Eszkimók
Eszkimók, elterjedt népfaj, mely a sarkvidéki Amerika szigeteit és partjait, nemkülönben Grönlandot lakja. Nevöket «Eszkinmatsik» (nyershusevők), az Algonkin-törzshöz tartozó Abenaki néptől kapták; ők maguk innuit-nek (embernek) hivják népüket. Az európaiak az E.-kal, kiket akkortájt skränlingar-nak (törpéknek) neveztek, legelőször a normannok idejében jöttek érintkezésbe, s valószinüleg akkor, mikor Vörös Erik fölfedezte Grönlandot. Csak a XVII. sz.-ban, különösen, amikor Amerikától éjszakra egy utat akartak fölfedezni Indiába, lettek az E. európai tudósok előtt ismeretesek. Az E. testalkatra nézve É.-Ázsia népfajaihoz hasonlítanak és annyira elütnek Amerika ősi népeitől, hogy Gallatin, Duponceau és Prichard csak tévesen számíthatták az amerikai fajhoz. Morton fejképződésükre nézve vegyes fajnak mondja és mongol-amerikai néptörzsnek nevezi őket, Müller Fr. számukra Hiperboreusz név alatt külön fajt állított fel. Peschel véleménye szerint az E. hajdan Ázsiából Amerikába vándoroltak és amint nyelvök is bizonyítja, az ural-altaji népfajhoz tartoznak. Az E. testalkatra nézve majdnem törpéknek nevezhetők, alig 1,06 m. magasak; mindamellett erősek, izmosak. Fejök nagy, hosszukás; arcuk széles, orruk kicsiny és behorpadt; hajuk feketeszinü, durva; bőrük szine világosbarna; a férfiaknál ritkán nő a szakáll; kezük és lábuk feltünően kicsiny. Beechey szerint a nyugoti E. sokkalta szebb népfaj a keleti E.-nál. A férfi a nehéz életküzdelmek folytán ritkán éli tul az 50 évet, mig a nők közt akárhány a 70-80 éves életkort eléri. Századunkban a Dániához tartozó Grönlandban az Innuit-nők és a dán gyarmatosok, halászok házasságából egy uj keverékfaj keletkezett, mely szellemi és testi tehetségre nézve előnyösen elüt az eredeti eszkimó-fajtól. Labrador partjain is angol hajósok és innuit-nők közti házasságból egy uj keverék-faj támadt, melynek tagjai tanítók s papok hiányának dacára egytől-egyig olvasni és irni tudnak. Az E. száma, mely rengeteg nagy téren el van szórva, alig haladja meg a 30000-t; körülbelül 10000 Grönlandban, 3500 Labradorban, a többi Alaskán lakik. Keleti és nyugoti E.-ra oszlanak, melyek egymástól eltérő nyelvjárást beszélnek; köztük a Mackenzie-folyó képezi a természetes határt, melynek partjain évenkint egyszer találkoznak egymással, mely alkalommal a keletiek vasszerszámokat és egyéb cikkeket a nyugotiaktól elejtett állatok bőreiért cserélnek be. Főfoglalkozásuk a tengeri állatok, főleg a cethal elejtése és az iramszarvas vadászata, ill. tenyésztése. Utóbbi nemcsak a táplálékot, de a ruházatot is szolgáltatja az E.-nak. A növényországból vett táplálékot az E. nem ismerik, legfeljebb a leölt iramszarvas gyomrában néha talált, félig felemésztett gyökeret. A cethal minden részét felhasználják; beléből az umiák (női csolnak) vitorláit készítik; kisebb csontjaból szerszámokat csinálnak, a nagyobbakat pedig téli házaik építésére használják. Házaikat (igloäcks) félig a földbe építik; mohával, turfával kitömik oldalfalait, melyek főalkatrészét a cethal csontjai képezik (l. az 1. ábrán).
1. ábra. Eszkimó ház.)
A világosságot a ház belseje egy a fődélen levő lyukon át kapja, melyet finoman kidolgozott állatbőrrel zárnak el a hideg ellen. A cethal csontjaiból és beleiből készítik a kajakot (férfi-csolnakot) is, melyen nyaranta az egész család tengeri állatok vadászatára indul. Nyáron át ide-tova barangolva a táplálékot szorgalmasan gyüjtik a téli időre, mikor több hónapon át éj borul a sarkvidékre és kényszerítve vannak kunyhóikban házi szerszámok és ruházat készítésével tölteni az időt. Egyedüli házi állatuk a kutya, melyet szánba (l. 2. és 3. ábra)
2. ábra. Eszkimó szán.
3. ábra. Eszkimó szán.
fogva, teherhordásra használnak. Cethalcsontból készült szánba 5-6 kutyát befogva, az E. rövid idő alatt rengeteg nagy vidéket képesek bejárni szánjaikon.
Az E. korán nősülnek és többnejüségben élnek, de rendesen csak két feleségük van. Gyermekeiket tulságosan szeretik, s általában csendes, visszavonult családi életet élnek. Hall, angol tudós, ki sokáig élt közöttük, a világ legszivélyesebb népének mondja őket. Becsületesek és bátrak, mindamellett nyugodt kedélyüek, ugyannyira, hogy civódás a legritkább esetben fordul elő nálok. Nagyon vendégszeretők és vendégök legnagyobb kivánságát is készséggel teljesítik, ugy hogy nehány mult századbeli utazó azt az alaptalan mesét bocsátotta róluk világgá, hogy vendégöknek tartózkodási idejére nejeiket és leányaikat is csupa tiszta vendégszeretetből rendelkezésére bocsátják. Teljes egyenlőségben, törvény és főnökök nélkül élnek. Egy jóságos teremtő istent imádnak, melyet Torngarszuknak v. Angutának hivnak, kinek ellentéte egy károsító, bajt okozó női istenség. Varázslók (angekok) és gonosz szellemek nagy szerepet játszanak az E. néphiedelmében. Halottaikat diszesen felöltöztetik és családi sorboltba temetik. A keleti E. halottaikat külön e célre emelt kunyhókba temetik, melyekbe mindennemü házi szerszámokat és butorokat helyeznek el. Hisznek a tulvilági életben, melyet az ember halála után az északi vidéken levő paradicsomban (akillek) kezd meg. Dalaikban és meséikben dicsőítik a tulvilági életet. A kereszténység a lutheránus misszionáriusok fáradozásai dacára sem igen terjedt az E. közt. 1772 óta eddigelé csak 4 keresztény stációt sikerült az E. közt létesíteni. Az E. az európaiakat kabluneteknek (idegeneknek) nevezik, s az északi sark fölfedezésére indult expediciókat mindig hatalmasan gyámolították, ugy hogy megérdemlik azt a rokonszenvezést, melyben korunk sarkvidéki utazói részesítik.
