riverrel hagyja el, ezt elkiséri a Rainy Lakeig, a Rainy-river mentén elvonul a Lake of the Woodsig és ennek Ny-i szélétől az é. sz. 49° -át követi a Nagy-oceánig; ebben a Vancouver-szigetet a San Juan-szigetcsoporttól elválasztó Haro-csatornában végződik. A D-i határ a Rio Grande mentén az é. sz. 31° 47'-ig jut, ahonnan 160 km.-nyi távolságban egyenesen Ny-nak megy, azután D-nek fordul az é. sz. 31° 20'-ig; Ezen szélességi kört követi a ny. h. 111° -ig; innen egyenes vonalban halad a Colorado azon pontjáig, amely 32 km.-nyire van a Gila-torkolatától, azután a Colorado mentén ennek torkolatáig vonul és innen Ny-nak megy a tengerpart azon pontjáig, amely a San Diego kikötő legdélibb pontjától egy tengeri mértföldnyire van. Az É-i és D-i szárazföldi határok hossza együttvéve 16200 km., a tengerié pedig 7064, amiből az atlanti partra 3036, a nagy-oceánira 1866 és a Mexikói-öböl mellékeire 2162 jut. A legészakibb pont az é. sz. 49° -a, a legdélibb a Cap Sable (24° 50'), a legkeletibb a C. Quoddy Head (66° 59') és a legnyugatibb a Mendocino-fok (124° 32'). A legnagyobb hossza ÉD-i irányban 1285, KNy-i irányban 4625 kilom., egész területe Alaszka nélkül 7838300 km.2, Alaszkával együtt 9333680 km.2. A partok tagoltsága nem jelentékeny; az egyedüli nagyobb félszigetek Delaware (15950 km.2) és Florida (60500 km.2) Legnagyobb szigete Long Island (2420 kilom.2); számos kisebb sziget van Maine partján (Grand Menan, Mt. Desert stb.), a Cod-fok közelében (Nantucket, Marthas Vinegard, Penikese, Block, Fisher), Long Islaud mellett (Staten-Island és Manhattan), Florida D-i végében (Florida és Pine Keys), a Mexikói-öböl melléki partokon (S. Vincent, S. Georges, Chandeleur-szigetek, Ile au Breton, Horn, Grozier, Marsh-szigetek), a D-Kaliforniai partokon (S. Cruz, San Rosa, Sa. Miguel, Sa. Catalina, S. Nicolas stb.), a San Juan de Fuca-csatornában (a Haro-szigetek). A kisebb öblök az Atlanti-oceán partján: a Penobscot-, Massachusetts-, Cod-, Buzzard-öböl, Long-Island-Sund, Delaware-, Chesapeake-öböl, Albemarle- és Pamlico-sund; a Mexikói-öböl partján: Tampa-, Appalachee-, Pensacola-, Mobile-, Atchafalaya-, Galveston-öböl; a Nagy-oceán partján: San Diego-, Monterey-, San Francisco-, Trinidad-öböl, Gray's Harbour és Puget-sund.
Felülete
Az É. felülete egy széles vögyhöz hasonlít, amelyet K-en keskenyebb, Ny-on jóval szélesebb hegytömegek szegélyeznek. A K-i az Appalachian-, Mountain- vagy Alleghany-rendszer a Sz. Lőrinc torkolata vidékétől DNy-i irányban, 2000 km.-nyi hosszuságban és legfölebb 300 km. szélességben terjed el. K-i részében inkább hegyláncokból, Ny-i részében felföldekből áll. K.-i lejtője meredekebb; az Atlanti-oceán partjaitól 30-300 km.-nyi távolság választja el. É-i része az Acadian Mountains, a Mohawk és Hudson völgyéig a szilur és devon-formációk korából való, ebben van a Katahdin-csoport (1642 m.). A Connecticut völgyétől Ny-ra van a Taghanik-range (Mt. Everett 803 m.) és ezzel egyközüen a Hoosik-range, amelyek a Saddle-hegyben egyesülnek és Green Mts. néven a Sz. Lőrincig nyulnak; legmagasabb csucsuk a Mansfield-hegy (1350 m.). A Connecticuttól K-re vannak a White Mts., amelyeknek legmagasabb csucsa a Mt. Washington (1919 m.). A Sz. Lőrinc, Champlain és Mohawk közt emelkedik a nagyobbára minden oldalon egyformán meredek hegytömeg, amelyet Adiron-dacks-nek hivnak és amely a Mt. Marcyban vagy Tahawuban (1540 m.) kulminal. Kisebb hegycsoportok még Bostonnál a Blue Hills, azután a Catskill-Mts. stb. A Hudson depressziótól D-re a Kanawha-riverig huzódnak el az Alleghany-k v. Blue Ridge; ezekben a hegyláncok parallelizmusa, amely az egész hegyrendszert jellemzi, leginkább jut érvényre és ugyancsak ezekben van az egész hegyrendszer negativ tengelye, egy hoszszu völgy, amelyet egyes részeiben Cumberland-, Virginia- és Tennessee-Valleynek hivnak. Az Alleghanyknek, amelyeket egyes helyeken a juraiakhoz hasonló keresztvölgyek törnek át, É-i részében vannak a South Mts., a Jersey- és New-York-Highlands. Az Appalachian Mts. legdélibb része, a Black Mts., a legnagyobb magasságra emelkedik; benne a régibb kőzetek ismét jobban előtérbe nyomulnak és a parallelizmus alig észrevehető; inkább keresztláncokkal összekötött hegytömegekből áll; ezek É-on a Roan és Big Yellow Mts., a Black Mts., azután a Pisgah és New Found Mts., a Great Balsam-, a Cowee- és a tulajdonképeni Black Mts., amelyekben a Black Dome v. Mitchel's Peak (2045 m.) a hegyrendszer legmagasabb csúcsa. D-en vannak az Iron-, Smoky-, Unaka-, Clinch- és Cumberland Mts. A széles Misszisszippi-völgy Ny.-i szegélye azon hegyrendszer, amelyet Cordilleras néven neveztek el és a melyben a Rocky Mountains, Sierra Nevada és Cascade-range nevü rendszereket különböztetik meg. Az É. ÉNy-i szögletében a Juan de Fuca és Puget-sund közt magános, erdős lejtőjü, szép alaku hegytömeg, az Olympus (2482 m.) emelkedik. Közelében van a Cascade-range, amely Kanadából jön át és D-nek huzódik 1500-2000 m. átlagos magasságban; itt-ott szabályos alaku, hóval takart vulkánok emelkednek a többiek fölé. Ezek közül a legészakibb, közel az angol határhoz, a Baker (3380 m.), tőle D-re, ama depressziónál, amelyen az alacsonyabb (1058-1496 m.) hágók vezetnek át, emelkedik a Rainier vagy Tachoma (4392 m.), a Cascade-range legmagasabb hegycsúcsa, amelyen kisebb glecserek is fentartják magukat. A szomszédos két vulkáni kupon a S. Helensen (3323 m.) és Adamson (2915 m.) csak télen látni havat. Ezen két hegytől D-re nagyszerü keresztvölgyet vágott keresztül magának a Kolumbia; az ő tőszomszédságában van a Hood-hegy, amelyet sokáig a Cascade-range óriásának és 5000 m. magasnak tartottak, holott nincs több 3413 m.-nél. Rajta tul a hegyláncot, amely csaknem egyenesen a délkörök mentét követi, számos keresztvölgy töri át; az é. sz. 44° -án tul a Cascade-rangu feltünően alacsonyabbá lesz, szétterjed és széles hegytömeggé alakul s a Kolumbia torkolatánál Saddle Mountain néven végződik, belőle Ny.-felé a Calapooya Mts. D-nek pedig a Rogue-riveri, Umpquai és Sziszkijui-hegyek ágaznak ki. A Cascade-range K-i oldalán a Sage plains-en eredő Klamath-folyó áttör rajta, ettől D-re van a hatalmas Shasta vulkán, a Cascade-range D-i védőbástyája; rajta tul a Sacramento mellékvizeitől feldarabolt hegylánc két ágra oszlik: Ny-on van a Coastrange, amelyben a Yalloballey, a S. John, Ripley 2200-2400 m. magasra emelkednek és K-en a Sierra Nevada, az É. legfőbb fensikjának Ny-i szegélye, amely csak a Pitt-rivertől kimosott, mély 890 m.) hegyszorostól D-re érdemli meg a hegylánc nevet. Kezdetben csucsainak közepes magassága alig éri el a 2000 métert; a Lassenben, ezen egykori vulkánban azonban már 3220 m.-re emelkedik föl és onnantul a hágói 2-3000 méter magasak. A vasut is 2144 m. magas hágón jut át rajta. Az é. sz. 30° -a körül, San Franciscotól egyenesen K-re van a Mono-pass és a Lyell-hegy (4020 m.), amelynek környékén merednek egészen 4570 m. magasba az É. legmagasabb hegykolosszusai; a Dana, Brewer, Tyndall, Abbott és a Whytney Peak. Ny-nak, a San Joaquim sikja felé széles lépcsőkben ereszkedik le a hegység, D-nek hegycsúcsokkal takart fensik alakjában csatlakozik a Los Angeles rónasága fölött uralkodó Pinoshoz (2890 m.). Ez utóbbiból ágazik ki Ny-felé a Sierra de Santa Inez, Ény-felé az 1200 m. közepes magasságu és a San Franciscotól K-re a del Diabloban végződő Coast-range, DK-felé pedig a Sierra de San Bernardino, amely több vele egyközü lánccal együtt a pusztában enyészik el. Cascade-rangetól és Sierra Nevadatól K-re terül el a 720000 km.2 területü Great-Basin nevü felföld, amely egyes helyeken 800 km. széles és amelyet É-on a Kolumbia, K-en a Colorado medencéje, Ny-on és Dny-on pedig a kaliforniai hegyek fognak körül. A Great-Basin több száz kisebb-nagyobb medencéből áll, amelyeknek az a közös sajátságuk, hogy nincs a tenger felé lefolyásuk. E medencéket 300-1200 méter relativ magasságu láncok különítik el egymástól; ezek közül a legismeretesebbek az Utah-medence körül emelkedő Humboldt, Silver és Shoshonee Mts. A medencék É-on 1000-1900 m. magasak, de D-felé tetemesen alacsonyabbak; igy a hires Death Valley, amelyet K-en az Amargosa hegyek, Ny-on a Sierra Nevada szegélyeznek, csak 53 m.; egy másik, a Soda v. Salt Lake medencéje, 160 km.-nyire a Kaliforniai-öböltől, csak 21 m. A Great-Basintól K-re a Wasatch nevü hegylánc terjed el 3000-3200 m. magas csucsaival ÉD-i irányban az é. sz. 38 és 41° -a közt. A Wasatch D-en a középső Colorado mentét követő magas fensikokhoz, É-on és ÉK-en a Windriver és K-en az Uintah nevü hegyekhez csatlakozik. A Windriwer-hegyek már a Rocky Mountainshoz (l. o.) tartoznak, amelyek mint egyes elszigetelt hegyláncok és hegytömegek a Great-Basin K-i lejtőiül szolgálnak; irányuk Oregon és Kalifornia partjai irányának felel meg. A Bocky és Appalachian Mts. közt terül el a Misszisszippi széles medencéje; ebben nagyobb magasságu hegyek nincsenek. A magaslatok nagyobb része olyan fensikokból áll, amelyeknek oldalait a folyók mosták ki; ilyenek a Hight of Land Jowaban és Minnesotában, a Misszuri és felső Misszisszippi közt, továbbá az Ozark hegyek az Arkansas mindkét partján, melyek Ny-felé a Rocky Mountainsról lépcsők alakjában leereszkedő texasi fensikhoz, a hires Llano Estacadohoz, másrészt Miszszuri állam magaslataihoz csatlakoznak, amelyek közt a legismeretesebb az elszigetelt, csaknem tisztán vasércekből álló Iron Mountain.
Vizei
A Nagy-oceán mellékein a legnagyobb folyó a Kolumbia, amelynek vizterülete nagyobbára Kanadára esik. A Sierra Nevadában eredő kisebb folyók a Pitt-, a Feather- az American-river a Coast-range miatt nem torkolhatnak a Nagy-oceánba; kénytelenek a D-i lejtőt követni, mig a Sacramento-riverrel együtt a San Franciscoi-öböl felé utat nem törhetnek maguknak; ugyanebbe folyik be ellenkező, D-i irányból a San Joaquim, amely a Mariposaval, Merceddel és Stanislausszal erősbül és folyása mentén tavakká vagy mocsarakká szélesül; ezek közt a legnagyobb a Tulare-tó. A Kaliforniai-öböl folyója a canonjairól hires Colorado (l. o.). A Great-Basin legnagyobb folyója a Humboldt-river, amely a Humboldt-tóban vész el; e tó felülete és mélysége a különböző időszakok szerint változik; ugyanez történik a nagyobb Goose-, Summer-, Albert-, Mud-, Eagle-, Honey-, Pyramid-, Bigler-, Caron-, Walker-, Mono- és Owen nevü tavakkal. A fensik K-i részében a tavak nem oly számosak; de egyikök a Great Salt Lake (Nagy sós-tó) nagyságra nézve valamennyit felülmulja; egykoron még nagyobb volt a felülete; vize elpárolgott, bár elég jelentékeny folyók táplálják, aminő a Bear-, a Weber-river és a Jordan, amely az Utah-tavon folyik keresztül. A Mexikói-öböl folyói a Rio Grande del Norte, a Nueces, a Guadalupe, Colorado, Brazos, Trinity, Neches, Sabine, azután a benszülöttek nagy folyója a Misszisszippi (l. o.); ettől K-re torkollik a Pearl-river, a Pascagula, a Tombigbeeből és Alabamából alakult Mobile, az Escambia, Choctawwatchee, az Appalachicola és a Suwanee. Florida félszigeten jelentékeny folyó nem fejlődhetett ki, és a S. John is inkább csak tavak láncolata; a tavak és mocsarak, dacára, hogy a kiszárítás munkája már nagy haladást tett, jelentékenyek rajta; a legnagyobbak az Okechobee, a Macaco és az Everglades. Az Atlanti-oceán mellékének D-i részében a folyóknál nagy az egyformaság; ezek közül a nagyobbak; az Ocmulgeeből és Oconeeből alakult Alatamaha, a Great Ogechee, a Savannak, a Santee, a Pedee, a Cape Fear-river, a Pamlico-Sundba szakadó Neuse és Tar, és az Albemarle-Sundba torkoló Roanoke és Chovan, a James-, a York-river, a Roppahannah, a Potomac, a Susquehannah, melyek a Chesapeake-öbölbe szakadnak, a Schuylkill, a Mohawk, a Hudson, a Connecticut, Merrimac, Saco, Androscoggin, Kennebec, Pennobscot és Sainte-Croix. A Sz. Lőrinc-folyó határul szolgál. Az É-i határon fekvő nagy tavak közül csak a Michigan esik egészen az É.-ba, amelyet a Huronnal a Mackinavi-szoros füz össze. A nagy tavakba az É. területéről csak kisebb vizek folynak be; ezek közt a legnagyobb az Oswego.
