Etelköz
Etelköz (Atelcuzu, Atelköz), körülbelül 887-895. közt a magyarok hazája. Lebediából a bessenyőktől kiszoríttatva jutott a magyarság a krónikákban nem említett, s az egykoru görök irótól Atelkum-nak nevezett területre, melyet történetiróink - minden alap nélkül, csupán a magyarosabb hangzás kedvéért - Etelköznek mondanak. E. alatt Podolia délkeleti s Kiev vidékének délnyugati, Moldvának a Szerettől keletre eső lapályos részét, Besszarábiát és Cherson vidékét értjük. Egészen a Dnjeperig aligha terjeszkedtek a magyarok, mert nem akarhatták, hogy a bessenyőkkel ismét szomszédságba jussanak. Az uj hazát a dubnicai krónika szerint még Nagy Lajos korában is Etelnek nevezett Dnjeszter v. Neszter hasította ketté. Az E.-ben való tartózkodás három dolog miatt lett nevezetes: 1. mert ide indulva választották meg a magyarok első fejedelmüket, és pedig a kazarok ösztönzésére; 2. mert itt csatlakozott hozzájuk a kazarok közt kiütött polgárháboruban földönfutóvá lett kabarok törzse, mely rövid időn beolvadt a magyarságba; s 3. mert VI. León görög császár hivására 893 táján innen indultak Simon bolgár király ellen. Rajta Árpád fia, Liuntin vezetése alatt három nagyobb győzelmet nyertek s nagy zsákmánynyal tértek haza Bolgárországból, melyet egészen a Balkánig bekalandoztak. Ez a hadjárat adott alkalmat León császárnak, hogy taktikájába fölvegye a magyarok hadakozása módjának leirását. Simon most a Dnjeperig előnyomult bessenyőket szólította fel, hogy északról támadjanak a magyarokra, miközben ők délről ütnek rájuk. A magyarok - a bolgár-görög békealku sikerében bizva - a szlávok ellen működő törzsek segítéségre küldötték most már fölszabadult haderejöket s otthon csak az öregek, nők és gyermekek maradtak. Ezekről kétfelől támadt s nagy részét - Liuntinnal s talán az ősz Álmossal együtt- lekaszabolta az ellenség. A csapás nagy volt, de éppen nem bomlasztotta meg a nemzet erejét, mert magát a sereget voltakép még csak támadás sem érte, s az ellenség is gyorsan visszahuzódott E.-ből, midőn a veszedelem hallatára a magyar sereg hazasietett. Látván, hogy ezt a két elkeseredett ellenség közt fekvő hazát csak véres háboruk árán tarthatnák meg, Elhatározták, hogy a már ismert szláv törzseken át a mai Magyarországnak kikémlelt területén keresnek uj hazát, hová az északfelé nyitva álló uton elindulva, körülbelül még 895 őszén eljutottak. Maguk a bessenyők beszállingóztak ugyan utánuk E.-be, a Duna mellett azonban csak 914. jelentek meg. V. ö. León Taktikája s Konstantinos, A birod. korm.; Szabó, A bolgár-magyar háboru, szerinte 888-ban. Kisebb tört. munkái, I.; Botka, Millenarium, Századok 1878., kivált 245-266. és 326-346; Pauler, Lebedia, Etelköz, Millennium, u. o. 1880; Borovszky, Etelköz, Egyet. Philol. Közl. 1889.
