Etnográfia
Etnográfia, etnologia (gör.) a. m. néprajz, néptan, a nép testi-lelki tulajdonait, a népszellem minden rendü nyilatkozatát és a népélet összes alaki és anyagi jelenségeinek rengeteg tárgyhalmazát felölelő, szóval a népismeretet rendszeres egészbe foglaló s elvek és törvények megállapítására vezérlő tudomány. Feladata: a közös származás és nyelv kötelékével összefüzött emberi társadalom mint szerves egészet alkotó csoport-egyén anyagi és szellemi életének leiró és oknyomozó történeti tanulmányozása azon célból, hogy e tanulmány és más hasonló rendü társadalmi alakulatok életével való összehasonlítás alapján a felderített életjelenségek folyamatának ok- és okozati összefüggését, s a belátásból folyó előrelátás főkellékét, a vizsgálat alá eső tünemények törvényszerü kapcsolatát felismerhessük. Az E. segédtudományai közé tartozik első sorban az antropologia (l. Embertan). Midőn az E. a nyelvet s a nyelvben mint szervében élő és fejlődő fogalmi gondolkodást, továbbá az öröklés utján második természetté változó szokást, meg hagyományt, és a nyelv fejlődésével kezdetben párhuzamosan haladó azon őskori világnézetet teszi kutatásának tárgyává, amelyet a mitosz legszélesebb körü jelentésével azonosíthatunk: segédtudományai sorába iktatja a filologiát, és a pszihologiának azon részét, mely a nép lelki életét kutatja s a néplélektanba (Völkerpsychologie) tartozik. A társadalmi élet sztatikára és dinamikára oszló erőműtanából levonható következtetéseket végül a szociologia, a legfiatalabb tudomány foglalja rendszerébe s ezzel szintén az E. segédtudományai sorába lép.
Az E. feladatát eddigelé legvilágosabban Katona Lajos körvonalozta következő tervezetében: A) Autochton népnél. I. Geográfiai rész: a lakóhely természeti viszonyainak teljes leirása; az illető vidék növény- és állatvilága a nép életére vonatkozásának tekintetéből; az ember eszközölte változások (kultur-geográfia). II. Antropologiai rész: a lakosság testalkotásának teljes képe, népesedési mozgalom, egészségügyi, bünügyi, táplálkozási, gazdasági s kulturstatisztika. Az I. alatti viszonyok befolyása a testalkotásra. III. Etnográfiai rész (a szónak szorosabb értelmében): lakás, ruházat, táplálkozás (az egészséges és beteg test ápolása), vadászat, halászat, baromtenyésztés, föld- és bányaművelés, ipar, kereskedés, rablás és hadjárat utján beszerzett anyag; szokások és erkölcsök: születés, házasság és előzményei, házasélet, halál és temetkezés; politikai jogok és kötelességek gyakorlatához füződő hagyományos szokások, kormányzati és igazságszolgálati szertartások; szépművészet; mindezek viszonya az I., II. alattiakhoz, és azok egybevetése beékelt szomszédos, rokon és hasonló viszonyok közt élő népfajok leirásának megfelelő vonásaival. IV. Etnologiai rész (a szónak szorosabb értelmében): a nyelv és a nyelvben élő hagyomány, melylyel a folklore (l. o.) mint az E. integráló része foglalkozik, mitosz (néphit), a pozitiv vallás s a kettőnek egymáshoz való viszonya, kölcsönös átalakító hatása; a néphitből folyó és a pozitiv valláshoz tartozó, vagy a kettőnek kombinálásából eredő szertartások; az ezekben található, a nép történelmi viszontagságaira vonatkozó szellemi csapadékok; az I., II. és III. alattiak képzet-alkotó részének tükröződése a nép nyelvében, szóbeli hagyományaiban, hitében, és e hitből magyarázható szokásaiban, ezek tartalmából levonható következtetések a nép eredetére s rokonsági viszonyaira, multjára; e következtetéseknek a pozitiv történelmi adatokkal való egybevetése, s összehasonlítása szomszéd vagy rokon népek ide vágó hagyományaival. V. Néplélektani rész: az I., II. és III. alattiak befolyása a néplélekre s ennek a IV. részben felsoroltakból levont jellemzése, más népjellemekkel való egybevetése s az abból meríthető pszihologiai tanulságok. VI. Szociologiai rész: az illető népnek a társadalmi fejlődés lépcsőzetén elfoglalt helye, társadalmi intézményeinek abszolut és relativ becse, s az ebből levonható következtetések a nép jövőjére nézve. B) Nem-autochton népnél ezen kutatások körébe még belevonandó a fentiekből megalkotott képe az őshazának, régebbi lakóhelyeknek és állapotoknak.