Éghajlat, növényzet
Az É-nak csekélyebb az évi középhőmérséklete mint az ugyanazon szélességü fokok alatt fekvő európai részeknek, az izotermális vonalak mintegy 10° -kal tovább vonulnak el D-nek az É. K-i partjain mint Európa Ny-i partjain. A Nagy-oceán partjain azonban a különbség csak 5° . Az átlagos hőmérséklet csekélyebb voltán kivül Amerika klimája Európa Ny-i részeinek klimájától még abban is különbözik, hogy ott az évszakok közt élesebb a különbség; a nyár jóval melegebb és a tél tetemesen hidegebb; ugyanilyen éles különbség (néhol 39° C.) van a nappali meleg és az éjjeli hideg közt is. Nincs nagyobb hegylánc, mely a sarkvidék hideg és a forró égöv meleg szeleit föltartóztatná. A nyári meleg nem a Mexikói-öböl partjainál van, hanem jóval tovább É-nak. Mig a Key West nevü szigeten Florida D-i végénél a nappali és éjjeli hőmérséklet (legalább 8° ) közt alig vehető észre különbség, Charlestonban, Baltimoreban 12 és 24° közt váltakozik; a Misszisszippi forrásai közelében a hőmérő 48° -ról néha 20° -nál is lejebb száll. Ha e hőmérsékleti különbségek kellemetlenné is teszik az É. klimáját, van azoknak jó oldaluk is, amennyiben a nagy meleget kivánó növények jóval messzebb jutnak föl É-nak, mint az illető hely évi középhőmérsékletéből következtetni lehetne. Az eső nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az É. területén (l. Eső). Drude az É. területén 8 növényvidéket különböztet meg; ezek a kanadai nagy tavak melléke, amely a köztársaság egész ÉK-i részét foglalja magában és szil- és diófával tünik ki; tőle D-re van a karolinai és floridai vidék fenyő-, örökzöld tölgyfa és palmetto-erdeivel. Kettőjöktől Ny-ra vannak a prairiek (l. o.). Ezekhez csatlakoznak DNy-felé az arizonai puszták, amelyeket az óriási kaktuszok, Cercusok jellemeznek. A Rocky Mountains és Sierra Nevada erdei a Pinus ponderosa által tünnek ki. A két hegylánc közt terül el a Great-Basin vidéke Artemisia tridentata-bozótjaival. Északnyugaton Kanadából benyulik a thlinkit-erdők vidéke a Picea sitchensis-szel és Douglas fenyőivel. A thlinkit-erdőktől D-re van végül a kaliforniai vidék, óriási mammutfáival. Nebraskanak, Dakota egy részének, Ny-i Kansasnak és K-i Coloradonak sik vidékein van a prairie-kutyának, farkasnak, a csörgőkigyónak hazája; itt éltek nagy tömegekben a bölények is, mikből azonban 1889. már csak 1091 volt. (L. egyébként Amerika, I. köt., 546 és 547 l.).
Lakosság, népesedési mozgalom
1790 óta az E.-ban minden 10-ik évben volt népszámlálás; ez idő óta a lakosság száma tizenhatszor akkora lett (1790 volt 3929214, 1890. pedig az alaszkaiak (30329) és az indusok (l. alább) nélkül: 62622250).
A lakosság szaporodása 1790-0890-ig
Ennek dacára a lakosság sürüségét illetőleg még messze mögötte marad a legtöbb európai államnak (Belgiumban 1 km.2-re esik 210, É.-ban 7); nagyon egyenlőtlenül is van eloszolva; erre hatással van a földrajzi szélesség, a hőmérséklet, a föld termőképessége, a kereskedelem és forgalom iránya, az államok kora, a bevándorlók származása stb. A lakosságnak mintegy három negyedrésze a 7 és 15° -os izotermák közt telepedett meg, még pedig olyan helyeken, ahol az évi esőmennyiség 750-1280 mm. Az É. középmagasságát 762 m.-re becsülik; e magasságnak mintegy egyharmada (240 m.) az, amelyre a legtöbb lakos esik. Az Atlanti-oceán mellékein 25-ször több ember lakik, mint a Csendes-oceán környékein. Az Alleghany-hegyeken innen egy km.2-re esik 28, a nagy tavak környékén 15,4, a Mexikói öböl vidékén 7, a Misszisszippi völgyében 8,5, a lefolyás nélküli medencékben 0,43, a Csendes-oceán parvidékein 1,3 lakos. A városok, miként a kulturállamokban egyebütt is, abszorbeálják a vidéki lakosságot, de ez sehol olyan nagy mértékben Európában nem történik mint az É.-ban; itt 1790. még csak 1/30-ad része, most 2/3 -da él az összes lakosoknak a városokban. 1790. csak 6 városnak volt több mint 8000 lakója, ma 443-nak van. 1790. 100000 lakója még egyetlen egy városnak sem volt, ma 20-nak van több, amelyek között 3 milliomos város. A gyors növekvésen kivül az amerikai nagy városok még abban különböznek az európaiaktól, hogy sokkal nagyobb kiterjedésüek. (Párisban 30200 lakos esik 1 km.2-re, Philadelphiában 3324, Chicagoban pedig 2334). A városi lakosság rohamos növekvésének következménye az egyes vidékek elnéptelenedése. Ámbár az összes lakosság folytonosan növekszik, az 1890-ki népszámlálás 400-nál több oly countyt mutat föl, amelyekben a lakosok 1880 óta megfogytak. A városok keletkezése és elenyészése még most is napirenden van. Igy keletkeztek a legujabb időben Omaha, Kansas City, Pueblo, Colorado Springs, Middlesborough stb.
A tulajdonképeni amerikaiaknál a születések száma tetemesen kezd csökkenni; 1860-80. 100 lakosra 18,5 ujszülött jutott, 1880-90. már csak 14,4; és igy a bevándorlás nélkül az elnéptelenedés el nem maradhatna. Miként minden olyan országban, ahol a szaporodás főképen bevándorlás (l. Északamerikai bevándorlás) utján történik, az É.-ban is a férfiak száma felülmulja a nőkét; 32 millió férfira csak 30 millió nő jut. A fehér bőrüeken kivül az É.-ban a szines bőrüek száma is jelentékeny. 62622250 lélek közül 12 % vagyis 7638360 lélek, holott 1850. a százalék még 15 volt. Az őslakosoknak, az indusoknak számát az 1890. népszámlálás, eltekintve az alaszkai benszülöttektől és azoktól, akik az amerikai polgárjogot már megnyerték (ezek 32567-en vannak) 216706-ra teszi. Az indusok összes száma jelenleg 249000-re tehető. Ezek közül 133382-en a rezervációkban, a számukra fentartott külön területeken élnek; közülök egyedül az Indiana territoriumon vannak civilizáltak: 66289-en, Uj-Mexikóban pueblok pedig 8278-an, a többiek elszórtan v. a kisebb rezervációkban élnek. A még fenmaradt indus törzsek közül a legnagyobbak az irokiak (irokezek), az ecseminek Maineben, a szeminolok Floridában, a puyallupok a Puget-sund vidékén, a sziuk, a csirokiak, az Alleghanyk magasabb völgyeiben és Indiana territoriumon, u. o. a csoktauk, krikek, csik kaszauk stb. Az afroamerikaiak azon négereknek utódai, akiket rabszolgákul É.-be hurcoltak; a feketék száma, akiket 1620-1776-ig Afrikából hoztak be, Bancroft szerint 430000 volt; jelenleg 7500000-en (az összes lakosság 11,9 %) vannak; legnagyobb számmal a Mexikói-öböl és az Atlanti-oceán partjainak D-i részein találhatók. Leginkább mint napszámosok, munkások és kis-iparosok tengetik életöket; önálló birtokosokká csak igen kevesen lettek. Megjegyzendő, hogy valamennyi az Észak-amerikai Államokban lakó emberfajta között a négerek szaporodnak leginkább.
Mezőgazdaság.
Különösen azon hatásánál fogva vergődött általános jelentőségre, melyet Európa közgazdasági viszonyaira 1870 óta gyakorol s mely az u. n. amerikai versenyben (l. ott) nyilatkozik. Nagy jelentőségét egyrészt a termelés nagymérvüségének, másrészt rohamos fejlődésének köszöni, minélfogva az É. mezőgazdasági viszonyainak ismertetésénél nem elegendő a tényleges állapot feltüntetésére szorítkozni, hanem szükséges, hogy a mezőgazdasági termelés fokozatos fejlődése is megvilágítást nyerjen. Tekintettel az É. nagy kiterjedésére (l. Amerika), az éghajlati, talaj- és domborzati viszonyok eltérő voltára, a lakosság sürüsége s a közlekedési eszközök elterjedése szerint, a mezőgazdasági termelésnek legkülönbözőbb rendszereivel találkozunk, elkezdve a legkülterjesebb legelősgazdaságtól, a legbelterjesebb váltógazdaságig. A 903564200 hektárnyi összterületnek jelenleg még csak 26,3 %-a, vagyis 237618000 ha. termőterület; de ezen magaslatra is csak 1890. emelkedett, mert 1880-ban csak 217, 1870. 200, 1860. 165 s 1850. 119 millió hektárt tett ki. Negyven év alatt tehát megkétszeresedett a termőterület s még folyton növekvő félben van.
Az összes termőterületből esik jelenleg (1890)
Habár a szántóföld kiterjedése aránylag csekély, mégis 10-szer akkora, mint hazánk szántóföldje s jóval nagyobb kiterjedésü mint Nagy-Britannia, Spanyol-, Francia-, Német-, Olaszország és az Osztrák-Magyar birodalom szántóföldje együttvéve s ebben rejlik az Egyesült-Államok versenyképességének alapja. A földbirtok megoszlása nagyon kedvező; legtöbb farm kiterjedése 100 és 200 hektár között variál, habár 1-2 hektárnyi törpe birtokok és a 10000 hektárt meghaladó latifundiumok, utóbbiak különösen a keleti államokban, sem hiányzanak; jellemző továbbá az amerikai viszonyokra, hogy az egyes birtokok alakja rendszerint nagyon kedvező, épszögü négyszög, mi az államhatalom részéről eszközölt tervszerü kiosztás következménye s a birtok berendezését és kezelését nagyon megkönnyíti; a legtöbb birtok egy tagban van, szétforgácsolt birtokok csak kivételesek; a birtokok rendszerint körülkerítvék. A termelt növények közül legfontosabbak a kukorica és a buza, továbbá a zab, melyek együttvéve a szántóföldnek felét veszik igénybe; ellenben az árpa és a rozs csak csekély kiterjedésben termeltetnek; a délibb államokban ezeken kivül még a dohány, a pamut, a cukornád és a rizs termelése játszik fontosabb szerepet.
Legtekintélyesebb a kukoricatermelésnek szánt terület, mely 1870. 14,4, 1880. 26 és 1890. már 32 millió hektárt foglalt el; az évi termés 6-700 millió hl. között mozog, mindazáltal ezen termésnek csak nagyon csekély része, 8-16 millió hl. jut kivitelre. Utóbbi tekintetben sokkal fontosabb az Unio buzatermelése, melynek fejlődésmenete és jelenlegi szerepe iránt a következő adatok tájékoztatnak:
Jelenleg az É. évi buzatermését átlagban 120 milló métermázsára teszik, miből kivitelre buza alakjában 20-40, liszt alakjában 5-10 millió q. kerül. A többi növények termelési aránya a következő összeállításból tünik ki:
Azonkivül termeltetik 60000 ha.-on körülbelől 900000 q. rizs, továbbá 2500000 q. dohány és 10-14 millió q. pamut.
A Misszisszippi deltája és környéke a cukornád hazája, azonban a fogyasztás nagyobb mint a termelés (1890. 250000 t., az évi fogyasztás 1/6-a). A nádcukorhiány pótlására már sok helyen répacukrot kezdenek gyártani; Kalifornia és Kansas ragadták meg e tekintetben a kezdeményezést. Az amerikai szőllőterületek, bár aránylag még mindig csekélyek, gyorsan növekszenek. 1890. 162500 ha. volt szőllővel beültetve; ebből 81220 ha. esett Kaliforniára; a II. helyet New-York és a III.-at Ohio foglalja el. A szőllőtermés értéke volt 800 millió frank, a szőllőmüvelők száma 200780; a bormennyiség 1100000 hl. A gyümölcstermelés (körte, sárga- és őszi barack, alma, szilva, eper, szamóca stb.) különösen Kaliforniában, Ohióban, Indianában, Illinoisban és Atlanti-tenger mellett az É.-i államokban, főképen pedig a Delaware és Chesapeake közti félszigeten virágzik; a Chester partjain 20-50 km.2 területet elfoglaló gyümölcsfaerdők terülnek el. Az 1883-ki termés értékét 800 millió frank értékre becsülik. Floridában, Louisianában, Texas egyes részeiben és Kalifornia D-i részeiben narancsot és egyéb déli gyümölcsöket, Floridában pedig kókuszdiófát is termesztenek. A zöldségtermelés és kertészet dolgában az É.-at az európai országok felülmulják. A burgonya, amely az ujvilágban épen ugy mint az óvilágban, az irek főtáplálékát teszi, a szükségletet fedezi (az évi középtermés 75 millió hl.). A D-i államokban a négerek nagyobb mennyiségben termesztik az édes batátát (évi termés 20 millió hl.). A földi mogyoróból különösen Virginiában és az Atlanti-tenger-melléki államokban annyi terem, ami az ujvilág szükségletét teljesen fedezi, az Afrikából való behozatalt teljesen ki is szorította. A dohány az amerikai mezőgazdaságnak szintén igen fontos terméke és az amerikai szabadságharc kitörése előtt a gyarmatok legfontosabb kiviteli cikke volt. Legtöbbet Kentucky, Maryland és Virginia termel (1887. a dohánynyal beültetett terület 325000 ha. volt 258 millió kgm. termeléssel 300 millió frank értékben; az átlagos kivitel 133 millió kgm.). A legfontosabb kiviteli mezőgazdasági cikke az É.-nak a pamut; ennek termelése eleinte nagy nehézségekbe ütközött, de amint a gépek feltalálása a termelést, aratást és tisztitást könnyebbé tette, hirtelen óriási mértéket öltött. 1860. azonban ismét tetemesen csökkent és az amerikai nemzetgazdák közül sokan már azt hitték, hogy a rabszolgák felszabadításával az É. a pamuttermelő országok sorából ki fog lépni; azonban csalódtak. Az É. ma már 4/5-ét termelik annak a pamutnak, amit Amerika, és 2/3-át annak, amit Európa népei dolgoznak föl. A pamutot a déli államok termelik. Bőven fizető terméke még az É.-nak a széna, 13 millió ha. van a szénatermelésnek szánva, amelyről 50 millió tonnát kaszálnak, aminek értékét 2 milliard frankra becsülik. Termelnek az É. még kendert és lent is, különösen ez utóbbit, de főképen a magváért. A mezőgazdaság terjedésével az erdők gyors kiirtása együtt járt. Maineben, amely egykoron oly sok épületfát szolgáltatott, már nincsenek erdők; Michigant, Wisconsint és Minnesotat szintén devasztálták és jelenleg a Csendes-oceán mellékeinek erdőit irtják (az 1887. elhasznált erdei fák értékét 2800 millió frankra becsülték).
Az állattenyésztés terén két ellentétes iránynyal találkozunk. A déli s nyugoti államokban, nevezetesen Texas, Cansas, Colorado, Nebraska, Arizona, Kalifornia és Oregon óriás kiterjedési legelőin a legelős-gazdaság rendszere divik; a mi gulyáink módjára nagy nyájakban - range-okon - tartott állatok itt ugyszólván egészen a természetre bizvák; nem nyernek védelmet az időjárás viszontagságai ellen, mert az istállót alig hogy ismerik; dacára a zord teleknek, nem részesülnek sem takarmányozásban, sem egyéb gondozásban; mihelyt kellően kifejlődtek, vagy levágatnak, mely esetben husuk rendszerint csak a huskivonat készítésére használtatik, vagy egy kikötővárosba hajtatnak lábon, mi gyakran 1/4 évig is eltart, honnét durva, szivós husuk refrigeratorokkal ellátott hajókban Európába szállíttatik. - A rangeokon tartott állatok száma még most is nagyon jelentékeny; az 1880-iki cenzus kimutat 3780000 drb szarvasmarhát, 7 millió juhot és 2100000 drb sertést; mindazáltal szemben a farmokon tartott állatok létszámával sokkal csekélyebb, semhogy Amerika versenyét az állattenyésztés terén a range-beli állatoknak lehetne tulajdonítani. A range-okon s farmokon tartott állatok létszáma volt ugyanis:
Ez a haladás azonban nemcsak a létszám növekedésében, hanem egyuttal a minőség növekedésében is nyilatkozik. Legfontosabb szerepet az állattartási ágak között a szarvasmarha játszik, mely Amerikában - épugy mint a buza- eredetileg nem volt honos, hanem Európából vitték be. A farmokon tartott szarvasmarhatenyésztésnél a sulyt a tej és hus nyerésére fektetik; mindjobban elhanyagolják az igás ökrök nevelését, azok helyett mindinkább a lovat használván. Nagy fokra emelkedett különösen a sürübb népességü és előhaladottabb keleti államokban a tejgazdaság. A tartott tehenek száma meghaladja a 14 milliót; legnagyobb részt a Jersey-fajtához tartoznak: a tejnek nagyon tekintélyes része sajttá s vajjá dolgozták fel. Azt a nagy lendületet, melyet az É. tejgazdasága vett, nagyrészt a kooperativ tejgazdaságok - a tejszövetkezetek - rendszerének köszönheti, mely itt szülemlett meg s innét terjedt el Európába. Az első tejszövetkezet ugyanis Jesse Villiam saját gazdaságában, a Rome mellett (Oneida county) farmján létesítette 1855. belátván a szövetkezés előnyeit. 1860. New-York államban már 500-ra emelkedett a szövetkezetek száma, jelenleg pedig 6000 kooperativ tejgazdaságot mutatnak ki 30 millió dollár üzemtőkével és évi 180 millió dollárnyi értéket képviselő produkcióval. Az É. juhtenyésztése csak másodrendü jelentőségü, minthogy a gyapjutermelés még a belszükségletet sem fedezi, ellenben a sertéstenyésztés terményeivel fontos szerepet visz a nemzetközi piacon.
A vállalataiban merész, de kitartó farmer gazdasága berendezésénél s kezelésénél kiváló tekintettel van az erő s idő lehető kihasználására, rendszerint csak kevés termelési ágat karol föl, de ezekben a tökély legmagasabb fokára iparkodik emelkedni, spekulativ észjárását ugy a termelésnél, mint terményei értékesítésénél érvényre juttatja, utóbbi tekintetben nagy előnyére válnak a különböző szövetkezetek, közraktárak s a lehető legolcsóbb szállítást nyujtó közlekedési vállalatok. A gazd. egyesületi ügy kitünően van szervezve s különösen gyakorlati irányban tevékeny; központja az American agricultural association, mely az összes államokra kiterjed; minden államnak megvan a maga gazd. kamrája, Departement of agriculture, mely havi s évi jelentéseket ad ki, s melyeket a központi kamra évenkint külön feldolgozva bocsájt közre; igy mindenkit a mezőgazdaság állása és vivmányai iránt informálván. A gazdasági statisztika, valamint a gazdasági tanügy is nagyon jól szervezvék; majdnem minden államnak megvan a maga gazdasági főiskolája, azonkivül különböző kisérleti állomása. Végül nagyon üdvösnek bizonyult az otthont mentesitő törvény (homestead, l. o.), mely a földbirtok lefoglalhatását korlátozván, azt a birtokos számára lehetőleg biztosítani törekszik.
Miként az egykor jelentékeny vadászat állattenyésztéssé alakult, ugy alakul át lassanként a halászat is mesterséges haltenyésztéssé. A bálnahalászat, amely egykor ezreit foglalkoztatta az uj-angliai tengerészeknek, nagyon aláhanyatlott (1890. az É.-ban 101 bálnavadászhajó volt 22660 t. tartalommal). E helyett nagy fontosságot nyert az osztrigatenyésztés különösen Rhode Island partjain és a Chesapeake-öbölben, főképen Crisfield mellett, 1890. 30 millió (az É.-ban összesen 39 millió) hl. volt a fogás, azaz körülbelül 39950 millió osztriga 30438850 piaszter értékben, mig ugyanazon évben Franciaország partjain csak 500 milliót fogtak.
Bányászat
Nincs földünkön ország, amelyet a természet ásványországi kincseivel annyira megáldott volna mint az É.-at; arany-, ezüst, kéneső-, réz-, ólom-, cin-, szén-, kőolajtermelésben egyaránt az első helyek egyikét foglalja el. Az Atlanti tengermelléki államokban már régen ismerték az aranymosást, különösen É. Karolinában és Georgiában, de az igazi aranytermő vidékek a Rocky Mountainsban és a Sierra Nevadában vannak; itt fekszik Kalifornia, az amerikai Golkonda, amelynek aranya a mult évtizedekben ezrével vonzotta magához a világ minden részéből a kincskereső embereket. A spanyolok is mostak itt már régebben aranyat, de az igazi aranylázat azon leletek keltették föl, amelyek Suttert, a franciországi svájci gárda egykori tagját, aki 1830. után második hazáját is kénytelen volt elhagyni, hirtelen gazdaggá tették. A felszinen vagy a föld felső rétegeiben található arany azonban csakhamar ki volt zsákmányolva és most a fehér ember a kalifornaiai aranymezőkről meglehetősen kiszorult, a tért a csekélyebb nyereséggel is beérő kinainak engedvén át. Az É. azonban még most is az első helyet foglalja el a föld aranytermő országai közt. 1888. földünk aranytermését 549500000 frankra becsülik, ebből Ausztráliára esik 147500000, az É.-ra pedig 179100000 frank. Az 1893-ik évi aranytermelést az Egyesült-Államok egész területén 1693111 unciára becsülik. Kalifornia aranytermelése 1848-tól 1890-ig 6600 mullió frankot tett ki, a legjobban fizető év az 1852-iki volt, amidőn több mint 400 millió frank (81300000 piaster) értékü aranyat szolgáltattak a kaliforniai bányák. Kalifornián kivül Uj-Mexikóban, Arizonában, Coloradoban, Montanaban és Idahoban is bányásznak aranyat. Ugyancsak Kalifornia állam az, amely a legtöbb kénesőt tartalmazza. Ebben való gazdagságát már 1824. fölismerték; a rendszeres kutatást azonban csak 1845. kezdték meg (1881 volt a legjövedelmezőbb esztendő, amikor is 2111529 kilogm.-ot találtak, 1889. pedig 919121 kgm.-ot). A legjövedelmezőbb kéneső-bánya New-Almadennál San José közelében van; azonkivül találnak kénesőt a Coast-Rangeban a San-Franciscoi öböltől É-ra és D-re a San Luis Obispo és Santa Barbara melletti dombokban, továbbá Nevadában Steamboat Springsnál Virginia közelében. Az ezüsttermelés rendkivüli mértékben fokozódott az ujabb időben. 1860-ig az évi termelés nem tett ki többet 7500 kgrmnál. Midőn azonban a Sierra Nevadában Washoe kerületben a csaknem kimeríthetetlen ezüstbányákat fölfedezték, az évi termelés 600000 kgm.-ra szökött fel, 1890. pedig már 2,2 millió kgm.-ot tett ki (1889. földünk ezüsttermelése 4237000, az É.-é pedig 1683000 kgm. volt). A leggazdagabb ezüstbánya a Sierra Nevada K.-i lejtőjén a Comstocki, amelyben 1859-90-ig több mint másfél milliard frank értékü ezüstöt termeltek. A rézbányászatot az indusok már akkor is ismerték, midőn még az európaiakkal nem jöttek érintkezésbe. A felső-tóban Keweenaw félszigeten találják földönkön a legtisztább rézérceket (1888. 43973 tonna), rezet bányásznak azonkivül Montanaban (38768 t.) és egyéb államokban (20384 tonna).
Az É. rézérctermelése (1888) 103125 tonna volt, midőn földünk összes termelése 225000 tonnát tett ki. Az ólombányászat a rézbányászat után a legrégibb; leggazdagabbak a Misszuri déli részében levő bányák, ahol az ólomérceket cinkércekkel együtt találják (1889. földünkön az ólomtermelés 650000 t., az É.-é 182967 tonna, a cinktermelés 340000 t. az É.-é 58860 t. volt). A vasérceket legnagyobb mennyiségben Michigan és Wisconsin államokban bányászszák (1888. 12650000 t.); itt és más államokban még többet is termelhetnének, de mivel a vasércek a messzebb való vasuti szállítás költségeit nem viselik el, az E. Kubából, Spanyolországból, Elbe szigetéről és Algeriából is importálnak vasat.
A bányászat és a gyáripar, amely az E.-ban rohamosan fejlődik, sok szenet kiván; szerencsére az amerikaiaknak, akik erdeiket már csaknem kiirtották, óriási széntelepeik vannak, amelyek nagyságra nézve nemcsak az európai, de alkalmasint a hatalmas kinai széntelepeket is felülmulják. Az É. széntelepeinek kiterjedését 500000 km2-re becsülik, ezek nagyobb része az Alleghany-hegyláncban és a felső Misszisszippi medencéjében van. 1889. 141229513 t. volt a széntermelés, amelynek nagyobb részét (több mint a felét) Pennsylvániában, azután Illinoisban, Coloradoban és Michiganban termelték. A petroleum szintén igen jelentékeny jövedelmi forrása az É.-nek. A kőolajforrásokat az Oil-creek mentén az iroki indusok már régen ismerték. Az első rendszeres furást azonban csak 1859. ejtették meg a felső Oil-creek közelében Titusvillenál, a kőolajra csak 21 m.-nyi mélységben bukkantak és az első napokban mindjárt 48 hl.-t merítettek naponként. Ez volt a szerény kezdete azon iparágnak, amely óriási rohamossággal fejlődött ki és vált az E. gazdagságának fő alkotó elemévé. Eleinte csak százával, későbben ezrével kezdték meg a kutak furását; eleinte csak az Oil-creek fővölgyében, azután mellékvölgyeiben és későbben távolabb is. Csakhamar találtak is kutakra, amelyek 10, sőt 12 ezer hlt.-t szolgáltattak naponként; ez a buzgalmat a petroleumkutak keresésében még csak tetemesen fokozta. Jelenleg petroleumkutak vannak az Oil-creek 25 km. hosszu völgyében és az Alleghany hegyláncban. Legtöbbet termel Pennsylvania, azután Ny. Virgina, Ohió, Indiana, Kentucky, Colorado, Kalifornai és Washington kerület. 1889. volt a termelés a legnagyobb (több mint 50 millió hl. mintegy 260 millió frank értékben), 1887. az É. 53392000 hl.-t, orosz Transzkaukázia pedig 18360000 hl.-t termelt. Sok helyen azonban a petroleumkutak már kiapadtak és amily gyorsan keletkeztek egyesek mellett városok, éppoly gyorsan el is tüntek. Mindezeken kivül még mennyi ásványországi kincse van É.-nak! vannak drágakövei, sója Michiganban, New-Yorkban, Louisianában; kromja, platinája, foszfátja D. Karolinában; gipsze, kénje, mindenféle márványa Vermontban és Tennesseeben; granitja, porfirja, lávája; hozzájárulnak még a különböző ásványvizforrások. Az összes földalatti kincsek termését 1887. Whitney 542284225 piaszterre becsüli, és mindezen kincsek lassanként egyes nagy szindikátusok birtokába kerülnek: a bányászat egyes ágai, ugy a sóbányászat, jelenleg már ezen nagy tőkepénzesek kizárólagos monopoliumává lett. V. ö. Day D., The mineral resources of the United St. (Washington 1887 és ujabban). Williams és Patton művei (l. alább).
Ipar és kereskedelem
Még a jelen század közepén is az É. csaknem kizárólag nyers anyagokat exportáltak és értük iparcikkeket vásároltak; csakis saját termékeik csekély részét dolgozták föl iparcikkekké. Mostanig a helyzet teljesen megváltozott és alig van a gyáriparnak olyan ága, amelyben az É. nem foglalnák el földünk országai közt az első helyek egyikét, erős riválisai N.-Britanniának és maholnap fölül is fogják mulni, sőt az ipari és forgalmi célokra szolgáló gépek tekintetében már tul is szárnyalták (1890. az É.-ban az összes gőzgépek lóereje 7492900, a brit szigeteken 6956000). Ugyanazon törvény, amely a városokat a faluk rovására benépesíti, a mezei munkásokból gyári munkásokat csinál és a gyárakba fektetett tőke, valamint a gyári termékek értéke már felülmulja a mezőgazdadsági tőkéket és termékek értékét. 1890. az ipari intézményekbe fektetett tőke 4600000000 piaszter, a gyárak száma:350000, a gyári munkások száma 3650000, a termékek értéke 8600000000 piaszter, mintegy 45 milliard frank. Minden gyári munkás e szerint 12330 frank értéket termel. Rendkivüli gyors fejlődést tanusított első sorban a vasipar. 1870. e tekintetben az É. nemcsak Angliának és Németországnak, de Franciaországnak is mögötte állottak; jelenleg a vas- és acéltermelésben már a brit szigeteket is tulszárnyalták (1890. az É. 9579779, a brit szigetek csak 7875000 tonnát termeltek). A gyors fejlődéssel együtt jár a tőkék centralizációja is. 1880-90. a vastermelés csaknem megháromszorozódott, de a vasolvasztók és kohók száma 681-ről 119-re olvadt le. A fémipar és gépgyártás (Pittsburgnál, Steeltonban, Sparrow's Pointban, Chicagoban, Johnstownban, Clevelandban, Buffaloban, Wilmingtonban, Bethlehemben és Birminghamban), a gazdasági gépgyártás (Chicagoban, Louisvilleben, Columbusban, Akronban, Springfieldben, Cantonban és Hoosick Fallsban), a varrógépgyártás (Bridgeportban és Elizabethben), ezüst- és ezüstözött cikkek gyártása (Providenceben, New-Yorkban, Mevidenben, Tauntonban és Attleboroughban), kerékgyártás (Hartfordban, Troyban és Buffaloban), drótgyártás (Worcesterben), pénzszekrénykészítés (Cincinnatiban), lokomotivgyártás (Philadelphiában és Altoonaban), az üveg- és agyagipar (Trenton, Elwood, Findlay és Pittsburgban), az élelmezési ipar (liszt, Minneapolisban és St. Louisban), sörgyártás (St. Louisban, Milwaukeeben és Rochesterben); borkészítés (St. Louis, Charlottesville és Kaliforniában); husfüstölés (Chicagoban, Kansas Cityben és Omahában), cukorgyártás (Brooklynban és Philadelphiában), a kocsigyártás (Columbus, South Bend, Concord, Cincinnati és New-Yorkban), vasuti vaggongyártás (Pullman, Buffalo, Dayton, Philadelphia és Altoonaban), hajógyártás (Philadelphia, Chester Wilmington, San-Francisco, Superior és Bathban), papirgyártás (Holyoke, Springfieldben), dohánygyártás (St. Louis, Richmond, Durham és Jersey Cityben), lőfegyverek készítése (Springfield és Hartfordban), csizma- és cipőgyártás (Lynnben), zongoragyártás (New-York- és Bostonban) hasonló gyorsasággal fejlődött, miként a vasipar. A közlekedés könnyüsége az ipart is mobilissé teszi. Jelenleg a gyárak a nyerstermékek termelő helyei közelébe vonulnak. Azelőtt az amerikaiak pamutjokat Angliába küldötték és a feldolgozott pamutot onnan vették. 1790. állították föl Providence közelében az első szerény pamutfonógyárat; jelenleg összes pamutkelme-szükségleteiket maguk állítják elő. A szövő- és fonóipar különösen Massachusetts és Rhode Island államokban van koncentrálva, de üzik azt a velök szomszédos és a déli államokban is.