Az E. története eddigelé még nincs összefüggésben megirva, mivel az E. csak a legujabb időben emeltetett voltaképeni tudománynyá. A görögök és rómaiak, bár elég alkalmuk volt különböző népek megfigyelésére, e téren bámulatos közömbösséget tanusítottak. Dicséretes kivételül említést érdemelnek Herodot s az egyiptomi emlékek egyes adatai, továbbá Ktesias, Hippokrates, Aristoteles, később Vitruvius, Stabo, Caesar és Tacitus. A középkorból is nem igen birunk idevágó feljegyzéseket. Plan Carpin (a XVIII. sz. közepén) s kevéssel utóbb Marco Polo a mongol fajról és sajátos civilizációjáról hoztak hirt Európába, de a későbbi utazók feljegyzéseikben kevésbbé az érdekesre, mint inkább a csiklandósabbra voltak figyelemmel. Az E. neve - nyilván a «geográfia» mintájára képezve - először 1701. a nürnbergi Ethnographische Bildergallerie cimlapján fordul elő; mig az E. mint modern tudomány csak 1829 óta található, amikor Milne-Edwards Thierryhez Párisba egy levelet intézett, melyben a Société ethnologique megalapítását indítványozza, 1843. Jomard etnografiai muzeumok felállítását sürgeti. Ennélfogva a franciáké az érdem, hogy az E. mint tudományt elsőknek kezdték mivelni, s e célra több társaságot és szaklapot alapítottak. 1839. megnyilt Párisban a Société d'ethnologie, melyhez 1859. a Société d'anthropologie csatlakozott. 1871. megindult a Revue d 'Anthropologie, 1882. pedig a Revue d'Ethnographie, később a Mélusine, a Revue des traditions populaires és a La Tradition. Amerikában már 1842. Gallatin és Schoolkraft alapították az Ethnological Society-t, mely kezdetben a Transactions c. folyóiratot adta ki, később pedig a világhirü etnografiai intézettel, a Smithsonian-Institutionnal egyesült, mely Smithson bőkezüségéből az E.-tanulmányok és kutatások legelső gyámolítója a világon. Hasonló intézet támadt 1871. Angliában Anthropological Institute of Great Britain and Ireland cim alatt. Németországban Virchow alapította meg 1870. Gesellsch. f. Anthropologie, Ethnologie u. Urgesch. c. társaságot, melynek hasoncimü folyóirata és egy Korrespondenzblatt c. közlönye van. Bécsben is ugyanekkor keletkezett az Anthr. Gesellschaft. Azóta Weinhold alapítá a Verein f. Volkskunde-t, mely szintén egy folyóiratot: Zeitschrift des Vereins für Volkskunde ad ki; Bécsben pedig hazánkfia, az ismert szlávista, Krauss F. S. szerkesztése alatt 1890 óta jelenik meg Am Urquell c. alatt egy néprajzi folyóirat. Az utóbbi időben Belgiumban, Olasz- és Spanyolországban, Dániában, Lengyel- és Csehországban, Bulgáriában alakultak néprajzi társaságok és szakközlönyök. Magyarországon Hunfalvy Pál elnöklete alatt 1889 október 27-én alakult meg a Magyar néprajzi társaság (l. o.), mely egy Ethnographia c. szakközlönyt ad ki; azonkivül Budapesten Herrmann Antal német nyelven Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn c. folyóiratot szerkeszt. Az utóbbi két évtizedben a világ minden nagyobb városában külön néprajzi muzeumok nyiltak meg, kivéve a magyar fő- és székvárost, Budapestet.