A legnagyobb pamutgyárak vannak Manchesterben, Lawrenceben, Fall Riverben, Chicopeeban, Baltimoreban, Charlestonban és Augustában, gyapjuszövők Lawrenceban, Lowellban és Providenceben, vászonszövők Willimanticban, szőnyegszövés Philadelphiában és Lowellben, selyemszövők South Manchesterben és Patersonban. 1890. a pamut feldolgozására szolgáló orsók száma 15500000 volt. Az ipar a déli államokban az északiakhoz viszonyítva még mindig csekély. 1880. ez utóbbiakban még mindig 21-szerte nagyobb volt, mint az előbbiekben. Az elektromos eszközök gyártása legjelentékenyebb Lynnben és Newarkban, ahol Edison áll a gyár élén. A főbb iparágak 1890-ki termékeinek értékét a következő összegekre becsülik:
Az összes mezőgazdasági és ipari értékeket 1890. 320 milliardra becsülik, amit egyenletesen felosztva, jutna minden személyre 5000 és minden családra 25000 frank. Ámde ezen vagyon nagyon egyenlőtlenül van fölosztva, mert több mint fele 25000 egyénnek, azaz a lakosság 16/100-ának van birtokában.
Forgalmi utak és kereskedelem
Az olyan mozgékony társadalomban, aminő az amerikai, természetesen a forgalomnak is gyorsnak és jelentékenynek kell lennie. Atkinson Edward számítása szerint a belső forgalom az É.-ban a külső forgalmat a huszszorosnál jóval felülmulja. Mivel élelmi szerekkel és a nyers anyagok minden fajával az amerikaiak rendelkeznek, ujabban saját iparos vállalataikat a tengerentuli versenytársaik ellenében magas vámokkal védelmezik és a dolgok sajátságos fordulatát igazolja az, hogy az amerikai köztársaság, amely a szabad kereskedelem jelszava alatt kezdte meg a maga megalakulását, most a védvámos államok sorában előljár. E védvámrendszer kiképződése arra az időre vihető vissza, mikor az északi államok legyőzték a délieket, s a fejlettebb iparu északi államok kizsákmányolni törekedtek a déliek helyzetét, s páratlan szigoru védvámot léptettek életbe. A védvám-rendszer dacára az É.-amerikai külkereskedelem folytonosan növekszik; jelenleg 80-szor akkora értéket forgat, mint 1790., bár a lakosság csak 16-szor akkora lett.
Az egyes külföldi államokkal való forgalmát és pedig kizárólag belföldi árucikkekben (ezer dollárban) nemes fémek nélkül a következő táblázat mutatja: lásd a mellékelt táblázatot.
){kind=small}
lásd a mellékelt táblázatot.
Bár az É. partjain oly mély öblök nincsenek mint Európa partjain, de e hiányt eléggé pótolják a kisebb öblök, nagy hajózható folyók és az É-i részében elterülő nagy tavak. Ez utóbbiakon, összesen 107 kikötőben, a hajóforgalom különösen élénk (1889. 2025 hajó fordult meg rajtuk, 826360 t. tartalommal, amelyek az Erie és Huron tavak közt 27460260 t. árut szállítottak), és főképen ércek, szén, fa és gabonanemüek szállításával foglalkozik. Hasonlóképen nagy a forgalom a hajózható folyókon, különösen a Misszisszippin és mellékvizein, meg a csatornákon, a melyek közt a legjelentékenyebb az Erie-csatorna (l. o.) Ohio és New-Orleans közt; 1890. összesen 3179776 t. árut szállítottak, magán az Erie-csatornán pedig 5300000 t. árut. Bármily fontos volt azelőtt a folyók szerepe, mint a népek költözködésének és az áruforgalomnak utja, jelenleg leginkább csak a nehéz és sulyukhoz mérten kevésbbé értékes áruknak szállítására használják. A könnyebb és értékesebb áruk szállító eszközei a vasutak.
Az É. óriási haladásának, gazdasági és ipari fejlődésének legfőbb tényezői vasutjai, egyuttal a legszembetünőbb mértéket nyujtják e fejlődés mikéntjének, nagyságának és ugrásszerü fokozódásának megismerésére. Északamerika ebben is megelőzte a kontinenst, mert már a század második évtizedében volt vasutja. A kilométerszámok azóta a következőleg növekedtek.
| 1830. volt | 64,4 kilométer |
| 1840." | 4435 " |
| 1850." | 13800 " |
| 1860." | 46560 " |
| 1870." | 79160 " |
| 1880 " | 150190 " |
| 1890 " | 260000 " |
| 1891 " | 277000 " |
| 1892 " | 281984 " |
Mozdony volt (1892) 35754, személyszállító kocsi 342210, teherkocsi 1168867. Az összes bevétel kitett 1205 millió dollárt, a kiadás pedig 847 m. d., a tiszta jövedelem 358 m. dollárt, mihez azonban másnemü forrásokból még 115 m. dollár jövedelem járult. A vasuttársulatok 83 m. dollárt fizettek ki mint osztalékot.
E vasutak tőkéje több mint 20 milliard forintra tehető. Mint mindenben, ugy a vasutépítés terén is a szabadverseny uralkodott, előnyei és hátrányaival. Következménye a párhuzamos vonalak megépítése volt, valamint később a szállítmányok megnyerése végett folytatott elkeseredett versenyek és nagy bukások. Ugy ebben, mint a vasutak kezelésében is az e hatalmas alkotások létrehozásához szükségelt nyers erő nyilvánul, minden tekintet nélkül érvényesítvén minden téren a vasutak, illetve a rendesen kis számu birtokos (köznyelven vasutkirályok) érdekeit. Ezért az igazgatásban kerülnek minden bürokratizmust. Minden szaknak, építésnek, üzletnek, gépészetnek megvan a maga igazgatója, ki onnan veszi szükséges személyzetét, ahol találja, de azután a legnagyobb önkénynyel is rendelkezik felettük. A szakképzettséggel biró elemek növelésével csak most kisérleteznek. Ugyancsak a nyers bánásmód következményei voltak a vasuti személyzetnek 1877. 86, 87. és 88-iki nagy munkaszünetelései. Az állam mindezekbe nem elegyedik bele. Építéskor elegendő a vasutépítés szándékának egyszerü bejelentése. Minthogy azonban még Amerikában is segélyezni kellett az épitést, az egyes államok a tervezett vasut mentén levő szabad földekből ajándékoztak óriási területeket a vasutaknak, s e terület benépesítésekor szabadon folytatott üzelmek képezték a vasutak legnagyobb bevételeit. Az eddig átadott területek nagyságát 7 és fél millió négyzetkilóméterre becsülik.
Az üzlet kezelésének ellenőrzése minden államban más, de ez is csak látszólagos. Csak 1889 március 3. lépett életbe az Interstate Commerce Law (az egyes államok között fennálló forgalom ellenőrzéséről szóló törvény), de határozatai inkább a dijszabások, mint a kezelés ellenőrzésére vonatkoznak. A személy és áruk szállítását semmi irott törvény nem szabályozza, per esetén a szokásjog szerint itélnek. A személyszállítás dijai különösen a verseny szerint nagyobbodnak és kisebbednek; igy 1884. a keleti kikötők és Chicago között majdnem ingyen szállították az utasokat. A személyvonatok berendezése nagyon eltérő és a képzelhető legnagyobb fényüzés mellett megtaláljuk a legósdibb járóműveket is. A gazdag amerikaiaknak különös kedvtelése, hogy saját személykocsija (private car) legyen, némelyike mesés berendezéssel. Az áruszállítását rendesen az ágensként alkalmazott hivatalnokok szerzik meg, alku szerint nyujtván kedvezményeket. Ujabban azonban a kötelékforgalom is terjed, mi állandóbb dijszabások felállítására kényszeríti a vasutakat. Határidő-biztositás mellett nem szállítanak semmit. A gyorsáru szállítását a különálló expresz-társulatok közvetítik. Ugy épitésük mint alapításuk tekintetében leghatalmasabb alkotás az Atlanti- és Csendes-tengert összekötő hat vasut. Az első volt a New-Yorkból San Franciscoba vezető Union és Central Pacific vasut. Hossza 5357 km. Épiteni kezdették 1863 dec. 2-án, 1869 máj. 10-én erösitették meg arany csavarokkal az utolsó sint. (E vasut 10117 km2 szabadföldet kapott.) 1881 márc. 17. lett a forgalomnak átadva, a New-York, Kansas City és Demingen át San Franciscoba vezető Pacific vasut. Hossza 5933 km. (E vasut 18614 km2 földet kapott.) A déli Pacific vasut New Orleánsból megy Demingbe s onnan San Franciscoba. Hossza 4015 km. Megnyilt 1883 jan. 12-én. Negyediknek épült 1883. a New-Yorkból, Uj-Mexicon és Arizonán át San Franciscoba vezető Atlantic és Pacific vasut. Hossza 5557 km. 1883 szept. 8. vették használatba az ötödiket az Északi Pacific vasutat, New-York, Duluth, Brainero-Pascon át San Franciscoba. Hossza 5244 km. Végre ezekhez tartozik a Kanadai-Pacific vasut.
Az amerikaiak, bár külkereskedelmüket nagyobbára a tenger közvetíti, nem vesznek oly részt a tengeri hajózásban, mint az angolok vagy akár a norvégek. Ezért is az Amerikába érkező és onnét elmenő hajók közt tulsulyban vannak az idegen lobogó alatt közlekedők. 1890-91. érkezett 32578 hajó 14690000 t. tartalommal, elindult 32703, 18261000 t. tartalommal, ezek közt volt amerikai érkező 11046 hajó 4381000 t. tartalommal, elinduló 11182, 4455000 t. tartalommal. - 1891-92. érkezett 33144 hajó 15 millió t. tartalommal, elindult 33384 hajó 18566000 t. tartalommal. A keresk. hajóraj 1892 jun. 30. állott 6392 gőzhajóból 2074417 t. tartalommal, 15435 vitorlásból 2l78475 t. tartalommal, 1338 bárkából 388156 t. tartalommal és 1168 ágyunaszádból 123873 t. tartalommal. Ezekből esik az Atlanti-oceán kikötőire 17891 hajó 2806000 t., a Misszisszippire 1290 hajó, 311000 t., a tavakra 3657 hajó 1184000 t. és a Nagy-oceánra 1545 hajó 464000 t. tartalommal. Európa és New-York közt a rendes személyszállítást 12 hajózó-társaság tartja fenn, azonkivül más kikötőkbe 9 társaság járat hajókat, összesen 236 (141 angol, 40 német, 20 francia és 35 egyéb) hajó közvetíti a személyforgalmat. Mindeddig a Teutonia tette meg a legrövidebb idő alatt az utat Európából (Liverpoolból) Amerikába (5 nap, 16 óra 31 p. alatt). Az összes postahivatalok száma (1891) 65445; 1892. pedig 67119; a táviró-vonalak hossza (1892) 305087 km.
Szellemi műveltség
A mezőgazdasági, ipari és forgalmi statisztika eléggé igazolja, hogy mily gazdagok az É. és hogy van elég vagyon a közművelődés emelésére. Állam és magánosok egyaránt sokat áldoznak ezen ügynek. Az iskolaügyről az egyes államok gondoskodnak a maguk területén. A kongresszus csak anyagilag támogatja őket. 1785. törvényerőre emelték, hogy az ujonnan fölmérendő földek 1/6-a iskolai célokra fordíttassék. 1848., 1860., 1887. és 1890. a kongresszus uj segélyezéseket szavazott meg. 1888. azon földek, amelyeket az iskolaügy támogatására adott meg, 31 millió ha.-t tettek ki. De e földek eladásából és bérbeadásából befolyó jövedelem a közoktatásügyi budgetnek (amely 1886., eltekintve a magánosok és felekezetek iskoláitól, 600 millió frankból állott) csak körülbelül 1/5-ét teszi ki. Az iskolába való járás kötelező és ingyenes ugyan a legtöbb államban, mindamellett még százezrekre megy azok száma, akik sem irni, sem olvasni nem tudnak, ami részben abból magyarázható ki, hogy évenkint sok analfabet bevándorló telepszik meg, részben annak, hogy egyes részeken az iskolától való távolság igen nagy. 1890. a népiskolák száma 184000, a tanítóké és tanítónőké 400000 és a növendékeké 14372683; ezen számba be vannak foglalva a különböző felekezektől fentartott és a magánosok iskolái is. Mivel azonban iskolát felállítani és benne tanitani bárkinek van joga (csak az angol nyelv tanítása kötelező), a tanítás nem a legjobb. Felszabadulásuk után a négereknél is megnyiltak az iskolák. 1890 mintegy 20000 iskolába járt 1378000 néger gyermek. Azonkivül van mintegy 70 közép- és szakiskolájuk; ujságaik száma pedig 200. A szines felnőtteknek mintegy 70 %-a tudott olvasni és irni. A különböző fokozatu középiskolák, egyetemek, akadémiák, politechnikumok v. az egyes államoknak, v. a különböző felekezeteknek, v. magánembereknek az alkotásai. A szövetségi kormány csak West-Pointban tart fenn egy iskolát a kedetok számára, Annapolisban a tengerésztisztek kiképzésére, Leavenworthban egy altiszti és New-Haven mellett egy matróziskolát. A többi középiskolák (colleges) száma mintegy 400; a legismeretesebbek Yaleban, Princetonban, Amherstben, Williamsban, Hamiltonban stb. vannak, a leány-college-ek közt a letekintélyesebbek a wellesleyi, vassari, smithi, bryn mawri. Az egyetemek szintén teljesen függetlenek a középponti kormánytól; diplomáik értéke a főiskola hirétől függ; a legkiválóbb egyetemek: a Harvard University Cambridgeben, az ann arbori (Michiganben, mintegy 3000 hallgatóval), a madisoni, a berkeleyi (Kaliforniában), a John Hopkins-University Baltimoreban, a Columbia-College New-Yorkban, a Cornell-University Ithacaban, a washingtoni, chicagoi stb. A politechnikumok közül leginkább látogatott a Massachusetts Institute of Technology, a Stevens Institute of Technology, a Rose Polytechnic Institute stb.; mindezen főiskolák nagyobb része nők számára is nyitva áll. Az amerikai szellem az oktatás terén is teremtett oly intézményeket, amelyek az európaiaktól elütnek; ilyen az University Extension, egyetem mindenki számára, amely nemcsak nyilvános felolvasásokat rendez, hanem nyilvános könyvtárak alapítására törekszik és a muzeumok meg laboratoriumok rendszeres látogatását mozdítja elő; továbbá a szabadban sátrak alatt fölütött iskolák, melyeknek célja a természet ismertetése a szabad természetben. Jelentékeny előmozdítója a tudományosságnak és ismereteknek a hires Smithsonian Institution (l. Smithson) for the Increase and Diffusion of Knowledge among Men; a különböző tudományos egyesületek és nagy nyilvános könyvtárak, amely utóbbiak közül a legnagyobb a kongresszus - a Harvard University könyvtára és a Boston-könyvtár. Azon 5-6000 kötet könyv közül, amelyek az E.-ban évenkint megjelennek, számos a nagy tudományosságra és széles ismeretekre valló munka; különösen kitünnek a Smithsonian Institution hivatalos kiadványai. Az ujságirodalom olyan kifejlődött mint sehol másutt. Az É.-ban jelenik meg legtöbb hirlap és időszakos folyóirat; naponkint 500 tonna papirost fogyaszt el az ujságirodalom (1700. megjelent 4. 1841. 1500 és 1887. 14082); az ujságok némelyike valóságos hatalmat képvisel, miként azt Stanley kiküldetése Livingstone fölkeresésére is bizonyítja.
Az Unio alaptörvényei szerint az állam teljesen külön van választva az egyháztól; a kongreszszus vallási ügyekbe nem avatkozik bele, és a különböző felekezetek az állammal szemben teljesen egyenlő joguak. Egyes államok törvényhozása azonban tett intézkedéseket a vallásosság védelmére. Connecticutban, Tennesseeben a vasárnapi nyugalom megsértőit még nem régen börtönbe vetették. Pennsylvániában, Tennesseeben, É.-Karolinában és más D-i államokban az istentagadók ki vannak zárva a polgári tisztségekből; Arkansasban és Marylandban pedig még a jogerős tanuskodásra is képteleneknek nyilvánították. Az egyes vallásfelekezetek érdekeik előmozdítására nagy tevékenységet és buzgalmat fejtenek ki. A különböző egyházi felekezetek az adózás terhe alól ki vannak véve (1880-ben ezen vagyon értéke: 1875000000 frank volt). A lakosság tulnyomó része a protestáns felekezetek valamelyikéhez tartozik. A körülbelül 45 felekezet közül legnagyobb számmal vannak (1890) a metodisták (5 millió), azután a babtisták (4,5 millió), a presbiteriánusok (1,2 millió), luteránusok (1 millió), a püspöki egyház tagjai és a kongregacionalisták (fél-félmillió); nagy tekintélynek örvendenek, bár számuk csekélyebb, az unitáriusok, hires iróik, tudósaik és szónokaik (Channing, Parker, Emerson, Frothingham) által. A katolikusok legnagyobb kontingensét az irek szolgáltatják (egyházaik száma: 8766, amelyek 72 püspökségre vannak beosztva, a hivek száma 8,5 millió. Azon korlátlan szabadság, amelyet a kongresszus a vallásfelekezeteknek ad, uj és sajátszerü felekezeteket is teremtett; ilyenek a kommunista-felekezetek, a shaker-ek, inspirácionisták, a mormonok (144352) stb. Ez utóbbiak ellen azonban a kongresszus, többnejüségük miatt , már ismételten szigoru korlátozó rendszabályokat hozott és utoljára (1893 dec. 14-én) a többnejüésget határozottan eltiltotta, minek a mormonok kivándorlása lesz következménye. Számuk azonban, épenugy mint az izraelitáké, egyéb felekezetéhez képest csekély. A térítői buzgalomnak legsajátszerübb jelenségei a camp-meeting, a szabadban tartott gyülekezések és prédikálások, amelyek a nagy tavak környékén és Ohióban a leggyakoriabbak. A jótékonysági intézetek közül, melyeket részben az egyes államok, részben felekezetek tartanak fenn, a legkiválóbbak és pedig javító-intézetek a New-York-State Reformatory Elmiraban, a Massachusetts Reformatory, Concordban, a Reformatory Prison for Women, Sherbornban, a Pennsylvania Industriel Reformatory Huntingtonban, a Michigan Reformatory, Joniában; vakok intézetei: Perkins Institution for the Blind, Bostonban, Illinois Institution for the Education of the Blind, Jacksonvilleben, továbbá New-Yorkban, Batáviában, Filadelfiában, Kolumbusban stb.; siketnémák intézetei: Northamptonban, Flintben, New-Yorkban, Kolumbusban, Indianopolisban, Jacksonvilleben, Hartfordban, Filadelfiában, Knoxvilleben és Dalavenban; az őrültek házainak és a börtönöknek száma az É.-ban tetemes. V. ö. Mac Conell, History of the Anglican church etc. (New-York 1891); Werner, Katholischer Kirchen-Atlas (Freibg. 1888); Wolf, The lutherans in America (New-York 1880). Nippold, Amerikan. Kirch. Gesch. (I. Berlin 1892).
Alkotmány és közigazgatás
Az északamerikai Egyesült-Államok, mint a szabad emberi jogok hazája, nem ismeri a születési előjogokat, nem tesz megkülönböztetést nemes, polgár és paraszt között. A politikai egyenjoguság dolgában azonban teljes egyenlőség a különböző fajok közt csak a rabszolgaság megszüntetése után, s a polgári jogoknak a négerekre is kiterjesztése után 1870-ben jött létre. Az 1787 szeptember 17-ről keltezett és 15 izben (utoljára 1870 március 30-án) módosított alkotmány értelmében mind a 45 állam, akár nagy, miként Kalifornia, akár kicsiny mint Rhode Island, népes mint New-York, vagy gyér népességü, mint Nevada, a maga belügyeit illetőleg szuverén, de köteles az állam többi tagjainak szövetségese maradni; a posta, a hadsereg és hadi-tengerészet, a kül-, a territoriumok és indiai ügyek vezetése a washingtoni kormányra van bizva. Az egyes államok alkotmánya az elvekben megegyezik, de a részletekben egymástól különbözik (l. erre nézve az egyes államokat). Az Unio valamennyi külön állam számára biztosítja a köztársasági államformát, s valamennyit védi külső támadás, v. belső erőszakoskodás ellen, ha az illető államok törvényhozása, illetőleg végrehajtó hatalma kivánja. E külön államok abban mindnyájan megegyeznek, hogy élükön egy kormányzó és két kamarából álló törvényhozás van. A kormányzót, valamint a főbb tisztviselőket a nép direkte választja. A territoriumok (New-Mexiko, Arizona, Oklahoma, az indiai territorium és Alaszka), a jövendőbeli államok, teljesen nélkülözik a politikai életet. Bennük a végrehajtó hatalmat az É. elnökétől kinevezett kormányzó és egyéb tisztviselők gyakorolják; a birákat szintén a washingtoni kormány küldi ki. Törvényhozói testületeik, amelyeket szintén választás utján állítanak össze, szabadon tanácskozhatnak, de határozataiknak csak akkor van érvényük, ha a washingtoni kongresszus meg nem semmisíti. A washingtoni gyülésbe mindegyik territorium küld egy-egy követet, de annak szavazati joga nincs. A közigazgatás összes költségeit az unio fedezi. Az egyes államok közti kapocs egykoron sokkal lazább volt, mint most. Jelenleg az összes államok közösségének hatalmát képviselik az elnök, az alelnök és a Washingtonban két házból álló törvényhozó testület. Az elnök prerogativái igen nagyok; hatalma jelentékenyebb mint több európai alkotmányos királyé. A szárazföldi és tengeri hadseregnek parancsnoka, a szenátus beleegyezésével aláirja a külfölddel kötött szerződéseket, kinevezi a külföldi követeket és konzulokat, a legfőbb biróság tagjait és az állam magasabb, vmint számos kisebb tisztviselőjét (az utolsó elnök, Harrison, hivatalba lépésekor 35800 tisztviselőt nevezett ki), rendkivüli esetekben összehivja a törvényhozótestületet, őrködik a törvények végrehajtása fölött és vétojával felfüggesztheti a kongresszus határozatait, amelyek törvényerőre azután csak akkor emelkedhetnek, ha mindkét házban 2/3 többséget nyernek. A háboruüzenés és békekötés joga a kongresszust illeti meg. Az elnök önkénye szerint nevezi ki a minisztereket és azok csakis neki felelősek. Az elnök az alkotmány értelmében «árulás, korrupció vagy egyéb bünök miatt vád alá helyezhető»; ilyenkor a szenátus itél fölötte, de elitéltetéséhez 2/3 többség kell. A miniszterek száma 1888 óta 8; ezek az államtitkár (Secretary of State), aki a külügyeket vezeti, a szövetségi nagy pecsét és az archivumok őre és a minisztertanács elnöke; a Secretary of the treasury, a pénzügyeket kezeli, de a törvények előkészítésében semmi része sincs; a belügyi titkár a közföldek és az indiai ügyek vezetője; az attorney-general az igazságügyminiszternek feladatait teljesíti és az elnöknek alkotmányos kérdésekben tanácsadója; a hadügyi, tengerészet-, földmivelés- és postaügyi titkárok egészítik ki a miniszterek számát, akik mindannyian egyedül az elnöknek teszik meg előterjesztéseiket és egymással semmiféle szolidaritásban sem állanak. Az elnököt 4 évre választják, de a 4 év letelte után ujra megválasztható. Választása a következőképen megy végbe: Minden egyes államban a választói jogosultsággal biró polgárok az illető állam törvényhozása által megállapított módon annyi elnökválasztót választanak, ahány képviselőt és szenátort küldenek a kongresszusba. Az elnökválasztók választó-bárcákkal (ballots) szavaznak az elnökre, akinek 35 évesnek és az É.-ban született polgárnak kell lennie és az alelnökre; a választás eredményét az egyes államok a szenátus elnökének küldik meg, aki Washingtonban a törvényhozó-testület mindkét házának nyilvános ülésén felbontja a szavazatokat és összeolvassa. Ha a jelöltek egyike sem kapja meg a szavazatok többségét, a képviselőház választja meg az elnököt azon három jelölt közül, akik a legtöbb szavazatot kapták; ezen választásnál minden államnak csak egy szavazata van. Az alelnököt, ha a jelöltek egyike sem kapta meg az abszolut többséget, szintén a képviselőház választja azon két jelölt közül, akik a legtöbb szavazatot kapták. Az elnök hivatalos lakása Washingtonban a «fehér ház»; évi fizetése 50000 dollár, az alelnöké, aki egyszersmind a szenátus ülésein elnökösködik: 8000 dollár. A torvényhozás joga a kongresszust illeti meg, amely a szenátusból és a képviselők házából (the House) áll és évenkint legalább egyszer, dec. 1. (ha a törvény más napot nem határoz meg) Washingtonba egybe tartozik gyülni. A szenatusba
minden állam, tekintet nélkül a nagyságára, 2 szenátort küld, akiket az illető állam törvényhozása 6 évre választ. Jelenleg (1894 márc.) 45 állam van, e szerint a szenátorok száma: 90. A szenátus 1/3-a minden 2-ik évben uj választás alá esik. Szenátorrá az választható, aki legalább 30 éves, 9 év óta az É. polgára és a választás idején azon államnak lakója, amely meg akarja választani. A képviselőház tagjait (356, minden 175900 lakosra 1) direkt választás utján a szavazó-joggal biró polgárok (a szavazó-jog a különböző államok szerint különböző feltételekhez van kötve) 2 évre választják; a territoriumok csak delegátusokat küldenek. Ugy a szenátusnak, mint a képviselőháznak ülései nyilvánosak. Képviselővé csak az választható, aki 25 éves, 7 év óta az É. polgára és a választás idején az illető államban lakik. Az államjövedelmek fokozására irányuló javaslatok csak a képv.-házból indulhatnak ki, de a szenátus ezeket módosíthatja. Az olyan törvényjavaslatot, amelyet mindkét ház jóváhagyott, megküldik az elnöknek, aki azt jóváhagyja vagy módosítását kivánhatja; ha azonban mindkét háznak legalább két harmada a javaslathoz ragaszkodik, ez az elnök beleegyezése nélkül is törvényerőre emelkedik; ugyanez történik az olyan javaslatokkal is, amelyek ellen 10 napon belül az elnök javaslatokat nem tesz. A kongresszus jogkörébe tartozik: a vámok, illetékek megszabása és adók kivetése az egyes államokra; gondoskodik a honvédelemről, kölcsönöket köt, szabályozza a kereskedelmet, vereti a pénzt, megszabja az egységes sulyokat és mértékeket, postahivatalokat állít föl és postautakat építtet; pátenseket ad ki az uj találmányokra, háborut üzen, a miliciát mozgósítja és törvényeket alkot mindezen ügyekben. A Habeas corpus-akta csak háboru v. forradalom esetén függeszthető fel; a törvények egyike sem mondhat ki jószágkobzást, sem visszaható ereje nem lehet; nemesi cimet az É. nem adhatnak senkinek; aki fizetéses vagy akár csak tiszteletbeli hivatalt visel, a kongresszus beleegyezése nélkül semmi idegen államtól sem ajándékot, sem hivatalt, sem cimet el nem fogadhat. Az egyes államok közigazgatásilag föloszlanak countykra és ezek town vagyos townshipokra (községekre) v. citykre.
Az egyes államok és territoriumok területét, a lakosok számát, székhelyeiket és a Countyk számát (1890) a következő táblázat mutatja: lásd a mellékelt táblázatot.
)
lásd a mellékelt táblázatot.
Az igazságszolgáltatás forumai közt a legmagasabb a Supreme Court of the United States, amely egy fő (chief justice) és 8 mellérendelt biróból (associate justices) áll és amely az államok közti összeütközésekben is itél; tagjait az elnök és szenátus nevezi ki élethossziglan. Egyéb biróságok, amelyek különbözőképen (vagy választás, v. kinevezés utján) az államok szerint alakíttatnak össze, a circuit courts, a district courts és a békebirák (justice of peace). A biróságok eljárása és az ezen eljárásban irányadóul szolgáló törvények különbözők. A biróságok részrehajlás hirében állanak, különösen ott, ahol azokat választás utján töltik be. A perlekedés vágya az É.-ban nagy; 1890. az ügyvédek száma mintegy 70000 volt.
Az É. pénzügyei azon óriási áldozatok dacára, amelyeket a rabszolgaháboru megkivánt, igen virágzók és az évi jövedelem egy részét az államadósságok törlesztésére és az indirekt adóknak (amelyeket a dohányra és szeszes italokra vetnek ki) leszállítására fordítják. A bevételek már évek során át fölülmulják a kiadásokat. A 2 utolsó, 1891 junius 30-án és 1892 jun. 30. lezárt pénzügyi év eredményei dollárokban:
Az 1892 jun. 30. kezdődő és 1893 jun. 30-ikán lezárt évben a bevételek 732871000 dollárra, a kiadások 773007000 dollárra rugtak. Az államadósságok állapota 1891 julius l-én 851912752, 1892 jul. 1. 841526464 dollár. Az egyes államok államadósságai: 228997389 dollárt tettek ki 1890.
Az É. rendes hadserege (1893) aránylag igen csekély; 25 gyalog-, 12 lovas-, 5 tüzérezredből és egy mérnök-hadosztályból áll (összesen 2159 tiszt és 259526 ember); a rendes hadsereg kiegészítése toborzás utján történik, rendesen 5 évre. Ezenkivül minden fegyverfogható férfi 18. életévétől a 45-ig a nemzetőrség tagja, amely az egyes államokban rendesen télen 1-2 hétig gyakoroltatik. Az organizált nemzetőrség 8917 tisztből és 102397 legényből áll; azonkivül 7695242 harcra képes egyén van a nemzetőrség tagjai közé bejegyezve. Az ágyuk száma 248. A hadi tengerészet 1893. 72 nagyobb hajóból állt 200554 tonna tartalommal, 298458 lóerővel, 1005 ágyuval és 12124 hadi tengerészszel. A tengerészeti arzenálok Portsmouthban, Charlestownban, Brooklynban, League Islandban és Washingtonban vannak.
Történelem
Az angol uralom korszaka 1766-ig. E.-Amerika földjén az első angol gyarmatot 1584. Raleigh Walter alapította, melyet a királyné tiszteletére Virginiának nevezett el. Az első telepítéseket ugyan a vadlelkü indusok elpusztították, de az 1607-ben alapított Jamestown végre fenmaradt. Résztvett ez örökös harcok között lefolyó alapításokban Smith John kapitány is, ki egyideig Magyarországon és az erdélyi udvarnál is szerzett kalandor módjára némi hirnevet. I. Jakab alatt két, Angliában alakult társaság vette kezébe a gyarmatosítást, a londoni és a plymouthi társaság, melyek 1606-ban királyi szabadságlevelet kaptak. Ez alkalommal a londoni társaság Virginiát, a plymouthi társaság Uj-Angliát nyerte osztályrészül. 1634. Calvert Cecil royalista emigráns az atyjának, Baltimore lordnak, osztogatott kiváltságos levél alapján egy uj gyarmatot alapított a Chesapeake-öböl mellett, melyet I. Károly nejének tiszteletére, Maryland-nak nevezett el. 1620. 102 földönfutó puritán «atya» kötött ki Massachusetts partján és Plymouthnak vetették meg alapját. Massachusettsből indultak ki azok a gyarmatosok, kik az indusokkal való kemény küzdelmek dacára Connecticut, New-Hampshire, Vermont és Maine államokat alapították. Ezek a gyarmatok 1643. Uj-Anglia gyarmatai cimen uniót kötöttek egymással, mely 50 évig fennállott. Virginia és Uj-Anglia teljesen demokrata alkotmány oltalma alá helyezkedtek. Politikai tekintetben Uj-Anglia lakói egyetértettek, vallási tekintetben azonban a puritánok türelmetlensége ujabb gyarmatok alapítására vezetett. Ilyen volt: Pennsylvania, melyet Penn Vilmos, a «quaeckerkirály», a Delaware mentén alapított. Rhode-Island gyarmatot Rogers Vilmos alapította, az első politikus, aki a «szabad egyházat a szabad államban» proklamálta. Ez az állam volt az első, amely a vallásszabadságot törvénybe iktatta (1647) és rabszolgatartást nem türt. 1663. egy nyolc nemesből álló társulat II. Károlytól kapott szabadságlevél alapján a Karolina gyarmatot alapította, melynek számára Locke böcsész dolgozott ki alkotmányt, mely azonban a többi gyarmatokéhoz viszonyítva, nagyon is arisztokratikus volt. 1667. Uj-Hollandia gyarmat került Uj-Angliához, melynek fővárosát, New-Amsterdamot, ezentul New-Yorknak hivták. Hozzájárult végre New-Jersey és Delaware is.
Ekkoriban vette kezdetét az angol kormány részéről az a kisérlet, hogy a gyarmatokat lassanként jobban vonják az anyaország fenhatósága alá. Eleintén csak apróbb kisérletezések történtek, királyi privilégiumok visszavevése stb., de az 1688. angolországi események után tovább mentek. Kimondották, hogy csak angol hajók köthetnek ki a gyarmatok partjain; a gyarmatok kereskedését egymás között magas vámok és más effélék által bénították; kimondották, hogy a gyarmatok szükségleteiket az anyaországból kötelesek fedezni, viszont csak Angliában értékesíthetik saját terményeiket. Csak nyers terményeket volt szabad előállítaniok; a gyárilag készített cikkekre roppant vámokat vetettek ki. Ehhez a mindinkább ellenséges viszonyhoz hozzájárult az is, hogy az angol gyarmatosok tőszomszédságában franciák és spanyolok számos gyarmatot alkottak, még pedig a Szt. Lőrinc folyótól a belföldi nagy tavakig és a Missziszippitől le egészen Floridáig. Ezek a katolikus gyarmatok lehetetlenné tették a prot. angol telepítvényeseknek a befelé való terjeszkedést, ugy hogy az angol gyarmatok száma II. György korában csakis Georgiával szaporodott. A franciák és angolok közti régi versengés összeütközésre is vezetett. 1690. tört ki az első háboru a franciák és angolok között Akadia birtoka felett; ezen, «Vilmos király háborujá»-nak neve alatt ismeretes összetüzés az 1697. ryswyki békével végződött, melynek értelmében Akadia a franciák kezében maradt. Az 1701-13-ig tartó háborut befejező utrechti béke ugyan Uj-Angliának itélte oda e tartományt, de a győzők Akadiának csak a déli felét birták tényleg megszállani. Akádia északi része az 1744-1748-iki, ugynevezett György király első háboruja után is Franciaország birtokában maradt, és csak 1755. sikerült Angliának erőszakkal az egész tartományt elfoglalni. Ez okot szolgáltatott a György király második háborujára, 1755-63., melyben a gyarmatok Pitt Vilmos buzdításai folytán teljes erőből támogatták az anyaországot. A germán prot. elem fokozatosan győzedelmeskedett e harcban a román kat. elem felett; 1758. eldoglalták Cap Breton-t és a Prince Edward szigetet, majd Pittsburgot (Fort Duquesne. Oroszlánrésze volt ezen háboruban Washingtonnak és Wolfe tábornoknak. Ez utóbbi 1759 szept. 13-án Quebeknél verte meg a Montcalm vezérlete alatt álló francia sereget, mire szept. 18-án megadta magát Quebek, utána nemsokára Montreal, mig végre az 1763 febr. 10. kötött párisi béke Anglia kezébe adta Kanadát és Floridát.
Az Anglia elleni függetlenségi harc 1775-83. A gyarmatoknak a lefolyt harcokban tanusított áldozatkészségét Anglia rútul jutalmazta. A gyarmatok azon reménye, hogy ez áldozatokért a háladatos Anglia autonomiát fog nekik adományozni, nem teljesült. A gyarmatok elismerték ugyan a parlament legfőbb törvényhozó jogát, de viszont azt követelték, hogy oly határozatoknál, melyek a gyarmatok belügyeit, különösen az adózást illetik, a gyarmatok is megkérdeztessenek. A nyilt felkelést az 1765 márc. 22. kelt bélyegtörvény idézte elő, nemkülönben az a törvény, hogy a gyarmatok lakosai a királyi csapatokat elszállásolni kötelesek. A gyarmatok megbizottjai e két törvényt érvénytelennek nyilvánították, s a király és a parlament elé egy ily tartalmu feliratot terjesztettek. Egyuttal azonban passziv ellenállásra készültek. 1773. nyilt felkelésre került a dolog: dec. 18. ugyanis egy 340 láda teával megrakott angol hajó érkezett a bostoni kikötőbe; ezt a hajót egy csapat indusnak öltözött bostoni polgár megrohanta s a teát a tengerbe hányta. Ennek következménye az lett, hogy a parlament és a North-minisztérium a bostoni kikötőt (1774 jun. 1. kezdve) elzáratta. Egyuttal Gage tábornokot küldték Boston ellen, amelyet ez kardcsapás nélkül el is foglalt. 1774 szept. havában azonban összeült Philadelphiában a gyarmatosok kongresszusa, melyre 13 gyarmat küldött képviselőt, u. m.: Massachusetts, New-York, Rhode-Island, New-Hampshire, Északi- és Déli-Karolina, Pennsylvania, Maryland, Virginia, Connecticut, Georgia, New-Jersey és Delaware. E kongresszus tagjai október 26. beadványt intéztek a királyhoz és az angol néphez, melyben kijelentették, hogy ők továbbra is óhajtják ugyan az összeköttetést az anyaországgal, de szabadságot és igazságot követelnek a gyarmatok részére, nemkülönben pedig a különböző sérelmes törvények megszüntetését. Egyuttal kijelentették, hogy mig sérelmeik orvosolva nincsenek, addig Angliával kereskedést nem folytatnak. III. György annyira boszankodott e folyamodványon, hogy azt feleletre sem méltatta, a kormány pedig a parlament utján 1775 február 9. lázadásnak nyilvánította ez eljárást. Massachusetts államban kihirdette az ostromállapotot és valamennyi gyarmattal betiltotta a kereskedést. Egyuttal parancsokat küldött az amerikai seregeknek a mozgalom elfojtására. 1775 ápril. 19-én történt az első összeütközés Lexington és Concordnál, melyre az adott okot, hogy Gage tábornok egy fegyverraktárt akart elfoglalni, mely a massachusettsi parlament parancsára épült. Folytatása volt ennek a Boston melletti bunkershilli ütközet, melyben a gyarmatosok győztek. Időközben összegyült 1775 máj. 10. Philadelphiában a második kongresszus, mely az ellenállást szervezte, hadsereget állított fel, és Washington-t nevezte ki jun. 16. fővezérnek.
A gyarmatok részéről az első támadás szerencsétlen véget ért: dec. 31. Quebec-nél megverettek, vezérük Montgomery elesett s kénytelenek voltak Kanadát ismét elhagyni. 1776 tavaszán az angol kormány Howe admirál alatt 40000 főnyi sereget küldött a gyarmatok ellen. A gyarmatok ezzel szemben Washington alatt csak 17000 embert állíthattak sikra és ez a csekély had is rosszul volt fegyverkezve. A belviszályok szintén bénítóan hatottak a teljes erő kifejtésére: a déli tartományokban a royalisták pártja az elszakadás ellen nyilatkozott. Azonban a tartományok többsége a fenyegető veszélylyel szemben mégis összetartott, s 1776 jul. 4. a philadelphiai kongresszus óriási többsége elfogadta a Lee Rikárd által indítványozott és Jefferson által szerkesztett függetlenségi nyilatkozatot, melyben a szövetségesek az É. nevén magukat függetleneknek nyilvánították s késznek nyilatkoztak szabadságukért életüket feláldozni. 1776 dec. 26. Trentonnál és 1777 jan. 3. Princetonnál a csüggedetlen Washington fényes győzelmet aratott az angolokon. E két győzelem legelső eredménye az volt, hogy a nemz. kormány, illetve a kongresszus, teljhatalommal ruházta őt fel, megbizván őt 88 zászlóalj szervezésével és rendelkezésére bocsátván a szükséges pénzösszeget. Ennek dacára az 1777. nyarán Washington ujból vereséget szenvedett, szept. 11. Brandywine-nél, okt. 3. pedig Germantown-nál, sőt Philadelphia is az angolok kezébe esett. Északon azonban eközben az angolok szenvedtek tetemes veszteséget: Bourgoyne, ki az Oriskany melletti csatában aug. 6-án megveretett, kénytelen volt okt. 17.-én Saratogánál Gates tábornok előtt 6000 emberével letenni a fegyvert. A saratogai fegyverletétel legfontosabb következménye az volt, hogy Franciaország, mely már eddig is segítette a gyarmatokat, igy pl. Lafayette önkéntesei által, 1778 febr. 6. kereskedelmi és szövetségi szerződést kötött a gyarmatokkal, melyhez 1779 apr. 12. Spanyolország is hozzájárult. 1780 julius 10-én Rochambean vezérlete alatt egy 6000 főből álló francia segélyhad kötött ki Rhode-Island partjain, mire az angolok hadi szerencséje is letünt. Washington egyesült a francia seregekkel, s felhasználva a Franciaország által rendelkezésére bocsájtott tekintélyes pénzösszeget, nagyobb hadsereget állított sikra, melylyel 1781 szeptemberben gyors menetben Virginiába vonult, hol a Yorktown melletti erődítményeket bevette és Cornwallis tábornokot 7247 főnyi hadával együtt kapitulálni kényszeríté. E vereség hirére Anglia felhagyott a háboruval s tárgyalásokat kezdett a gyarmatokkal. Igy jött létre 1782 nov. 30. az előzetes béke Anglia és az É. között, melyben Anglia az É. függetlenségét elismerte, azok határait É- és Ny-felé kibővítette és az É. halászati jogát a new-foundlandi vizekben elismerte. E fegyverszünet alapján köttetett azután 1783 ápr. 19. a versailles-i béke. Mária Terézia ugyan 1776. még vonakodott az É.-t elismerni, de II. József kihallgatáson fogadta Roissy követet és a maga részéről Beelen Bertholf követet bizta meg azzal a feladattal, hogy a magyar nyerstermények és bor számára Fiumén át piacot nyisson Amerikában. Hasonló feladattal próbálkozott Benyovszky Móric 1784.
Az Unio megalapítása és szervezése. A háboru által kivivott előnyöket immár biztosítani is kellett. Első sorban az eddig egymásközt csak lazán, v. semmiképpen össze nem függő államokat egy általános érvényü alkotmány által egyesíteni törekedtek. E kisérlet azonban rendkivül sok nehézségbe ütközött, mert az egyes gyarmatok partikulárizmusa és haszonlesése utjában állott ennek. Elvégül Hamilton Sándor, Washington volt hadisegéde és a new-yorki törvényhozó testület tagjának indítványa, hogy az egyes tartományok jogaik és kiváltságaikkal együtt szuveréneknek tekintessenek, de a közösügyekre nézve egy erős központi kormány alkottassék, tetszésre talált s a federalisták pártja, élükön Madison és Morris, magukévá tették Hamilton tervét. Éppoly hevesen ellenezték azonban ezt a tervet az u. n. republikánusok v. antifederalisták. 1787 máj. havában végre Washington elnöklete alatt külön alkotmányozó tanács ült össze Philadelphiában, mely heves küzdelmek árán keresztül vitte azt az alkotmányt, mely a maival nagyjában azonos. Ámde ennek fejében a D-i államoknak nagy engedményeket kellett tenni; a rabszolgakereskedést továbbra is meg kellett türni, noha jogosnak el nem ismerték. Ezer nehézség leküzdése után fogtak végre az elnök-választáshoz. Washington (l. o.), az önzetlen hazaszeretet e tündöklő mintaképe, lett az É. első elnöke; 1789 ápr. 30. lépett hivatalába, melyet nyolc éven át viselt. Az É. területe alatta tetemesen gyarapodott. 1791. Vermont lépett be a szövetségbe, majd 1792. Kentucky, 1796. pedig Tenessee, melyekkel az Unió lakossága négy millióra emelkedett. 1791. tették le az uj szövetségi főváros, Washington alapkövét, mely város csakhamar felvirágzott. 1793 ápr. 22. a francia háborukkal szemben semlegesnek nyilvánította az É.-t, ami majdnem háboruba keverte az É.-t Franciaországgal. Még inkább bántották a franciákat az 1794 nov. 19. az Unió és Anglia közt kötött kereskedelmi szerződések, melyek után a diplomaciai összeköttetést megszüntette. E körülmény a belviszályokat is nagyban előmozdítá s a franciákkal rokonszenvező antifederalisták pártja erős támadást intézett a központi kormány és nevezetesen Washington ellen, ki épp ez okból nem fogadta el harmadizben az elnökséget. Sikerült ugyan ez alkalommal egy fedderalista pártit, Adams János-t elnökül választani, de alelnök az antifederalista Jefferson Tamás lett, ki aztán 1801-1809-ig viselte az elnöki tisztet. Elnökséges alatt (1802) Ohio növelte az É. területét, mint 17-ik állam; továbbá 1803. Louisiana, melyet 15 millió dollárért vettek meg Franciaországtól. Területileg tehát az É. egyre növekedett, jóllehet az anyagi érdekek lendületén érzékeny csorbát ejtett az u. n. Embargo-akta, melyet 1807 dec. 22. adott ki a kongresszus. Louisianának felvétele az É.-ba (1812) elkeseríté az angolokat, kik most háboruval fenyegetődztek. Erre az angolellenes párt 1812 jun. 18. Calhoun és Clay vezérlete alatt keresztülvitte, hogy az Unió hada a spanyol Floridát megszállja, és midőn Anglia ezen okkupálás ellen tiltakozott, Angliának hadat üzentek.
Az angol háboru 1812-1815. A három évig tartó háboru nem hozta meg a soviniszta nemzeti párt által remélt eredményt. Az amerikai hajók ugyan ezernél több angol hajót ejtettek zsákmányul, de azt nem tudták megakadályozni, hogy az angol flotta az Unió összes kikötőit ostromzár alá ne helyezze. Szárazföldön szintén az angolok voltak tulsulyban; 1813 december havában bevették a Niagarafort-ot, 1814 julius 25-én a Niagara-zuhatagok mellett arattak győzelmet, sőt Ross tábornok augusztus 24-én Washingtont is hatalmába kerítette, melynek középületeit leromboltatta. Erre orosz közbenjárás mellett létrejött 1814 december 25-én a genti béke, és igy Jacksonnak 1815 jan. 8. az angolok fölött New-Orleans mellett kivivott diadala meddő maradt. A genti béke értelmében mindkét fél visszaadta azt, mit elfoglalt, az amerikaiak azonkivül közreműködésüket igérték a rabszolgaság eltörlésében. A béke helyreállítása az É. fejlődésére jótékony hatást gyakorolt: ipar és kereskedelem általános virágzásnak indult és az állam jóléte rohamosan gyarapodott. Nemsokára a vámok teljesen fedezték az állami kiadásait, ugy hogy a kormány a belföldi vámokat megszüntette. Területileg is tekintélyesen gyarapodtak az É. 1816. Indiana, 1817. Misszisszippi, 1818. Illinois, 1819. Alabama, 1820. pedig Maine lépett be az Unióba, mely 1822. a két Floridát is bekebelezte, melyekért 1819. 5 millió dollárt fizetett Spanyolországnak. Most már 23 állam tartozott az Unióhoz. A következő években Brazilia is különvált Portugáliától és valamennyi spanyol-amerikai gyarmat lerázta a spanyolok igáját. Ezen események hatása alatt Monroë elnök (1817-25) erősfoku önérzettől áthatott nyilatkozatot tett közzé, mely a «Monroë-doktrina» neve alatt vált ismeretessé. E nyilatkozatban kijelenté az elnök, hogy egy európai államnak sincs joga Amerika belügyeibe beavatkozni, valamint nincs joga a szabad Amerika földjén uj gyarmatokat alapítani, avagy a régieket kiterjeszteni.
A pártviszályok kora 1818-61. Az ipar és kereskedelem fellendülése és a lakosság roppant szaporodása folytán az É. belviszonyaiban a 20-as évek elején változás állott be. Ez a lendület ugyanis nem volt D-en és É-on egyforma. Az É-i államok lakóinak száma és jóléte gyorsan növekedett, csakhogy itt a polgári osztály mellett nagyszámu munkásosztály keletkezett, mely a teljes egyenjoguság kivivását irta zászlajára. A déli államokban ellenben csak a rabszolgák szaporodtak, mely osztály mellett (a gazdag ültetvényesektől eltekintve) csak gyér számu, csekély műveltséggel biró középosztály birta magát fentartani. E belső ellentétekhez még az is járult, hogy a déli, illetve rabszolgákat tartó államok kaján szemekkel nézték az északi államok hatalmas lendületét és eddigi befolyásukat meg tekintélyüket komolyan veszélyeztetve látták azok által. Az 1820. cenzus szerint 223 képviselő közül csak 90 esett a déli államokra. Ez okból a déli államok azon voltak, hogy mentül több rabszolgát tartó állam vétessék fel az Unióba. E kérdés 1818-1820., midőn a kongresszus Maine és Missouri fölvételét tárgyalta, nyilt szakadást okozott. A rendkivül heves vitának Clay u. n. «Missouri-kompromiszszum»-a vetett véget, mely határozat értelmében a kongresszus a rabszolgák tartását Missouriban továbbra is megengedte, de másrészt kimondotta, hogy ezentul csak a 36° 30 ' északi szélességtől délre engedi meg a rabszolgák tartását. Adamsnak 1825-29. évi elnöksége alatt a déli államok nagy része különösen az u. n. nullifikáció-jogért kardoskodott, mely szerint az egyes államoknak jogában álljon a központi kormányzat határozatait érvényteleneknek nyilvánítani. Adams után az ellenzék, mely magát «demokrata-pártnak» kezdé nevezni, az 1828. választás alkalmával diadalt aratott és 178 szavazattal 83 ellenében Jackson tábornokot emelte az elnöki székbe, ki 1832. másodizben győzött. A rabszolgaság benne erős pártfogóra talált, amint a déli államok érdekeit egyáltalában sokkal hathatósabban védelmezte, mint az északi államok érdekeit. Az ellenzék viszont éppen a rabszolgaság kérdését támadta meg vallási, erkölcsi és gazdasági szempontból, és nagy morális sikert aratott e jelige alatt. Utódja, a demokrata van Buren (1837-41) alatt gazdasági válságok törtek ki. E gazdasági csapások oka azon tulfeszített erőlködésben rejlett, mely a rabszolga-államok szaporítását és minél több ültetvény létesítését célozta. Ehhez járult még a tulságos pamuttermelés következtében támadt pénzügyi s gazdasági krizis. Általános fejetlenség és bomlás támadt a pártok keblében, mely az 1840-i elnökválasztásnál tetőpontra emelkedett, mikor a whig-párt tulajdonképeni jelöltjét, Clay Henriket, maga a párt ejtette el s helyette Harrison Henrik tábornokot proklamálta jelöltnek. Harrison meg is választatott, de már 1841 ápril. 4. meghalt, amikor is Tyler alelnök követte őt az elnöki széken, ki alatt a pénzügyi helyzet folyton rosszabbodott; a deficit 16 millió dollárra hágott, mely összeg tetemes részét hütlen tisztviselők kezelték el. Területileg ugyan az E. gyarapodtak, amennyiben 1836. Arkansas vétetett fel, 1845. pedig a kongresszus Florida és Jowa, mint külön államoknak felvételét jóvá hagyta és Texas bekebelezését is helyeselte. Texas Mexikótól pártolt át az É.-hoz, még pedig a déli államok nagy örömére, kiknek befolyása a felsorolt államok felvétele következtében gyarapodott. Texas elfoglalása Tyler utódjára, Polk-ra maradt, ki 1845 julius havában Taylor tábornokot bizta meg Texas megszállásával, mely feladatot az könnyü szerrel oldotta meg. Mexikó ugyan utólag háborut izent, de belső pártviszályai következtében nem fejthette ki teljesen erejét. Taylor több izben leverte a mexikói hadakat és e közben Uj-Mexikó és Kalifornia is az Unió kezébe került. A döntő csapást Scott tábornok mérte a mexikóiakra, ki 1847 márc. Veracruznál kikötött és szept. 14. Mexikóba bevonult, amire azután 1848 február 2. Guadeloupe-ban létrejött a béke, melyben Mexikó Texast a Rio Grande-ig, továbbá Uj-Mexikót és Kaliforniát 15 millió dollár kárpótlás fejében átengedte az É.-nak.
A monarkikus Európát alapjában megrázkódtató 48. és 49. évi szabadságharcok lefolyását az É. kormánya és népe nagy figyelemmel és rokonszenvvel kisérte. A függetlenségi harc leveretése után barátságos menedékhelyet nyitottak a sürü rajokban érkező európai politikai menekülőknek. A magyar emigránsokat is szivesen fogadták. A Kossuth Lajos körül csoportosuló emigránsok még Kis-Ázsiában helyezkedtek amerikai védnökség alá és midőn 1851 nov. 10. az első emigránsok: Percel, Asbót, Ihász, Hajnik, Pulszky, Bethlen Gerg., számszerint 55-en New-Yorkba érkeztek, a kormány hivatalosan is üdvözölte őket. Szintugy Kossuth-ot, ki 1851 dec. 4-től 1852 jul. 14-ig időzött az É. területén, ahol gyujtó beszédeivel nagy mértékben megnyerte az amerikaiak rokonszenvét. Több emigráns család állandóan ott maradt és üzletet meg gyarmatot alapított; ilyen volt az 1850. a Thompson mellékén alapított Uj-Buda; 1852. alakult meg az I. magyar-amerikai egyesület; 1853. indult meg az első magyar hirlap: Magyar Számüzöttek Lapja, kiadta Kornis Károly.
A texasi hadjárat győztes vezére, Taylor, ki 1849 március havában választatott elnökké, 1850 julius 9-én elhalt, minek folytán Fillmore alelnök lépett helyébe. Alatta ujból kitört a harc a rabszolgaság hivei és ellenfelei között. Midőn 1850-ben Kalifornia az Unióba kivánt belépni, a rabszolgaság védői egy indítványnyal álltak elő, mely szerint ugy Kalifornia, mint minden ujonnan alakuló állam, mely a 36. szélességi foktól északra fekszik, birjon azzal a joggal, hogy a rabszolgaság kérdésében önállóan határozzon. Kaliforniát, mint szabad s rabszolgasággal nem biró államot vették fel az Unióba, és a rabszolgakereskedést Kolumbiában, a főváros határában eltiltották, Utah-t és Uj-Mexikó territoriumokat ellenben arra hatalmazták fel, hogy a rabszolgaság kérdésében maguk határozzanak; végre pedig elrendelték, hogy a szabad államokba menekült rabszolgák előbbi uraiknak kiszolgáltassanak. Fillmore-t 1853 március 4-én Pierce Franklin követte az elnöki széken, s ezzel a demokrata párt győzedelme teljes volt. Douglas, egyik párthive, 1853. egy törvényjavaslatot nyujtott be, a Kansas-Nebraska-bill-t, melynek értelme szerint Kansas és Nebraska territoriumoknak nyilváníttatván, a lakosságra vizták, vajjon milyen állást foglal el a rabszolga-kérdésben. A javaslat, noha mindkét állam az északi szélesség 36° 30 ' tul feküdt, a kongresszusban 1854 máj. 31. keresztül ment. Egyuttal, hogy a rabszolgatartó államok számát szaporítsák, Kuba sziget és több közép-amerikai tartomány elfoglalását is tervezték. A Kansasra vonatkozó tervet azonban meghiusították az északi tartományok lakói, az u. n. free soilers-ek, kik ezrenkint telepedtek le mint szabad gazdák Kansasban s a földet azonnal mivelés alá vették, ilymódon megakadályozván a déli államok pártját abban, hogy a területet rabszolgák által miveltesse. Nemsokára uj párt, az «uj köztársasági párt» alakult meg, Sumner és Stevens vezérlete alatt. Kevéssel utóbb a délvidékiek az u. n. Lecompton-bill által egy ujabb kisérletet tettek, hogy Kansas-t rabszolga-állammá alakítsák. Tették ezt azon alkalomból, hogy Minnesota és Oregon belépése által a rabszolgaságellenes államok száma kettővel szaporodott volt. A Lecompton-bill értelmében a kongresszus magának követelte azt a jogot, hogy a rabszolgaság kérdésében Kansasban intézkedhessék. Csakhogy éppen e bill okozta azt, hogy a demokrata párt, miután az északi demokraták a bill ellen nyilatkoztak, két részre oszolt. Ennek legközelebbi eredménye pedig az lett, hogy az elnökválasztásnál két demokrata jelölt lépett fel: Breckinridge és Douglas, kik elől a whig-párt jelöltje, Lincoln Ábrahám ragadta el a győzelmet (1860 nov. 6.). Erre a bosszus demokraták nyilt szakadásra készültek. Másfél hónap mulva, december 20-án először is Déli-Karolina lépett ki az Unióból, utána Misszisszippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana, Texas, Virginia és Arkansas, 1861 május 21-én pedig Északi-Karolina.
A polgárháboru 1861-65. 1861 február 4-én gyült össze Washingtonban a békekongresszus, melynek feladata lett volna az ellentéteket kiegyeztetni, a békét ujból helyreállítani; működése azonban meddő maradt. Az elszakadt déli államok február 6-ára Montgomery-ba külön kongresszust hirdettek, mely március 11-én a konfederáció nevét adta a kivált tartományoknak, azok részére külön alkotmányt hirdetett, a rabszolgatartást föltétlenül megengedte és Davis Jefferson-t választá elnökül. Igy hát teljessé vált a szakadás. Mihelyt Lincoln Ábrahám 1861 március 4-én elfoglalta hivatalát, felhivta a különvált államokat a kibékülésre. Felhivása azonban elhangzott s hosszabb huza-vona után a konfederált államok vezére, Beauregard 1861 ápril 12-én elfoglalta Sumter erődöt, s ezzel kitört az észak és dél közötti véres polgárháboru.
Az első összeütközésnél, 1861 julius 21-én, a Bull-Run mellett az unionisták Mac Dowell alatt teljes vereséget szenvedtek. Erre Mac Clellan vette át a fővezérletet, aki a Potomac mentén megerődített tábort ütött és az 1861. év őszi és téli szakát arra fordította, hogy az 500000 főnyi önkéntes csapatokból és a nemzetőrségből fegyelmezett katonaságot szervezzen. Ezalatt hamarjában uj hajóhadat szereltek fel, s azzal a déli kikötőket sorra ostrom alá vették. Ekkor már Anglia is beleavatkozott a háboruba, mely féltékenységből a déli államoknak fogta pártját. Az 1862. évben különösen a nyugoti csatatéren állott be fordulat. Idáig Maryland, Kentucky, Tennessee, Missouri stb. ingadozó állást foglaltak el. 1861/62 telén azonban ezen államok az Unióhoz állottak, mire 1862. Thomas és Grant tábornokok a Misszisszippi mentén lefelé vonultak, mig Farragut tengernagy New-Orleans elfoglalása után egyidejüleg a Misszisszippi mellékén felfelé haladt. 1863 julius 4-én Grant a fontos Vicksburgot kényszerítette megadásra s ezzel az egész Misszisszippi-vidék az unionisták kezébe került. Az egész háboru a déli tartományokra nézve kedvezőtlen fordulatot vett. Az északi államok most már nyiltan proklamálták a háboru tulajdonképeni célját: a rabszolgaság eltörlését. Lincoln 1862 szeptember 22. kelt proklamációjában a déli államok területén tartózkodó rabszolgákat 1863 jan. 1-től kezdve szabadoknak nyilvánítá. 1865 januárban az egyesült Grant és Sheridan Richmondot vették ostrom alá, melyet Lee 60000 emberrel védett. Három havi ostrom után ápril. 3-án a konfederáltak fővárosa kaput tárt a győzők előtt. Másnap Lincoln bevonult Richmondba, Lee pedig ápril 9-én tette le a fegyvert Grant előtt Apponmotox-Court-House mellett, mig Johnson tábornok Raleighnél adta meg magát Sherman-nak. A háboru ilymódon be volt fejezve, és az annyira gyülöletes rabszolgaság el lett törölve. De ezen fontos esemény tulajdonképeni létrehozója, Lincoln, nem sokáig örülhetett győzelmének. 1865 ápril 14. Washingtonban, szinházi előadás közben Booth Wilkes szinész golyójától találva, halálos sebbel összerogyott. Booth ugyan elmenekült, de elfogták és halálával fizette meg e merényletet.
A polgárháboru után. Az Unio ujjáalakításának nagy munkáját tetemesen megnehezíté azon viszony, mely Johnson elnök és a kongresszus között fennállt. A kiméletlen republikánus többségből álló kongresszus és a déliek irányában mérséklettel eljárni akaró Johnson közt több izben komoly összekoccanásra került a dolog. Johnsont 1867 májusban felségsértés és az alkotmány megszegése miatt 35 szavazattal 19 ellenében vétkesnek mondották; minthogy azonban a szükséges 2/3-ad szótöbbség nem volt meg, az itéletnek nem lett foganata. Utána 1869 márc. 4. Grant Ulysses tábornok foglalta el az elnöki állást, kit a köztársasági párt 1872. további négy évre emelt az elnöki székbe és aki tehát egészen 1877. állott az É. élén. Alatta az É. területe több uj tartománynyal gyarapodott. Igy Nevada és Kolorado államokkal; Oroszországtól Alaskát vették meg, Dániától Sz. Tamás és Sz. János szigeteket, s a Pacifik-vasut kiépítése által pedig a távol nyugat tartományait összekötötték a fővárossal és a keleti emporiumokkal. Az 1870 márc. 30-i határozat, mely 4 millió négernek megadta a szavazati jogot, a déli államokban nagyfoku ingerültséget támasztott. Titkos társulatok alakultak délen (p. a Kuklux-Clan társulat) és Grant, ki egyik párttal sem akarta elrontani a dolgát, nem alkalmazta a kellő erélyt, hogy e bajokat orvosolja. Ugyanakkor Angliával keveredett az Unió viszályba az u. n. Alabama-kérdés (l. o.) miatt. Grant második elnöksége idejébe esik a philadelphiai világkiállítás, valamint az Unió fennállása 100-ik évfordulójának megünneplése (1876 junius 4-én). Kormányzása vége felé a hitelt vesztett republikánusok és a demokraták pártja miatt heves küzdelem tört ki az elnökválasztás körül. A harcból, jóllehet az ellenpárt csalásnak bélyegezte az egész választási eljárást, a republikánus Hayes került ki mint győztes, ki azonban nehány tárcát a demokraták vezéreinek juttatott. Az uj kormány programmja a hivatalnoki kar reformálását, az ércpénzzel való fizetés ujból való megkezdését és a védvámokat ölelte fel. Az 1880-i választás alkalmával a mérsékelt köztársasági és reformokat igérő James Garfield lett az elnök, kit azonban 1881 julius 2-án Giuteau orozva megsebesített, mire Garfield szeptember 19-én sebeiben meghalt. Utána a republikánus párti alelnök, Arthur, foglalta el az elnöki széket, ki azelőtt, Grant korában, maga is számos szennyes ügyben gyászos szerepet játszott volt. Alatta a republikánus párt nyomán járó korrupció, a pártszempontból a polgárháburban résztvett veteránok számára hozott 1879. nyugdijtörvény és az ezzel együtt járó visszaélések, továbbá a kormánypárt hivei részére osztogatott kegydijak végre oly általános elégületlenséget szültek, hogy a demokraták chance-ai tetemesen javultak. Az 1882-i kongresszusi választásoknál a demokraták győztek, mire a meghökkent republikánus párt jónak látta több, a tisztviselők megvesztegetése ellen irányuló törvényt hozni, csakhogy felszinen maradhasson; de ezt a javulást nem vették komolynak és az 1884-i választáskor a demokrata elnökjelölt, Cleveland Grover (l. o.) győzött, ki 1885 márc. 4. lépett hivatalába. Ő az első, ki nem osztogatott párthiveinek hivatalokat meg állásokat. Célját azonban csak részben birta elérni, bár 1888. ujra fellépett jelöltnek, amidőn a Mac-Kinley által inaugurált káros védvám-politika megszüntetését tüzte ki főcélul. Közmeglepetésre azonban nem ő, hanem a republikánuspárti Harrison Benjamin lett az uj elnök, ki 1889 márc. 4. lépett a hivatalba és a korrupció fejét, Blaine-t tette meg államtitkárrá. Harrison kormánya alatt a köztársasági párt aranykorát élte: az ellenpárthoz szító tisztviselőket az uj elnök legott elbocsátotta és saját hiveivel töltötte be az állásokat. Az ősz folyamában a tengerparti államok követeiből alakult nemzetközi kongresszus befejezte Washingtonban tanácskozásait, melyek egy nemzetközi jelzés-rendszer elfogadására vezettek; csakhogy Anglia e határozatokat csak részben vallotta magáéinak. Egy másik, a pánamerikai kongresszus hasonlóan Washingtonban ülésezett. Ez azzal a Bolivar Simon óta sokszor megpendített tervvel foglalkozott, hogy egész Amerika számára közös pénzlábat és közös sulyt meg mértéket teremtsen. Blaine államtitkár sürgetése dacára a nagy reklámmal hirdetett tanácskozások az egyes államok aggodalma és féltékenysége következtében fölötte csekély eredményt szültek. Csakis az ezüst-pénz veretésére nézve történt megállapodás, de Guatemala, Uruguai és Paraguay még abba sem egyeztek bele, San-Domingo pedig egyáltalában nem vett részt a kongresszusban. Egy másik vitás kérdésben, az u. n. Bering-tenger kérdésében a kormány nem tudott Angliával egyezségre jutni. Arról volt szó, vajjon joga van-e az angol halászoknak a Bering-tengeren üzött rabló-halászatot folytatni és ezzel kapcsolatban az ottani fókákat irtani, avagy sem. Az amerikai kormány magáévá tette a Pribylov-szigetek angol halászok által megkárosított birtokosainak, a North American Commercial Company of New-York and San-Francisco társulatnak érdekeit, és azt vitatta, hogy a Bering-tenger mare clausum. A republikánus párt továbbá az Alien Land Act-ot módosította, nehogy európai, nevezetesen angol társulatok, melyeknek tagjai nem amerikai polgárok, ezentul is latifundiumokat szerezhessenek az É.-ban. Az európai proletáriatus egyre növekvő bevándorlásának megakadályozására is hozott a kongresszus törvényeket, szintugy uj csődtörvényt. Az uj választási (másként: force-, azaz erőszak-) bill, mely által azt akarták elérni, hogy a déli államokból csak republikánus kerülhessen a kongresszusba, a szenátusban ugyan megbukott, a Sherman szenátor által indítványozott ezüst bill ellenben törvényerőre emelkedett. Ezt a billt az uralkodó párt a befolyásos kaliforniai s nevadai ezüstkirályok kedvéért hozta, kik az utolsó választáskor a republikánusok választási költségeit fizették. A Sherman-bill értelmében az É. pénzügyminisztere köteles a rendes piaci áron havonkint 41/2 millió uncia (= 158823 kilogramm) ezüstöt vásárolni. Még fontosabb a Mac-Kinley bill, a védvámpolitika legpregnánsabb s legfontosabb gyümölcse, mely számos, a külföldről, első sorban Európából bevitt nyersterményre és árucikkre oly nagy vámot szabott, hogy ennek következtében több európai iparág nagy csorbát szenvedett. Az 1890 november 4. választásoknál a republikánus párt rettenetes, de megérdemlett vereséget szenvedett, oly annyira, hogy az uj kongresszusban 239 demokrata mellett csak 93 republikánus képviselő kapott helyet.
Még mielőtt az uj kongresszus egybegyült, az Indian-territorium déli határán az erőszakos farmerek és lelkiismeretlen ügynökök által megcsalt és kijátszott indusok között véres összeütközésre került a dolog, mely a szokott indus-felkeléseknél komolyabb háborura vezetett. Az indusok, kik bizonyos Sides Johnson és Johnson John fantasztikus próféták szavaiból a fehérek közelgő végpusztulására következtettek, lelkesedten küzdöttek gyülölt elnyomóik ellen, kik közül sokan megölettek. Azonban a megtorlás sem késett és Miles meg Brown tábornokok a felkelőket több véres ütközetben megverték. Dec. 15. a hires Sitting Bull is életét vesztette, oly viszonyok között, hogy a kongresszusban többen kikeltek az említett tábornokok embertelen és szószegő eljárása ellen s Sitting Bull megöletésének ügyében vizsgálatot követeltek.
Időközben, dec. 1. Harrison elnök a szokásos programmizenetet intézte a kongresszus meg a szenátushoz. Közmeglepetésre nem vonta le a nov. 4-iki választások konzequenciáit, sőt figyelemre sem méltatta a néphangulatnak ezen csodálatos felszólalását. Azt indítványozta, maradjon a Mac Kinley-bil s a védvámpolitika továbbra is érvényben; a szenátustól meg azt követelte, fogadná el végre az említett force-billt. Azonfelül egy uj nemzetközi amerikai bank alapítását, a közlekedési vonalak intenziv fejlesztését, uj csődtörvény hozatalát és nemzetközi szerzőjog életbeléptetését hozta javaslatba. Tervezte továbbá a flotta szaporítását, mit a hadügyminiszter is sürgetett, aki több keleti kikötővárosnak erősbítését is javasolta. Ezen javaslatok közül a törvényhozó testületek az 1890/91. ülésszak alatt jóformán semmit sem emeltek törvényerőre. Ellenben az irói tulajdonjog védelmére hoztak törvényt, csakhogy azt oly föltételekhez kötötték, hogy ebből az európai kiadókra kevés haszon háromolt. 1891 febr. 28. kimondotta a kongresszus, hogy ezentul a teljesen vagyontalan bevándorlókat nem engedik partra szállni; Kalifornia állam pedig a kinaiak bevándorlásának szabott határt.
Az 1892. év nem hozott nagy politikai tusákat, de annál nagyobb és válságosabb munkásmozgalmakat, különösen az idahói és a pennsilvaniai vas- meg kőszénbányákban, melyek folyamában több száz magyarországi tót munkás is életét veszté. Óriási alakot öltött még a vasuti munkások sztrájkja, melylyel még a nemzetőrség sem birt. Bármily komolyak is voltak e mozgalmak, mindezek fontossága eltörpült az elnökválasztás előkészületeivel szemben. Az óriási korteskedés lezajlása után nov. 8. választásra került a sor, amelyben a demokraták 419 elektor-szavazat közül 257-et nyertek.
1893 márc. 4. Cleveland elnök foglalta el Harrison helyét, s igéretéhez hiven azonnal megkezdé a közönség kifosztására alakult szindikátusok elleni harcot. A Mac Kinley-bill megszüntetéséhez még nem foghatott, amennyiben a bukott republikánusok a szenátusban még többségben voltak, különben is mindkét párt a küzdelmet a Chicágóban rendezett Columbus-világkiállításra való tekintetből egyelőre elnapolta. (l. Chicagói kiállítás). A nyár folyamában megindult azután a republikánus párt akciója. Mihelyt Cleveland elnök augusztus 8-án a Sherman-bill eltörlését tüzte ki a rendkivüli ülsésszakra egybehivott szenátusnak napirendjére, az ezüstbányák befolyásos birtokosai az elnöknek bizalmatlanságot szavaztak. Stevart szenátor szept. 25. kormányellenes beavatkozás cimén vád alá kivánta helyezni Clevelandot. A szenátus október 30. 43 szavazattal 32 ellenében a Sherman-billt hatályon kivül helyezte. Ugyanebben a gyülésben elvetette a Wilson-billt, mely a jövőre nézve ezüsvételekre akarta kötelezni a kincstárt, elfogadta ellenben a bimetallizmust ajánló Vorhoes-billt. Utóbbit 1893 november 1. a kongresszus is elfogadta (194 szavazattal 94 ellenében). Ezzel az É. pénzügyi helyzete a javulás stádiumába lépett. Hátra van még a Mac-Kinley-bill hatályon kivül helyezése és a banktörvény reformálása. A pénzügyi helyzet komoly volta az 1893 nov. 27. közzétett hivatalos jelentésből is kitetszik. A jun. 30-ikával lejáró költségvetési év ugyanis 41 millió dollár deficitet tüntet fel. A jul. 1. kezdődő állam-évnek első harmadában pedig (1893. jul. 1-okt. 1) a kiadások 19 millió dollárral multák felül a bevételeket. A mostani válsággal foglalkozik Cleveland elnök legujabb izenete is, melyet dec. 4. intézett a kongresszushoz. A Sherman-bill megszüntetésében uj virágzási korszak hajnalát üdvözli és a vámtarifa célszerü átalakításától a pénzügyi helyzet javulását reméli. Okvetetlenül szükséges reformnak mondja a nyersanyag behozatalára kivetett magas védvám eltörlését, csak ez esetben remélhető az amerikai gyáripar lendülete. Arra kér felhatalmazást, hogy szükség esetén pénzügyi szakférfiakat hivhasson egybe nemzetközi konferenciára. Ami a külügyi viszonyokat illeti, az É. a Braziliában dühöngő progárháboruval szemben semleges álláspontra helyezkedett és a Nikaraguai csatorna minél előbb való kiásatását a legmelegebben óhajtja; ami pedig a havaii királynőnek, az Unió előbbi követének közreműködésével történt megbuktatását illeti, ezt Cleveland határozottan rosszalja és oda utsította az Unió jelenlegi követét, hogy a királyság restaurálásához lehetőleg hozzájáruljon. Amennyiben a republikánus párt e programm minden pontját sérelmesnek és helytelennek találja, bizonyos, hogy az Unió Cleveland elnöksége alatt viharos pártküzdelmeknek lesz szinhelye a közel jövőben. Ezt az az indítvány is bizonyítja, melyet Vorhees tett 1893 dec. 15. és melyben azt követelte, hogy a kincstárban még meglevő ezüstből havonkint 2 millió dollárt verjenek és e fémalap kimerítése után ugyanannyi összegért vásároljanak havonkint ezüstöt. Egy nappal előbb (dec. 14.) a kongresszus az államok számát egygyel növelte, felvette ugyanis Utah-t ezek sorába. (Jelenleg tehát 45 állam van.) Egyuttal elhatározta, hogy az utahi mormonok többnejüségét végképen eltiltja. Ami pedig Hawai-t illeti, szóba került, hogy mihelyt a letett királyné ujra elfoglalta trónját, a maga részéről É. és Anglia fenhatóságát el fogja ismerni.
Az 1894. év elején különösen a vámtarifa átalakítása és az egyre növekedő évi hiány törlesztése foglalkoztatta a kedélyeket. A képviselőház két havi szenvedélyes viták után febr. 2-án megszavazta 200 szavazattal 135 ellenében az uj vámtarifát, mely örvendetes esemény körül különösen Wilson szerzett nagy érdemeket. Ezt a határozatot a szenátus a közel jövőben magáévá fogja tenni. Ez esetben a nyerstermények, első sorban a vasérc és kőszén, ezüst, gyapju, len, fa, só 1894 aug. 2-től kezdve teljesen vámmentesek lesznek, az élelmiszerek után pedig mérsékelt vámot fognak szedni. Cleveland és pártja azt hiszi, hogy ezzel az anyagi válságon segítettek. Ámde a beviteli vámok csökkenése következtében az évi hiány, mely az 1892-93. évben 41 millió dollárra rugott, egyre nagyobbodik. Ez okból Carlisle államtitkár az egész adórendszer gyökeres megváltoztatását tüzte ki magának feladatául és többi között uj progressziv jövedelmi adó behozatalát tervezi. Egyuttal mivel a bevételek 1894. ujév óta az előirányzathoz viszonyítva havonkint 10 millió dollár hiányt tüntetnek föl, Carlisle jan. 17. a kincstár tartalék-alapjának emelésére 50 millió értékü 5 % kötelezvény kibocsátására kért engedélyt a kongresszustól, mely kötelezvényeket az állam már egy év mulva hajlandó beváltani. A new-yorki bankok s nagy pénzintézetek csekély rokonszenvvel tekintenek e pénzműveletre és a kongresszus beleegyezéséig nem igen hajlandók a kölcsönt előteremteni. A pénzügyi helyzet tehát egyre aggasztó és ez annak egyik oka, hogy a szenátus bizottsága a képviselőház által vámmenteseknek nyilvánitott árukat bevitelkor megint (bár csekély mérvben) megadóztatta. - Feljegyzésre méltó, hogy az É. kormánya és vezérférfiai Kossuth Lajos halála után (márc. 20.) részvétüket fejezték ki a gyászoló családnak és közvetve hazánknak is.
Az Egyesült-Államok elnökei:
